A rendszerváltozás óta ismert magyar állam, – és társadalmi berendezkedés egyik legszembeszökőbb, ám mégis legelhallgatottabb témája a cigány-magyar együttélés káros melléktermékei, nevezetesen a cigányság magyarellenes bűnhadjárata, a cigányok magyarellenes bűnkultúrája.
Az, hogy a hazai cigányság csoportkohéziós trendje a magyarok elleni bűnviselés, a magyarok rovására történő antiszociális magatartási minták szerteágazó kultusza pedig egyfajta deklasszálódott, magyarokkal szembeni közösségtudat alapjául szolgál, immár 30 éve a legsúlyosabb kilátásokkal rendelkező össztársadalmi kihívás, és ez nem is kérdés senki számára.
Viszont mára már ott tartunk, hogy elszaporodtak azon településrészek és az olyan mikrokörnyezetek szerte Magyarországon, ahová csak hatósági kísérettel lehet bemenni,
és jóllehet ezek nem a nyugati értelemben vett bevándorló „no-go zónák”, hanem „csak” cigány szegregátumok, mégis sajátos tapasztalattal bírva hívhatnánk idehaza azokat nem biztonságos, „non-safe” zónáknak. Emellett szomorúan szapora jelenség a falusi Magyarországon, hogy egyre több elöregedő magyar település nyugdíjasai válnak a helyi cigányok csicskáivá, szolgáivá, kisebb-nagyobb, de mindenképpen rendszeres bűncselekmények áldozataivá. Ami pénz, támogatás érkezik, érkezett, a semmivé lesz, lett. Az elmúlt generáció által odafizetett sok ezer milliárd forint elenyészett, miközben valójában szaporodó cigányság mind mélyebb szegénysége csak mindinkább olaj a cigánybűnözés magyarokra égő tüzére.
Hogy harminc éve mégis tabu téma mindenki számára a fenti jelenség együttes, az egyértelműen a mesterséges és kóros liberális véleményuralom következménye. Ám az, hogy ez a tabu most is létezik, és az „illiberális” kormányzat idején sem lehet őszinte vita a cigánysággal kapcsolatosan, ékes bizonyítéka annak a ténynek, hogy a cigánysággal kapcsolatosan emlegetni szokott fogalmak, úgy, mint az integráció, a tolerancia, a diszkrimináció vagy a rasszizmus a legkevésbé alkalmasak a problémakör megragadására. Annál inkább szükséges fogalmi körbe vonni a szegregáció, a re-identifikáció és a közrendvédelem kulcsszavakat.
De hogyan is juthatunk el akárcsak idáig is, ha már a jelenség egyszerű, közismert, szakmai eredetű gyűjtőfogalmának jelentését is meghamisítják? A cigánybűnözés nem azt jelenti, hogy minden cigány bűnöző, nem is azt, hogy a cigányok általában bűnözök lennének, hanem mint minőségjelzős szószerkezet, a cigányok speciális, csakis rájuk jellemző és jellemzően a többségi társadalom, jelen esetben a magyarok ellen irányuló bűnelkövetési mód-együttesét jelenti. A „paraszttól, a gádzsótól lopni nem bűn, miattuk vagyunk szegények” – szól a cigányok primitív közösségeinek szálló igazsága,
s a kisgyermekkortól bevésett norma már ott tart, hogy kötelező beavatásnak számít sok cigány csoportban a börtönviseltség, és rangot jelent bármely cigány számára, ha a magyart öl.
Hiába az intő jeleken túl most már az egyre súlyosabb kóros tünetek, hiába nyilvánvaló, hogy a tétlenség nyomán hogy társadalmi katasztrófa közelít, sem Orbán, sem Gyurcsány nem hagy fel a jó magyar rendszerváltott demokratikus hagyománnyal, amely a mélyszegénységi, a társadalom peremvidékein tanyázó cigányokat krumpliért, meg ötezerért szavaztatható félállatokként tartja cigánynak azon az áron is, hogy a magyarok számára a velük, mellettük való élet pokollá válik.
A Mi Hazánk az egyetlen párt, amely felvállalja, hogy nyíltan beszél a cigányság mind kiélezettebb magyarellenes diszociális strukturált közösségi magatartásáról, a cigánybűnözésről, azt feltárva pedig egyedül fogalmaz meg konkrét programot a cigányság egyedüli lehetséges, a magyarokkal való békés és harmonikus együttélést biztosító jövője megteremtésének érdekeben. Idézet következik a Mi Hazánk cigányprogramjából: „…a be nem avatkozás ideje már lejárt. Hathatós, tevőleges beavatkozással normákat és életvezetési szabályokat kell bevinni, bevezetni. Csak normák megismerése révén válhatnak értékesebb tagjává a helyi közösségnek.”
A program elérhető itt.
Jónás Levente
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
