„Aktívan politizál, Greta Thunberg féle klímarettegő és hamarosan „romantikus kapcsolatba kerül” egy fiú barátjával” – lelkendezik a New York Times az új Supermanről.
Nyilvánvaló, ha az ember egy szuperhőstörténetre kíváncsi, akkor elsősorban a fentiek érdeklik. Nem hiába szentelt a New York Times egy igen terjedelmes cikket Clark Kent és Lois Lane fiának, Jonathannak a bemutatására, aki a jelek szerint igencsak messze esett az apja fájától.
A Superman: Son of Kal-El már az első számban egyértelművé teszi, a Metropoliszban felnőtt, liberális lapnál dolgozó szülők gyermeke szöges ellentéte a vidéki, egyszerű patrióta farmerek által felnevelt apjának. Ráadásul a cselekmény is rendkívül izgalmas, hiszen a Clark emberfeletti erejét megöröklő Jonathan olyan elképesztő kalandokban vesz részt, mint „küzdelem a klímaváltozás hatásai ellen”, „tüntetés a menekültek kitoloncolása ellen”, valamint „iskolai lövöldözések meghiúsítása”.
És, ha van olyan, aki ezek után még a képregény következő számát is megvenné, az egy lebilincselő történetet olvashat arról, hogy az ifjú Superman „romantikus kapcsolatba kerül” egyik fiatal fiú barátjával, akit aztán haza is visz bemutatni a szülőknek. A szemüveges ifjonc ráadásul rajong az „erős és független nőkért”, így egy hatalmas Lois Lane poszter is lóg a szobája falán. Ami teljesen logikus, hiszen mindenkinek van egy riporter/újságíró „hőse”, akiről szeretne egy életnagyságú posztert.
A képregény írója, Tom Taylor a lapnak adott interjúban elmondta:
„Clark Kentet lecserélni egy másik fehér, hetero Supermanra egy elszalasztott lehetőség. Az új Supermannak modern problémákkal kell megküzdenie, mint a világ legerősebb embere.”
A nem létező lobbi egyébként már korábban elérte, hogy az egyik Robin is homoszexuális lett, az új Aquaman pedig nem csak saját neméhez vonzódik, de még fekete is. Most pedig azért nyomulnak, hogy megvalósuljon egy régi álmuk, a Batman és Robin közti „romantikus viszony”. Tekintve, hogy kettejük között a képregényben egyébként erős apa-fiú kötelék érezhető, így különösen erős gyomor kell a dologhoz.
A progresszívek „jobbnál jobb” történetekkel állnak elő (melyekből egyiket se láthatunk minden új Netflix, Disney, vagy HBO sorozatban), így különösen érthetetlen, hogy miért zuhannak a mélybe az eladások. Ahogyan az is rejtély számukra, hogyan szoríthatják ki a japán mangák a képregényeket az amerikai és európai piacokról.
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
