Kevesebb mint 2 hét van a választásokig. Miközben mindenki azon elmélkedik, hogy kinek a kezébe kerül április 3-a után a kormányrúd, úgy gondolom lesz egy kisebb, ám annál jelentősebb választás is. A szavazók jóvoltából döntés fog születni arról is, hogy kell-e ellenzéki alternatíva ennek az országnak. A nagy halak akváriumában bizony nehéz észrevenni, ha egy apró egyed próbál érvényt szerezni magának, még ha kitartóan teszi is. Esetünkben ez az apró, de egye jobban növekvő hal a Mi Hazánk Mozgalom.
Bár nem várhatjuk el az emberektől, hogy azonnal alternatíva után keressenek, úgy látom bármelyik fél is fog nyerni, a vesztesnek leáldozik. A jelenlegi közvélemény kutatások többsége a Fideszt hozza győztesnek, jómagam is így látom. Ennek fényében érdemes feltennünk a kérdést, meddig akarjuk még ezt a baloldali összeborulást, ezt a már rég döglött halat etetni ahelyett, hogy helyet adnánk egy valós alternatívának?
Miért valós? Valós abban az értelemben, hogy egy magyar pártról beszélünk. Egy olyan pártról, aminek nem nyugati disznófejű nagyurak adják ki a parancsot, aminek nem merül ki annyiban a programja, hogy O1G. Valóban, még gáncsolói sem nagyon próbálják azzal támadni, hogy külföldi érdekeket szolgálna, hiszen programja, mentalitása mind hazánk több mint ezer éves történelméből táplálkozik, ezt tagadni sem merik. Félnek is rendesen, mi lenne ezekkel, ha az emberek meglátnák ezt az alternatívát, ha nem kitalált LMBTQP jogokért kellene kiállniuk, csak hogy ne Orbán legyen. Hiszen aki jelenleg a balliberális oldalt választja, az kénytelen-kelletlen csomagba kapja hozzá a nyugati érdekek kiszolgálását, amihez, remélem rájuk szavazók is érzik legbelül, nekünk semmi közünk. Vagy talán van bárki épeszű ember, aki azt hiszi, ha ezek hatalomra jutnának, nem lopnák szét ugyanúgy az országot? Persze, jó lehet az offshore cégek édes hazugságában élni, hiszen rekordsebességgel távozna el hazánkból nemzeti vagyonunk, így könnyű, ha nem is látjuk hol az ellopott pénz. A visszaszerzéséről előre le is mondhatunk…
Vagy talán a baloldali szavazótábor a mesterségesen konstruált LMBTQP jogok mellett száll síkra? Vagy mert az Európai Unió éppen hetedjére ítéli el hazánkat mondvacsinált okokkal? Amilyen hangos olyan törékeny ez a kényszerházasság, hiszen egyszer az indulatok ellaposodnak, az emberek beleunnak ha látják, nagy hangon harsognak üres szavakat. Volt már erre példa történelmünkben. Nincs maradása annak, aki csak rombolni tud, ezt a hazát építeni kell.
Nem lenne már végre itt az ideje, hogy a parlamentben ne azt kelljen hallgatnunk, hogy Orbán így, Orbán úgy? Mikor lesz már végre arról vita, hogyan támogassuk a hazai vállalkozókat a saját piacunkon? Mikor beszélünk már arról, hogy pár évtizeden belül megfeleződik a magyarság? Hogy konkrét falvakat sajátít ki a cigányság? Hogy mi lesz a határon túli honfitársaink sorsa? Hogy hogyan maradunk meg keresztény országnak, magyarnak?
Ilyen ellenzékkel? Talán sohasem, hiszen ezek a gondok sem gazdáikat, sem őket nem érdeklik.
A Fideszt ezzel az ellenzékkel leváltani? Soha.
Véleményem szerint, még ha 2022 nem is lesz a radikális változás éve, most kell elkezdenünk, hogy egyszer odaérjünk arra a pontra, ahol már ezekről a témákról vitázhatunk a parlamentben. Nyíltan.
Most április 3-án kell kezdenünk, hogy egyszer kidobhassuk végre ezt a döglött halat az akváriumból.
Jöjjön a Mi Hazánk. A többit később.
(Rastignac)
/Nyitóképünkön a Magyar Demokrata megbízásából készült felmérés márc 16 és 19 között/
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
