– Az elmúlt napokban „letaglózva” fogadtuk a hírt, hogy a globalista erők “atombombája”, az elvtelen összefogás csütörtököt mondott a választási harcban. Nem hogy javítottak volna az eredményükön, de az elmúlt évtizedek legrosszabb eredményét produkálták, ezzel biztosítva a Fidesznek még négy évnyi kényelmes kétharmadot – írja olvasónk, cikkét az alábbiakban közöljük.
Vasárnap óta mindenki azon gondolkozik, hogy mi vezethetett a baloldali “ellenzék” csúfos kudarcához. Elemzők hada magyarázza, hogy a rossz jelöltválasztás és a Jobbik szavazóinak elpártolása, a jobboldalon maradása (azért erre gondolhattak volna, mielőtt fűvel fával összeálltak) okozta a vereséget. Természetesen szerepet játszhatott, hogy a kormánnyal szemben semmilyen alternatívát nem tudtak felmutatni, inkább az jött le a kampányban, hogy ugyan azt csinálnák mint a kormánypárt, csak még jobban kiszolgálnák globalista gazdáikat.
Amiről már az elemzők nem szólnak, hogy az összefogott pártok közötti kapcsolatok is előrevetítették a kudarcos eredményt. Az egész koalíción érződtek a savanyú szájízzel meghozott paktumok súlyai. Mindenki inkább a saját pártérdekéért harcolt, mint a közös “sikerért”.
Ennek egyik kivetülése a listaállítás körüli anomáliák voltak, aminek következménye lett, hogy a baloldal híres politikusai maradtak ki az Országgyűlés soraiból, és az egyéni jelöltek csúfos eredményeket értek el. Hogy megértsük miről is van szó, vizsgáljuk meg, hogyan működik a listaállítás akkor, ha egy párt egyedül indul a választáson.
Vegyük például a Mi Hazánkat. Mint minden pártnak, nekik is vannak erősebb és gyengébb emberei. Az népszerűbb politikusokat mindenféleképpen szeretnék a Parlamentben látni, tehát a listán előre, biztos befutó helyre kerülnek. Ugyanakkor, egy országos szinten híres politikus helyi eredménye is jobb lesz, mint egy ismeretlenebb, helyi személynek. Így indult el Dúró Dóra, Dócs Dávid, Novák Előd és Toroczkai László is egyéniben (szép eredményeket elérvel), miközben az országos listán is előkelően szerepeltek.
Ha valaki egyéniből bekerülne, nem venné át a listás mandátumát, de a lista ugrik egyet, így ugyan annyian jutnának be listáról a törvényhozásba. Így a listára és egyéniben is a legtöbb szavazatot lehet megszerezni. De a baloldal nem ezt az utat választotta. Mivel mindenki a saját pártérdekét vette elsődlegesnek, így dönteniük kellett, hogy a “jó neveik” egyéniben indulnak, így esetleg kiesnek a Parlamentből, vagy listán szerepelnek, így elveszítve sok egyéni szavazatot. Erre azért volt szükség, mert ha valaki egyéniben és listán is bejutó helyre került volna, és visszaadja listás helyét, akkor a listáról nem a saját pártja kapta volna a mandátumot, ezzel gyengítve a győztes pártjának pozícióját a koalícióban.
Ezért nem indult se Jakab, se Karácsony, se Dobrev egyéni körzetben, így rengetek töredékszavazatot veszítve. Az alapvetően fideszes körzetekben pedig kifejezetten gyenge jelölteket indítottak, így még nagyobb előnyt adva a narancsos szövetségnek. Persze most mindenféle kifogást keresnek a vereség alól, diktatúrát, elnyomást és cenzúrát kiáltanak – miközben ez csak az általuk náciknak bélyegzett pártot érték húsbavágóan, az ellen mégse szólaltak fel.
De a szégyenletes vereségüket saját kicsinyes hatalomvágyuknak köszönhetik. Mi sem bizonyítja jobban, hogy az ellenzék megújítására, leváltására van szükség, hogy ne a háttérben megkötött paktumoktól, hanem a valódi programoktól és vízióktól várjuk hazánk felemelkedését.
(Vörös Attila – Fotó: Kurucz Árpád / Magyar Nemzet)
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
