Nagy médianyilvánosságot kapott két szürreális, a hétvégén megtartott budapesti tüntetés. Az egymástól alig néhányszáz méterre lévő rendezvényeken az egyik részről Ukrajna, a másik részről pedig Oroszország mellett álltak ki többségében magyar tüntetők.
/Véleménycikk következik/ A véleménycikk az olyan, hogy nem minden esetben szokta tükrözni a lap szerkesztőségének álláspontját, ilyenkor általában felkínálják a vitatkozás lehetőségét, az ellenvélemény fontosságát hangsúlyozva. Az érveket tartalmazó írásokat mi is várjuk a [email protected] címre.
Elfogadható, hogy egymással szemben álló országok Budapesten tartózkodó polgárai kifejezik kiállásukat saját nemzetük mellett. Minden Magyarországon lévő ukrán és orosz ember részéről teljesen igazolható tehát a demonstráció. Azt is rögzítenünk kell, hogy a hadviselő felek nem feltétlenül a papíron résztvevő államok. Sokan proxyháborúként említik a mostani eseményeket és kétségtelen, hogy a NATO és az USA aktív közreműködője, talán még kirobbantója is ennek a konfliktusnak.
A háború viszont háború. Civil áldozatokkal, ártatlan emberekkel. Agresszorokkal, zsoldosokkal, honvédőkkel, honszerzőkkel, megalomán diktátorokkal és elborult elméjű, irányított percemberekkel. Mindenki döntse el maga, hogy kit hova sorol, nem ez az érdekes.
A húsbavágóan lesújtó kép azt ábrázolja, hogy a magyarok legbutább része képes egy nemzetközi konfliktust a saját belpolitikai preferenciája szerint megítélni és kritika nélkül véres lövészárkot foglalni az ukrán, vagy az orosz oldal mellett. A magukat baloldalinak, vagy liberálisnak gondoló magyarok általában az ukránok oldalát fogják, ahogy azt a globalista erők és a hazai „haladó” média hisztériája eléjük tárja.
Rövid írásomban ezzel a csoporttal nem foglalkozok egészen egyszerűen azért, mert soha semmiben nem értettem velük egyet, semmi közöm hozzájuk. Nekem aztán teljesen irreleváns, hogy mit mondanak, vagy gondolnak. Egyik fülemen be, a másikon ki.
Számomra sokkal inkább az a meglepő, ami a szabadságról elnevezett téren történt, ahol a szovjeteket éltető, tiltott önkényuralmi jelképet ábrázoló emlékmű mögött magukat nemzetinek hazudó, agymosott, az okos Xiaomit és az Ignis kulcsát a derekukra erősített tarsolylemezben tároló lényeglátók orosz, szerb és lyukas magyar zászlót lobogtatva, az orosz hadsereg „Z” jelképét viselve, Putyint imádva köpték szembe 1956 mártírjait. További vizsgálat tárgyát képezi, hogy a megjelent magyarok csak megtévesztettek, vagy magyarellenes szándék vezérelte őket.
Érdekes morális dilemma, hogy magyarként eleve lobogtathat-e valaki egy másik nemzeti zászlót. Az én válaszom egyértelmű nem, de ami jelentősebb kérdés, hogy aki egy ilyen rendezvényen részt vesz, az miért emlékezik meg október 23-án is. Vagy emlékezik-e egyátalán?
Mégegyszer! Az Oroszország és Putyin melletti kiállás a Szabadság téren volt az előtt az emlékmű előtt, amely a forradalmunkat leverő, majd évtizedekig országunkat elnyomó katonák előtt tiszteleg. Szégyen! Szégyen és gyalázat!
Ez a vörös vonal. Ilyet nem lehet, illetve nem lehetne csinálnia egyetlen magát nemzetben gondolkodóként meghatározó embernek sem.
Hogyan lehet hitelesen kiállni a Csíki sört nemtelen eszközökkel megfojtani akaró, vörös csillagos világcég ellen, ha utána a vörös csillag előtt tüntetek a lyukas zászlóval?
Apropó lyukas zászló! Hogyan lehet egyszerre tisztelni a Pongrátz fivéreket és Putyint?
Putyin jelenleg a legerősebb ellenpontját képezi az új, globalista, pénzközpontú, disznófejű nagyurak által felépített világrendnek. Putyin hazafi, egy népvezér, csak azt kellene felfogni, hogy az ő hazáját Oroszországnak hívják. Nem Magyarországnak. Putyin hűségesküt tett az orosz emberekre, az orosz kultúrára és az orosz zászlóra is. Mindenen és mindenkin hajlandó átgázolni, hogy esküjéhez méltó legyen, mert ilyen egy igaz hazafi. Egy más nép sem érdekli. Még a magyar sem.
Az oroszok által évekkel ezelőtt el/visszafoglalt területet népköztársaságnak hívják, a most el/visszafoglalt településeken Lenin és Sztálin emlékműveket állítanak vissza, kommunista szimbólumokat népszerűsítenek.
Putyin nem védelmezője a kereszténységnek, nyilván Zelenszkij sem. Putyin legszolgaibb szövetségeseivel, a muzulmán vallású csecsen harcosokkal/terroristákkal gyilkoltatott le ártatlan ukrán, keresztény állampolgárokat.
Ja, és majd elfelejtettem:
Igazságtalan dolognak tartom, hogy a legtöbb sportszövetség kitiltotta az orosz versenyzőket, ez bizony diszkrimináció.
Nem szép, hogy a nemzetközi multihálózatok leveszik polcaikról az orosz vodkát.
Elítélendő, hogy az orosz milliárdosok magánvagyonait zárolták.
Felfoghatatlanul nagy kár, hogy a cseh színházakban megtagadják az orosz szerzők műveinek színpadra állítását.
(Az oroszbarát tüntetők bizonyára személyesen is érintettek a színházak világában.)
Az Oroszország ellen foganatosított gazdasági szankciók is értelmetlenek.
Az egyetlen felelős álláspont a semlegesség. Ahogy a történelem során soha eddig, úgy most sem fogja hazánk problémáit (legyen szó akár Trianonról) megoldani egyetlen nagyhatalom sem. Magyarország sikerességében sem az Európai Unió, sem a Szovjetunió, sem Oroszország, sem Ukrajna, de még az USA sem érdekelt. Ez egyedül nekünk fontos. Nekünk magyaroknak.
A nemzeti értékrendű, igaz magyar embereknek csak az lehet a feladatuk, hogy a Kárpátaljáról menekült testvéreiknek minden lehető segítséget megadjanak ahhoz, hogy a kisemmizett, ukrán és orosz politikusok által egyaránt ellenségnek tekintett honfitársak egyszer hazatérhessenek. Orosz zászló helyett pedig az 1991-es népszavazást kellene lobogtatni.
Faragó Dániel
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
