Mindössze három és fél év alatt pártunk az ásotthalmi pusztáktól eljutott egészen a parlamenti ülésteremig. Sokan nem hogy az alakuláskor, még a kampányban sem adtak nekünk sok esélyt, pedig mi már a kezdetekkor megmondtuk, az Országházba készülünk. Erre általában csak lenéző pillantásokat, cinikus mosolygásokat, vagy nyílt kárörvendést kaptunk. Aztán április 3-án jött a hidegzuhany. Alig egy hónappal később már nem is csupán harmadik erő vagyunk, hanem a legerősebb ellenzéki párt. Az úgynevezett politikai szakértők és megmondóemberek szava elakadt, nagyokat nyelve pislognak, nem értik, hogy történhetett ez? Hát segítek nekik. Elmondom, hogyan és miért válhatott a Mi Hazánk Mozgalom a legerősebb ellenzéki párttá.
Egy év, két választás
2019-ben a közvéleménykutatók rendre 1-2%-ra mérték a Mi Hazánkat. Ezzel szemben már a tavaszi Európa Parlementi választásokon 3,29%-ot értünk el, ami egyértelművé tette: bármennyire is reménytelennek tűnt a helyzet az indulás utáni időszakban, igenis van egy erős alap, amelyre ezt a mozgalmat fel lehet építeni. Az ezt követő őszi önkormányzati választások alkalmával pedig országosan immáron 6% körül állt a párt, és számos településen jutottak mandátumhoz mi hazánkos képviselők. Mindezt úgy, hogy ekkoriban már nem csak az irányított média, de a közösségi oldalak részéről is olyan brutális cenzúra érte mozgalmunkat (s első sorban annak elnökét), amelyre korábban még nem volt példa. És ennek ellenére erősödtünk töretlenül!
Út a parlamentbe
A közvéleménykutatók gyakorlatilag a választások napjáig 1-4% közé lőtték be a Mi Hazánkat, a legtöbb megmondó ember szerint „halovány esélyünk” volt megugrani az 5%-os küszöböt, a legmerészebbek már urnazáráskor elkönyvelték: mindössze két lista jutott be.
Voltak, akik gúnyosan mosolyogtak, akadtak, akik önfeledten nevettek rajtunk… aztán, az első eredményeket látva arcukra fagyott a mosoly.
A Mi Hazánk ugyanis nem 3-4% között vergődött, hanem – a legelső eredmények alapján – akár 8 mandátumra is esélyesnek tűnt. A legutolsó pillanatban sajnos ez végül 6-ra csökkent, de még így is magabiztosan meneteltünk be az Országgyűlésbe. De mi az oka az átütő sikernek? Hogy lehet, hogy pénz és média nélkül, dacolva az ellenszéllel és a cenzúrával mégis „csodát tett a párt”?
A Mi Hazánk sikerének titka
Utcai jelenlét
Korunk politikusai szeretik azt gondolni, hogy megspórolhatják a talpalást, és a kampányt lefolytathatják kizárólag a virtuális térben. Ez számukra igen kényelmes megoldás, hiszen a balliberális pártoknak pénze rengeteg van, önkénteseik és aktivistáik viszont kevés. Nem véletlen, hogy hat pártnak kellett összeállnia, hogy mind a 106 választókerületben el tudjanak indulni. Ezzel szemben a Mi Hazánk anyagi erőforrásokban szűkölködött, viszont kellőszámú lelkes aktivista segítette a helyi jelöltek munkáját, és nem csak a kampány idején. Elég csak a tavalyi vidéki tüntetésekre gondolni, ahol valamennyi nagyvárosban sikerült mozgósítani. Ez mind a helyi szervezetek és aktivisták érdeme volt.
Valódi problémákra valódi válaszok
A Mi Hazánk Mozgalom sikerének kulcsa – az utcai jelenléten túl – két dologban keresendő. Ebből az egyik a kampányban megfogalmazott üzenetek minősége. A balliberális pártok ismét tanúbizonyságot tettek arról, hogy egyszerűen nem ismerik a magyar néplelket. Amikor éppen nem a belső hatalmi harcaikkal voltak elfoglalva, akkor olyan nyugatról importált álproblémákról beszéltek, melyek a belpesti romkocsmák kendergőzben fürdőző törzsvendégein kívül a kutyát nem érdekelték. Ha néha-néha fel is vetettek egy-egy valódi problémát, annak kezelése kimerült egy sajtótájékoztatóban, vagy egy Facebook-posztban.
Ezzel szemben a Mi Hazánk nem csak hangzatos szólamokként használta fel az emberek problémáit, hogy azokat Facebook-bejegyzések és sajtótájékoztatók szintjén képviselje, hanem azt tették, ami egy politikai párt dolga lenne: dolgoztak, méghozzá az emberek érdekében.
Bizonyos területeken a Mi Hazánk parlamenten kívüli erőként többet ért el fél év alatt, mint a komplett parlamenti (ál)ellenzék 12 év alatt.
Gondoljunk csak az ikonikussá (és sokáig mémmé) vált könyvdarálásra, mely akkora hullámokat gerjesztett, hogy még a kormányt is lépésre kényszerítette.
Devizahitelesek és a végrehajtómaffia
Az egyik legnagyobb eredményt alighanem pártunk elnöke és dr. Fiszter Zsuzsanna érték el, akik másfél éves kitartó munkával feltárták a végrehajtómaffia működését, és annak „kormányközeli körökkel való összefonódását”. Munkájuk noha messze nem ért még véget, máris eredményeket hozott, hiszen számos csuklón kattant a bilincs, köztük nem csak végrehajtók voltak, hanem pl. egy, az igazságügyi minisztériumban dolgozó államtitkárt is elővettek. És ki tudja, még meddig nyúlnak a szálak?
Az eset ráadásul akkorát robbant, hogy azt a balliberális média sem tudta elhallgattatni, helyette inkább a tényeket írták át (szokás szerint) és úgy tettek, mintha az egész ügy feltárása és kirobbantása a baloldal néhány komikus figurájának a sikere lenne.
Szerencsére még olvasóik jelentős része sem vette be ezt az arcátlan hazugságot, és egyre több helyen deklarálták a hozzászólók, hogy ez (is) a Mi Hazánk érdeme, miközben az összes „parlamentben melegedő ellenzéki bohóc” élvezte az érdemi munka nélkül járó milliós bérezését.
Munkaügy és szakszervezetiség
A Mi Hazánk sikeréhez nagyban hozzájárult az a felismerés is, hogy sem a Fidesz uram-bátyám rendszere, sem a mára vadkapitalistává vedlett balliberális oldal nem képviseli a magyar munkavállalókat. Lantos János, a párt munkaügyi kabinetjének elnöke több alkalommal kifejtette, hogy az organikus, valódi munkaalapú társadalom ideájában hisznek, ahol mindenki hivatásként élheti meg munkáját. Hogy ez létrejöjjön, valódi dolgozói érdekképviseletre van szükség, ennek jegyében az elmúlt 1 évben számos akciót szerveztek, számos magyar munkavállalónak segítettek (gondoljunk csak a Covid-időszakára), ezért egyre több választópolgár látja úgy, hogy a dolgozó magyar dolgozók érdekeit egyedül a Mi Hazánk képviseli hitelesen. Vidó Attila és Szabó Sándor színrelépésével a szakpolitikai vonal tovább erősödött a szakszervezetek és a rendvédelmi dolgozók érdekképviseletének jól megfogható szándékával.
Fellépés a Covid-diktatúra ellen
Egyedüli pártként a Mi Hazánk Mozgalom szólalt fel a lezárások, az értelmetlen korlátozások és a magyar gazdaság szervezett tönkretétele ellen. Később szintén csak mi álltunk ki az oltatlanok jogaiért, és a kötelező Covid-oltások ellen. Politikai mércével mérve egyébként teljesen unortodox módon, hiszen
mikor a Mi Hazánk először lezárásellenes pártként definiálta magát még nem csak a hisztériakeltésben érdekelt média, de a közhangulat is erősen korlátozáspárti volt.
Ezt igyekezett meglovagolni akkoriban a baloldal, amely szabályos halálkampányt folytatott, melynek ürügyén még szigorúbb lezárásokat követelt. (A legviccesebb a Momentum volt, akinek lelkes tagjai előbb az áldozatok számát festették fel Budapest járdáira, mondván „a kormány lelkén száradnak a halottak”, majd egy héttel később már nyitást követeltek.)
A kezdetekkor egyébként a lezárásellenesség kérdése még párton belül is igen megosztó volt, sokaknak kifejezetten nem tetszett az irány. Szerencsére mi kerültünk többségbe, akik szerint ez az egész nem is a járványról szól, hanem a politikai és a gazdaság gyökeres átalakításáról. Az elmúlt időszak eseményeit látva pedig kijelenthetjük, nekünk lett igazunk.
Az oltási kényszer ellen szervezett több ezres tüntetéseinket látva belpesti megmondóemberek, és önjelölt politikai szakértők megmagyarázták egymásnak, hogy a Mi Hazánknak tulajdonképpen nincs is ennyi szavazója, csak hát a Covid-korlátozásokat meglovagolva elérik, hogy a „szegény megvezetett emberek, akik nem is tudják, hova kerültek, bejuttatják a liberálisnak álcázott fasisztákat a parlamentbe”.
Persze ez is hazugságnak bizonyult. Legalább hárommillió oltatlan van Magyarországon, arról nem is beszélve, hogy Székelyföldön mekkora az oltás-ellenesség, és milyen élesen bírálták a magyar kormány járványügyi korlátozásait. Ezt kihasználva fel is bukkantak vastag arcbőrű szerencselovagok, akik biztosítottak mindenkit, ennyi, meg ennyi kapcsolatuk van, most aztán tényleg nemzeti áttörés lesz az urnáknál Erdélyben. Aztán láttuk, ismét tarolt a Fidesz külhonban, a nyugati liberális nagyvárosokban élők elsöprő többsége pedig az összeborulást, vagy a kutyapártot támogatta.
De itthon sem a 3 millió oltatlan voksolt a Mi Hazánkra. Példának okáért
azon elemek, akik a tüntetésünkön magukra sárga csillagot tűzve vérliberális módjára fasiztáztak ész nélkül, transzparenseikkel egyenlőségjelet téve a magyarországi zsidótörvények és az oltatlanok megbélyegzése között, azok minden politikai, gazdasági és társadalmi vonatkozásában. Ők nem csak történelemismeretük hiányosságáról tettek tanúbizonyságot, de az is biztos, hogy fogalmuk nincs a párt irányvonaláról és céljairól.
Standolásaink során, illetve lakossági fórumainkon is azt tapasztaltuk, hogy azon emberek, akiket a járványügyi korlátozások elleni fellépéseinkkel tudtunk megszólítani, sem lettek emiatt az egyetlen téma miatt a támogatóink. A legtöbben ezt követően elkezdték követni pártunk munkásságát, illetve elnökünk tevékenységét, és sokaknak egyszerűen szimpatikussá vált, amit teszünk és képviselünk. Tehát nem arról van szó, mint amit ezek a megmondó emberek sugallni próbáltak, hogy „szegény megvezetett hülyék” be lettek csapva. Nem.
Ránk jelentős részben olyan választópolgárok szavaztak, akik tudták, hogy mire adják a voksukat. Ők nem egy egybites plakátszlogenre, vagy egy hangzatos O1G-re x-eltek, hanem egy programra, egy vízióra, esetleg egy ideológiára.
Ezt persze a (((belpesti))) értelmiség sohasem fogja megérteni.
Program
Sajnálatos módon a XXI. század második évtizedére odáig jutottunk, hogy az is unikumnak számít, ha egy párt megtiszteli a választóit azzal, hogy kidolgoz egy programot, melyben felvázolja az általa érzékelt problémákat, és lefekteti az azokra adandó megoldási javaslatait. A Mi Hazánk elsőként tett le egy ilyet az asztalra, mely teljes egészében nagyszerű, ám a mezőgazdasági, és az ahhoz kapcsolódó iparosodással és turizmussal foglalkozó része még abban is kiemelkedő.
Mi egybites üzenetekkel tarkított óriásplakátok helyett egy világos víziót kínáltunk Magyarországnak. A többi párttal ellentétben, mi nem csak arról tudunk beszélni, miért szavazz a másik ellen, hanem megpróbálunk meggyőzni, miért ránk szavazz!
Konstruktív ellenzékiség
Rengeteg embernek az is igen szimpatikussá tette a Mi Hazánkat, hogy a párt szakítani kíván az elmúlt ciklus „hiszti ellenzékiségével”. Ez ugye azt jelentette, hogy bármit is tesz, vagy mond a kormány, annak a szöges ellentétét kell képviselni, mert „ettől vagyunk ellenzék”. A Mi Hazánk frakciója ezzel szemben bejelentette: konstruktív ellenzékként kívánnak működni. Tehát,
amennyiben egy javaslat az ország érdekeit szolgálja, azt mindenképp támogatni fogják, származzon akárhonnan.
Ennek a szerepnek az az egyik nagy hátránya, hogy ha egyik vagy másik párt előterjesztését megszavazzák, akkor a másik oldal fanatikusai, és a média egyből ugrik és habzó szájjal bérencez. Ezzel egyébként a pártunk képviselői is tisztában vannak, akik többször elmondták, a pártérdeknél jóval előrébb való az ország érdeke, így ezeket a támadásokat ki kell bírni.
Hitelesség és következetesség
A fentebb felsoroltak egyike se érne egy fabatkát se, ha azokat hiteltelen, leszerepelt, megbízhatatlan politikusok hangoztatnák. Erre megint kiváló példa a balliberális koalíció, melynek képviselői a közhangulattal együtt változtatták álláspontjukat. Még az sem zavarta őket, ha egy-két héttel korábban a szöges ellentétjét mondták és képviselték az éppen hangoztatott álláspontjuknak. És ezek után nem értették, miért nem hisz nekik senki?
A Mi Hazánk Mozgalom ezzel szemben nem csak egy koherens világképpel rendelkezik, de programpontjait és elképzeléseit mindvégig következetesen képviselte, vezetőik és jelöltjeik egy jelentős része pedig olyan hiteles személy volt, aki vagy polgármesterként, vagy önkormányzati képviselőként már bizonyított, és munkásságával kiérdemelte a helyi lakosok bizalmát és elismerését.
Mikor a mi hazánkosok a megvalósítandó programpontjaikról beszéltek, elég volt csak Ásotthalmot említeni, ahol pl. a mezőgazdaság és a hozzá kapcsolódó ipar fellendítése már javában zajlik. De a mi hazánkos képviselők által feltárt korrupciós ügyek is széleskörű elismerést váltottak ki a választópolgárok körében. Ezzel szemben a baloldal mit tudott felmutatni? Politikusaik és képviselőik neve általában nem a leleplezők, hanem a leleplezettek között bukkant fel. Mikor éppen nem valamiféle törvénytelenséggel buktak le, akkor éppen morálisan és erkölcsileg semmisültek meg gyarló életvitelük miatt. Pedig őket fedezte az irányított média, miközben a Mi Hazánkról rendre hazudtak. Az ócska „Fidesz-bérencezés” és „nácizás” azonban jól láthatóan az elvetemült vérliberálisokon és a nemzetgyűlölő világpolgárokon kívül mást nem igazán érdekelt.
Esély a roncsellenzék eltakarítására
A választásoknak két győztese volt: a Fidesz és a Mi Hazánk. Előbbi fennállása legnagyobb győzelmét aratta, utóbbi alig egy hónappal a parlamentbe jutását követően a legerősebb ellenzéki párttá vált. Történelmi lehetőség áll a Mi Hazánk előtt:
ha a mozgalom végig hű marad alapelveihez, és képviselőik sem puhulnak hozzá a rendszerhez, akkor bizony 1-2 cikluson belül eljöhet az az idő, mikor a nemzeti radikális pártra már nem a legerősebb ellenzéki pártként, hanem kormányváltó erőként kell hivatkozni,a baloldali mikropártok pedig küzdhetnek egymással az 5 százalékos küszöb átlépéséért.
Immáron saját kezünkben a sorsunk. A magyar nép megadta számunkra az esélyt, rajtunk áll, mit kezdünk vele!
Gyebnár Dávid,
a szerző politológus, a Mi Hazánk választókerületi elnöke
Kapcsolódó:
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
