Idén úgy esett, hogy június 4-én tartották a hagyományos pünkösdi búcsút Csíksomlyón, tehát éppen egybeesett a trianoni békediktátum 102. évfordulójával, így az idei búcsú különösen szimbolikus jelentőséggel bírt.
Mint ismeretes, a csíksomlyói búcsú a székelyek középkori eredetű fogadalmi zarándoklata, amely 1990-től kezdődően mára már az összmagyarság legjelentősebb keresztény eseményévé vált.
A magyar katolikus és keresztény hívők által minden év pünkösdjén, több százezer résztvevő jelenlétében megtartott búcsú az erdélyi Csíksomlyó kegytemplomában és szabadtéri szentmise a közeli Kissomlyó-hegy és a Nagysomlyó-hegy közötti nyeregben.
Az elmúlt években a Covid-intézkedések miatt vagy nem tarthatták meg, vagy pedig nagyon korlátozott módon rendezhették meg az eseményt. Ezúttal viszont minden adott volt, hogy minél többen ott legyenek. Ez már akkor látható volt, mikor közeli szállásunkról szombat reggel elindultunk Csíksomlyó irányába, ugyanis 20 kilométeres kocsisor fogadott minket, lépésben haladtunk. Parkolásra is csak külterületen volt lehetőség, ugyanis a rendőrök lezárták a befelé vezető utakat, így miután sokaknak sikerült leparkolniuk, várt még rájuk esetenként akár 1 órás gyaloglás fel a hegyre. Persze voltak, kik kerékpárral jöttek, de gyalogos zarándokok is, akik a környező településekről már kora hajnalban útnak indultak.
Ennek ellenére semmi nyoma nem volt idegeskedésnek, dudálásnak, egyáltalán nem ez a hangulat uralkodott. A családok látványa pedig, ahol 5-6 éves gyermekek tűzték ki hátizsákjaikra a székely zászlót, hogy úgy vágjanak neki az emelkedőknek, kifejezetten lélekemelő volt.
Az idei búcsú jelmondata Pax et bonum! (Béke és jóság!) volt, ennek szellemében vett részt több százezer (becslések szerint 350 ezer) magyar a szentmisén, a zarándokok és egyházi méltóságok ezúttal a békéért imádkoztak, a búcsú ünnepi szónoka pedig azt emelte ki, hogy a békét teremteni kell.
A Székelyhon portálnak köszönhetően pedig egy videót ajánlunk megtekintésre, melyhez nem kell semmilyen kommentárt fűzni, hallgassuk, hogyan énekelte a tömeg a magyar és székely himnuszt:
A Trianon évfordulójára eső búcsú – amely a katolikus jellegén túl mára egyértelműen egy magyar-magyar világtalálkozó is -, ahová a világ minden tájáról érkeznek magyarok, épp ezért hangzott még jelentősebben a székely himnusz azon sora, „ne hagyd elveszni, Erdélyt Istenünk…” Aki ott volt, átélte ezeket a pillanatokat, joggal érezhette úgy, hiába akartak minket 100 évvel ezelőtt a sírba tenni, mi még mindig itt vagyunk. Székelyföld a mai napig többségében magyar, és ha hűek maradunk őseink hitéhez, hagyományainkhoz, itt is maradunk.
Akarhat bármi mást a világ, ez csak rajtunk, magyarokon múlik. Trianon ellen úgy küzdhetünk a legsikeresebben, ha lelkünkben bontjuk le a határokat, és nem olyan áldozatként tekintünk magunkra, aki semmit nem tehet, csak várhatja a csodát másoktól, hanem egy erős, büszke nemzetként, amely nagyszerű dolgokat vitt véghez történeleme folyamán és ez a jövőben is így lesz.
A búcsú után volt még lehetőségünk bejárni a környező településeket, látva, hogy határok ide vagy oda, Székelyföldön még magyar világ van, román feliratot elvétve lehetett látni (legtöbbször csak a hivatalos intézményeken), de annál több székelykaput, az alábbi fotót pedig Székelyudvarhelyen örökítettük meg, ez a hősi életszemlélet adjon nekünk erőt:
Mert, ahogy Wass Albert, erdélyi írófejedelmünk írta egykor:
„És lészen csillagfordulás megint
és miként hirdeti a Biblia:
megméretik az embernek fia
s ki mint vetett, azonképpen arat.
Mert elfut a víz és csak a kő marad,
de a kő marad.”
(Kiemelt kép: Székelyhon – BELICZAY LÁSZLÓ)
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
