A poszttraumás stressz szindróma azon kevés betegségek közé tartozik, aminek a neve alapján a laikusok is tudják miről lehet szó, így sok magyarázatra nem szorul. Jakab Péter politikai és szerelmi ámokfutása valami hasonlót idézhetett elő a szebb múltat is megélt párt elnökénél.
A politika az egy olyan műfaj, hogy bőven benne van a bukás lehetősége. A versengő felek a belpolitikai kaszinóban egymás ellen játszanak, nem pedig a bank ellen. A roulette asztaloknál a játékosok nem egymással mérkőznek meg, hanem a bankkal, míg egy póker esetében már inkább egymás ellenfelei, de semmiképpen nem az osztóé. Az egymás ellen való küzdelemnek egyenes következménye, hogy lesz vesztes. Láttunk már ilyet, fogunk is még látni. Ebben nem lenne semmi különleges, de Jakab Péter veresége kilóg a sorból. Ez nem egy egyszerű vereség, amit valaki azért szenved el, mert mások ügyesebbek voltak nála. Ez ámokfutás.
Az ámokfutás a magyarba a német Amokläufer-ből érkezett, de a szó eredete keletre tehető. Egészen Malájziáig és Indonéziáig kell visszavezetni. A maláj nyelvben található meng-âmuk jelentése „düh, dühöngő”. Az említett országok népei a szót egy sajátságos idegrohamra használják, amikor a beteg vakon fut előre, mindent és mindenkit elpusztítva, aki az útjába kerül. A helyi hiedelemvilág szerint az efféle önkívület idején az embert egy gonosz tigrisszellem szállja meg és veszi rá az esztelen tombolásra, ezért az ámokfutást végzőkkel szemben társaik elnézőek voltak, tetteiket nem vagy csak enyhe szigorral torolták meg.
Ámokfutására jó példa, hogy az előválasztás alatt egy tévévitában még azt találta mondani, hogy ő miniszterelnök lesz és a fideszes politikusok úgy fognak az irodája előtt ülni ítéletre várva mint a verebek. A vége újabb kétharmad lett, a verebet pedig már ki is taszították fészkéből a saját fiókái.
Jakab Péter tevékenységét a fenti jelenség tökéletesen leírja azzal a különbséggel, hogy a szavazók nem voltak vele elnézőek és tombolását nem enyhe szigorral, hanem totális megsemmisítéssel jutalmazták. Ehhez csatlakoztak az elmúlt hetekben saját párttársai is, akik kikényszerítették lemondását, de a legesélyesebb forgatókönyv szerint hamarosan a frakcióvezetői pozícióját is el fogja veszíteni.
A pártelnökségről való lemondása után Jakab jól láthatóan összezuhant, széttartó kommunikációt, egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat láthattunk tőle.
Már maga az előválasztás eredménye is traumaként hathatott a magát már a miniszterelnöki székben látó Jakabra, de erre jött még rá a súlyos választási vereség. Jakab Pétert ebben a megviselt lelkiállapotban a pártelnökség elvesztése méginkább sokkolhatta. Ámokfutását poszttraumatikus jelek követték, melyek végén most azt láthatjuk, hogy magányos és valószínűleg nagyon szomorú szamurájként keresi a menekülő útvonalat.
A poszttraumás stressz tüneteinek alapja, hogy a beteg elvonul a külvilágtól, bezárkózik, „beszűkül”. Szélsőséges esetben kapcsolataik megszakadnak, munkaképtelenné válnak. Egyfajta „transzállapot” is létrejöhet, melynek segítségével a beteg elmenekül a valós világtól. Ezeket a stációkat tökéletesen nyomon lehet követni Jakab posztjai alapján.
Lemondása utáni első bejegyzésében a valóságtagadásé és a veszteség relativizálásáé főszerep. Jakab itt azt igyekszik elhitetni követőivel, hogy még csak ezután fog tudni elkezdeni úgy igazán politizálni.
„Csak az elnöki széket hagytam ott. De maradok a nép pártján”
– írja.
Következő elmélkedésében szintén vannak valóságtagadó elemek, de itt már inkább az értékelésen és azon van a hangsúly, hogy „én mindent jól csináltam”.
Mindent megfontoltam, mindent meggondoltam. Nyugodt lelkiismerettel lépek a kötelesség útjára. Bízom népeimben, akik minden viharban híven és egyesülten sereglettek mindig trónom köré és hazájuk becsületéért, nagyságáért és hatalmáért a legsúlyosabb áldozatokra is mindig készen állottak – írta önigazolásképpen levelében Ferenc József császár mielőtt a monarchia belépett volna az első világháborúba. Az uralkodó és a vezérkar villámháborúra és gyors győzelemre számított. Az eredményt ismerjük.
Maradjunk meg embernek – írja következő bejegyzésében. A többesszám tartalmilag indokolatlan, de megosztja a felelősséget. Jakab a felelőssége vállalása helyett itt már népvezéri bölcselettel, edukatív jelleggel szól követőihez, igyekezvén eloszlatni a lelki terhet.
Nem lettem a hatalom rabja, és erre büszke vagyok. Megmaradtam annak, aki voltam: egy egyszerű vidéki gyereknek
– teszi hozzá. Ugyanebben a posztban arról is ír, hogy neki már nem is annyira fontos az egész politikusság. Örömmel lenne újra kocsmáros, vagy biztonsági őr és különben is: nem is akart a Jobbik elnöke lenni, rábeszélték.
Közösségben való fényképezkedés és a csapatszellem hangsúlyozása után Jakabban elindul a visszafelé mutogatás és az átvertség, megcsaltság érzése. Lovas fényképével arra utal, hogy benne legalább megbízhat, barátai nem maradtak, az elmagányosodás felé indul politikai pályája.
Ezt követően Jakab ismét a cselekvő ember szerepében láttatja magát, de még véletlenül sem szerepel klasszikus politikai környezetben. Ehelyett újra előveszi a falusi kisember imidzsét, országjárásra indul és a még megmardt, hozzá hű jobbikosokat keresi meg, köztük a nemi erőszak kísérletével vádolt Földi Istvánt.
Traktorral, tökkel és tejjel fényképezkedik, valamint arról beszél, hogy milyen nehéz a gazdálkodó vidéki embernek. A szó legrosszabb értelmében sikerült neki „lemenni az emberek közé vidékre”. Azt csak széljegyzetként érdemes leírni, hogy ebben a 100.000 eurót is meghaladó Claas Arion szériájú gépben nem a legszerencsésebb az egyszerű tojásárus Mari nénit képviselni.
Itt egy kis poént is igyekszik elsütni, a tökre és a tönkre szójátékát segítségül hívva. Mutatjuk hogy sikerült:
Jakap Péter parasztkodása minden objektív számítás szerint itt ér a csúcsra. A nép egyszerű gyermeke tejet iszik a tikkasztó nagy melegben.
A poszttraumatikus betegek az átélt eseményeket hosszú időn keresztül magukba fojtják. Ilyenkor sok esetben előfordul, hogy maga a stresszt okozó esemény is csak később derül ki a nyilvánosság számára, mert az áldozat (például egy nemi erőszak, vagy egy prostítúcióra kényszerítés esetében) szégyenérzete miatt nem mer segítséget kérni, így értelemszerűen a felgyógyulás is sokkal hosszabb időt vesz igénybe. Megközelítőleg erre utalt egy műsorban Ceglédi Zoltán is. A politikai elemző szerint Jakabot nem Jakab irányította, hanem kabinetfőnöke Molnár Enikő volt az, aki politikai dubajozásra kényszerítette a pártelnököt.
