Miközben a hidegháborús nosztalgiában ragadt amerikai politikai elit, az irányított média, és ez által az egész nyugati világ Oroszországra szegezi vádló tekintetét, melyet a „szabadság” és „civilizáció” főellenségének igyekszik beállítani, addig a valódi veszély elégedetten mosolyog az árnyékban. A lappangó nagyhatalom, mely népessége és felhalmozott tőkéje jelentette előnyöket a háttérben ügyeskedve egyre jelentősebb befolyásra váltja, mely által már a nyugati közvéleményt és kultúrát is befolyásolja. Ez pedig Kína. Vannak olyan területek, ahol már szó szerint a Kommunista Párt diktálja a szabályokat a nyugati „progresszíveknek”. Jelen írásomban ezekből szemezgettem.
Tajvan nem egy ország
Mivel ez a kérdéskör külön írást érdemel, ezért nagyon felületesen ismertetem csak, miért konfliktusforrás Tajvan kérdése. 1947-ben lezárult a kínai polgárháború, melyet a kommunisták nyertek meg. Ez egyébként nem volt túl nehéz, ugyanis míg a nacionalisták harcoltak a japánok ellen, a vörösök bujkáltak, és fegyverkeztek. Mikor japán letette a fegyvert, Maoék az összes problémáért a kínai vezetést okolták, és kirobbantottak egy polgárháborút, melyet aztán meg is nyertek. A nacionalista vezetés az egykori japán mintagyarmatra, Tajvan szigetére menekült, ahol felépítette a maga államát. Évtizedekig arra készültek, hogy innen visszatérve megszabadítják Kínát a kommunistáktól. Mao pedig a sziget elfoglalására szőtt terveket. Mindkét fél az „egy Kína” elvében hitt, ezáltal kölcsönösen nem ismerték el a másik államát, és kinyilvánították területi követeléseiket.
Az egy Kína elve a mai napig az egyik meghatározó pillére Kommunista Kínának, így elfogadhatatlannak tartják, ha bárki országként ismeri el Tajvant. Mellesleg ez igaz az összes olyan államra, melyeket az évek során lerohantak. Még törvénybe is foglalták, hogy Kínában tilos megjeleníteni példának okáért Tajvan, vagy Tibet zászlaját, hiszen ezek „nem országok, hanem Kína tartományai”. Ezt egyébként a Kínához dörgölőző vezetők is igen komolyan veszik. Nem véletlen, hogy mikor a kínai elnök Budapestre érkezett, a magyar adófizetők pénzéből finanszírozott rendőrök azon magyar állampolgárokat vegzálták, akik Li Ko-csiant tibeti zászlókkal akarták köszönteni.
Tehát, ha Kína barátságára vágysz, akkor el kell fogadnod a feltételeit. Ennek jegyében
az Apple 2017-ben Kína teljes területén elérhetetlenné tette az eszközein a tajvani zászlót.
Egy teljes évig, ha valaki megpróbálta a szóban forgó zászló emojit kiírni bárhova, gyakran még a készüléke is lefagyott. Ezt később orvosolták, ám a tiltás érvényben maradt. Sőt,
az állampárt követelésének eleget téve, a tiltást kiterjesztették Hongkongra és Makaóra.
Current status of — 🇹🇼 Flag: Taiwan — on iOS in China, Hong Kong, and Rest of World (RoW) https://t.co/MZNsIrsKXd pic.twitter.com/DFyVIExdXi
— Emojipedia 📆🏆 (@Emojipedia) October 7, 2019
Ráadásul mindezt a legnagyobb titokban, bármiféle hivatalos bejelentés nélkül, egyszerűen csak eltűnt a zászló az emojik közül. Mikor amerikai lapok arról érdeklődtek, ez a Kommunista Párt követelésére történt-e, a cég szemérmesen hallgatott.
„Sajnálom, amiért Tajvant országnak neveztem”
A pankrátorból lett színész John China Sena is térden állva esdekelt a zsíros reklámszerződések megtartásáért a kínaiak bocsánatáért, amiért „egy szörnyű hibát” követett el. Sena a Fast & Furious 9 elkészülte után turnézta körbe a világot, hogy filmjét népszerűsítse. Az egyik interjúban azonban azt találta mondani,
Tajvan lesz az első ország, ahol a filmet levetítik.
Még csak az orrára se kellett koppintani, magától belátta „súlyos tévedését”, és a kínai közösségi médiában, a Weibo-n esdekelt bocsánatért, méghozzá mandarinul. Mint mondta:
Amit mondani akarok, az nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon fontos. Imádom és tisztelem Kínát és a kínaiakat, és nagyon, nagyon sajnálom, hogy hibát vétettem.
Az egész olyan szánalmasra sikerült, hogy még a balliberálisok is kiparodizálták:
Képmutató Hollywood
A nyugati filmipar Európát a holokauszttal szeretik traktálni, a nyugati gyarmatbirodalmakat pedig a kolóniákon elkövetett atrocitásokkal, és a rabszolgatartással. A „gonosz fehér rabszolgakereskedő” mítoszából valahogyan mindig csak az marad ki, hogy a zsidó kereskedők igencsak kivették a részüket a rabszolgakereskedelemből, ráadásul a kereskedők fekete afrikaiaktól vásárolták meg a rabszolgákat, majd szállították Amerikába. A holokauszt kérdéskörében pedig ugyebár még csak kérdezni sem szabad, ha az ember nem akar gyorsított eljárásban három év börtönt, miközben az időseket falkában lincselők röhögve megússzák felfüggesztettel, vagy egy-két év börtön után milliós kártérítéssel…
A Hollywood által alkotott erkölcsök szerint a „jók” a szabadságért, az egyenlőségért, meg az elnyomás ellen harcolnak, a „rosszak” a rasszisták, a népírtók, és az autoriter rezsimek.
Legalábbis addig a pontig, míg a népírtást, az elnyomást és a faji alapú diszkriminációt fehérek követik el.
Kínában rendkívül nagy hangsúlyt fektetnek a származásra. Az ún. „Han Chinese”, vagyis „han kínai” a „tiszta kínai”, ha úgy teszik, a kiváltságosok. A többi kínai is rendben van, amíg a párt hű szolgája, és nem követ semmilyen vallást. Akik viszont nagyon nincsenek rendben, azok az etnikai kisebbségek. Ebből a legismertebbek a Hszincsiang tartományban élő, muszlim hitű ujgurok, akik ellen még a nemzetközi szervezetek szerint is szervezett, államilag irányított népírtás folyik. Ezzel azonban a „faji megkülönböztetésre” és „antiszemitizmusra” mindig oly érzékeny Hollywoodnak a legapróbb kifogása sincsen. Olyannyira nincs, hogy a kínaiak pénzét is tárt karokkal fogadják. És nem csak abban az értelemben, hogy az Egyesült Államok után Kína a második legnagyobb piac a filmipar számára. Médiában otthonosan mozgó személyek arról panaszkodnak, hogy a filmek és sorozatok készítésekor már nem is öncenzúráról beszélhetünk, hanem a Kommunista Párt cenzúrájáról. Az NBC-ben például a következő hangzott el:
Mondok egy érdekességet: Ha ma beülsz egy filmre, igen nagy az esélye annak, hogy az részben kínai pénzből készült el. Háromból két film esetében biztosan így van. És ez csak egy apró jele annak, hogyan tolódtak el a hatalmi viszonyok az elmúlt években.
Stephen Colbert védekezésül annyit mondott:
Nézzék, Kína nagyon kevés filmet enged be az országba, pedig Amerika után ők a legnagyobb piac. Ez csak természetes, hogy az amerikai filmkészítők igyekeznek megfelelni a kínai kormánynak.
Értékes lecke a világ erkölcscsőszeitől:
csak abban az esetben ítélj el bármit, ha az adott cselekményt elkövető ország piaca nem hoz kellő profitot.
A Kínai Kommunista Párt bűneinek elhallgatása mellett aktív cenzúrára is találunk példát. Csak néhány: A Mission Impossible 3-ból ki kellett vágni egy üldözős jelenetet, mivel a háttérként használt sanghaji városrész a kínai kormány szerint „rossz képet fest az országról”, mert „elmaradottnak és szegénynek tűnteti fel”. Tehát az nem tetszett a Kommunista Pártnak, hogy a stáb kiment Sanghajiba, és felvette, amit látott.
A Karib-tenger Kalózai kapcsán is pofára esett Hollywood. Kedveskedni akartak Kínának, ezért az egyik kalóz szerepére egy kínai színészt kértek fel, aki becsülettel el is játszotta a szerepet. A kész anyagból azonban csaknem az összes mondatát ki kellett vágni, ugyanis a kínai felfogásban a kalózok bűnözők, és a kínaiakat bűnözőként feltüntetni „nem szerencsés”.
A legjobb példa mégis a Topgun és Tom Cruise esete. Az eredeti verzióban Cruise egy olyan dzsekit visel, melyen két ország zászlaja is látható: Japán, illetve Tajvan.
Na, a kínai verzióból mind a két lobogót el kellett tüntetni. Tajvant értelemszerűen azért, mert „nem létezik”, Japánt pedig azért, mert
a kínai vezetés gyűlöli a szigetország zászlaját, hiszen a Japán Birodalom volt az utolsó nagyhatalom, mely megszállta, s kishíján eltüntette a térképről az országot.
Tanulva a korábbi hibákból, a Mulán élőszereplős verziójának elkészítésekor már direkt olyan színésznőt választottak, aki nem csak kínai, de a párt hű szolgája is. Ő még Twitteren is onthatta magából a kínai propagandát, bármiféle következmények nélkül. Ilyenkor a „woke-vírussal” fertőzött szélsőliberális félőrültek hőzöngése is elmaradt. Érdekes, nem?
Kiemelt kép forrása: hollywoodinsider.com
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
