Írásom előző részében főleg Tajvannal kapcsolatban ismertettem, hogyan írta felül a nyugati cégek által – állítólag – képviselt liberális nézeteket a profit. De a történet messze nem ért ezzel véget. Itt van például az ujgur népírtás. Miközben egész Nyugat-Európát és Amerikát térdepeltetik a négerek előtt, akik a „hatalmas elnyomásban” és „rendszerszintű rasszizmusban” is ezerszer jobban élnek, mint Afrika bármely országában (nem véletlen, hogy nem akarnak hazamenni), addig Kínában tényleges népírtás folyik, méghozzá etnikai alapon. Vajon mit szólnak ehhez a BLM-támogató nyugati cégek? Tömegesen ítélik el a kínai rezsimet? Bojkottálják az országot? Kiállnak az ujgurok mellett? Aligha…
„Mégis ki monda?” – A kínai kormány
A Nike azért is említésre méltó, mivel az első vállalatok között volt, mely teljes mellszélességgel beállt a BLM-őrület mögé. Még egy négerekkel teletömött „Says who? – Mégis ki mondja?” reklámfilmet is kiadtak, aminek kb. az volt az üzenete az amerikai kisebbségek számára, hogy mindegy, ki mit mond, bármit elérhetnek, és bármit megtehetnek.
A Nike nem győzte hangsúlyozni, mennyire szívén viseli a színesbőrű kisebbségek, meg a mindenféle másságok sorsát, és milyen fontos nekik az „egyenlőség”.
A sorsnak jó humora van, ugyanis rövidesen lehetőséget kaptak, hogy üres szavaikat tettekre váltsák. Kiderült ugyanis, hogy az általuk használt Xinjiang tartományban előállított pamutot a kommunista diktatúra ujgur kényszermunkásokkal szedeti fel a földekről. A szörnyű körülmények között tartott munkásokat egyébként kifejezetten faji alapon diszkriminálják, amire a Nike állítólag nagyon érzékeny. Nos, mikor fény derült a kényszermunkások által előállított pamut tényére, a nyugati országban felvetődött a bojkott lehetősége.
Erre a Nike vezérigazgatója, John Donahoe nyersen közölte, hogy
a Nike az Kína márkája, Kínának.
Ezt követően hosszútávú terveiről értekezett, valamint elbüszkélkedett azzal a ténnyel, hogy a kommunista diktatúrában az övék a legnagyobb sportmárka. És valóban, azáltal, hogy nagyvonalúan hallgatnak az ujgurokkal kapcsolatos bánásmódról, a „szociális igazság” harcosai gigaprofitot termeltek, mely bevétel jelentős részét Kína adta.
A fekete életek számítanak, az ujgurok nem
A Nike mellett a cég által szponzorált NBA is nagyot alkotott. Az NFL-hez hasonlóan itt is hódított Trump idejében a himnusz alatti térdelés, ami a játékosok etnikai arányát figyelembe véve egyáltalán nem meglepő. Az egész liga a „faji igazságosság” zászlaja alatt indult hadba a „kisebbségek” védelmében az „elnyomó, fajgyűlölő fehér férfival” szemben. Elítélték a „rendőri erőszakot”, a „rasszista rendszert”, meg amit csak el lehetett ítélni.
Az NBA kiállását sajnálatos módon néhány rajongó tényleg komolyan vette, így egyikük felkérdezte a cég egyik részvényesét,
hogyan fordulhat az elő, hogy miközben állítólag iszonyat fontosak számukra az emberi jogok, addig Kínában turnéznak, a közvetítési jogok, és egyéb sporttermékek eladásával pedig iszonyatos profitra tesznek szert?
Becsületére legyen mondva, a felkérdezett Chamath Palihapitiya meg se próbált magyarázkodni. Mindössze annyit felelt:
Senkit nem érdekel, mi történik az ujgurokkal, oké? Te felhoztad, neked fontos, és szerintem ez tök jó, de minket, többieket, nem érdekel. Ez a szörnyű, mocskos igazság. Vannak dolgok, melyek érdekelnek, de ez messze alatta van.
Noha később az NBA elhatárolódott a nyilatkozattól, mondván, ez Palihapitiya magánvéleménye, az ujgur népírtás kapcsán kínos hallgatásba burkolóztak. Ami nem meglepő, tekintve, hogy mekkora bevételük származik a kínai piacról.
A BLM-Barbie egyetért
A Kaliforniában született kínai származású olimpikon története is tanulságos. Az alig 18 éves Eileen Gu vitathatatlanul tehetséges síelő, és minden esélye megvolt rá, hogy bekerüljön az amerikai olimpikonok közé. Ő azonban kapott egy zsíros ajánlatot Kínától, amire menten lecsapott. Otthagyta az Egyesült Államokat, felvette a kínai állampolgárságot, és a kommunista állam olimpikonja és propaganda szócsöve lett. Az egyik állami lapban például az Amerikában „tomboló rasszizmusról” siránkozott, a megannyi „gyűlöletbűncselekményről”, amit elkövetnek, példának okáért az ázsiaiak ellen.
Nem mellesleg Amerikában a kínaiakat sokan azért nézik rossz szemmel, mert úgy érzik, ők nem tekintik magukat az ország részének. Bevándorolnak Kínából, felépítik a saját kínai negyedeiket, a saját nyelvüket használják, a saját szokásaik szerint élnek, az integráció legkisebb szándéka nélkül. Emiatt vannak, akik úgy érzik, az ott élő kínaiak számára egyáltalán nem jelent semmit amerikainak lenni, és inkább kötődnek Kínához, mint az USA-hoz. Erre itt egy Amerikában született, szélsőliberális közegben felnőtt kínai származású olimpikon, aki tizenévesen lemond amerikai állampolgárságról, és „átigazol” Kínába, hogy a kommunista ország színeiben versenyezzen. Ezt követően ráadásul az állami médiában pocskondiázza szülőhazáját.
A South China Morning Postban Gu elmesélt egy személyes történetet, mely során állítólag az USA-ban belekötöttek a vele sétáló kínai nagymamájába. Ez annyira sokkolta, hogy egy csapásra a „faji igazságosság” harcosa lett, és mindenféle kisebbség érdekében felszólalt az „elnyomó fehérekkel” szemben.
A kínai lapnak adott interjúban magát a „BLM szövetségesének” nevezte, bár kötelességtudóan hozzátette, hogy ő „sohasem értheti meg az afro-amerikaiak problémáit”, de ettől függetlenül elképesztően fontosnak érzi, hogy támogassa a mozgalmat, és minden platformon öntse magából a propagandájukat.
Tehát a „faji igazságosság” harcosának annyira fontosak az emberi- és kisebbségi jogok, meg az „egyenlőség”, hogy a „fullasztó” Amerikából inkább átköltözött Kínába. Az ország annyira tökéletes, hogy még az ujgur népírtás sem zavarja, sőt, egyszer sem emelte fel a szavát egyetlen atrocitás ellen sem, ami a kommunista országban történt. Még csak 18 éves, de már igazi képmutató liberális! Ilyen jellemvonásokkal fényes karrier áll előtte, annyi szent.
Nyugati morál
A tanulság tehát:
ha népírtást akarsz elkövetni, vagy szemet vetettél egy független országra, legyen olyan szintű vásárlóerőd, és a világ nem fog elítélni, bármit is teszel.
Így működik, a szabad, demokratikus Nyugat.
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
