Andrej Kolesnyikov a Novaja felületére írt hosszú véleménycikkében fejtette ki, hogy minél több szankciót vet ki a Nyugat Oroszország, Vlagyimir Putyin és belső köre ellen, az orosz elnök annál nagyobb népszerűségnek fog örvendeni – írta meg a liner.hu.
Az oroszok többsége még a krími bevonulás után is változatlanul úgy gondolta, politikai elitük végtelenül korrupt és önérdekű, ezért sosem merészelnének olyan döntéseket hozni, amely saját anyagi helyzetüket veszélyeztetné – emlékeztet cikkében Kolesnyikov független újságíró.
Ez a hozzáállás azonban az Ukrajna elleni támadással drasztikusan megváltozott. Ma már egyre több orosz hisz Putyinban és belső körében. Egyre többen gondolják úgy, országuk vezetése
még a saját pénzügyi érdekeinek sérelmét is bevállalja annak érdekében, hogy az Orosz Birodalmat helyreállítsák.
Kolesnyikov állítja, Putyin saját státuszát mentette meg a „különleges katonai hadművelet” megindításával, mert ezzel sikerült meggyőznie az oroszok jelentős részét: ő igenis az ország érdekében cselekszik.
A Nyugat nem érti a népet
Az USA és az Európai Unió koncepciója a háború kapcsán meglehetősen egyszerű, és legalább ennyire naiv volt. Úgy gondolták, ha pumpálják a fegyvereket Ukrajnába, ezzel párhuzamosan pedig szankciókkal sújtják Oroszországot, azzal két fronton is győznek: egyrészt meggyengítik az orosz hadsereget, másrészt padlóra küldik az orosz gazdaságot, mire Putyint saját népe üldözi majd el.
A nem amerikai dróton rángatott európai szakértők és médiumok már ekkor kételyeiknek adtak hangot, hiszen hogyan lehetne úgy eredményesen szankcionálni egy országot, ha mi függünk tőlük? – de ez persze az EU dilettáns vezetését nem érdekelte. Ettől függetlenül nyilván Oroszország is megérzett valamit a szankciókból, és az orosz gazdaság – ha csak rövid időre – de visszaesett, ám ez éppen az ellenkező hatást érte el.
Az oroszok többsége ugyanis ezt úgy élte meg, mint külső hatalmak (főleg a riválisnak tekintett Egyesült Államok) támadása hazájuk ellen. Ez pedig arra sarkalta őket, hogy még elszántabban támogassák országuk vezetőit.
A nyugati országok nem csak az orosz népet nem értik, de saját múltjukat is elfeledték. Ez a németek esetében teljesen érthető, hiszen
1945-ben Németország gyakorlatilag megszűnt létezni, mint önálló, független nemzet, s ma már vezető politikusaik a megszállókkal együtt ünneplik „felszabadulásukat”, csakúgy, mint mi egykor április 4-ét.
Ha a németek nem letagadnák múltjukat, akkor emlékeznének rá, hogy a szövetségesek német városok elleni terrorbombázása nem megtörte, hanem megerősítette a német lakosság ellenállását, és nem saját vezetőiket akarták elhajtani, hanem azokat a mészárosokat gyűlölték meg, akik elrendelték a támadást a védtelen civilek ellen. De említhetnénk Japán példáját is, akit távol-keleti terjeszkedése miatt embargóval sújtott az Egyesült Államok, amellyel (nagyon is tudatosan) csak a háború eszkalálódását érte el, és kikényszerítette a japán támadást.
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
