Hazánk valódi függetlensége helyett lényegében sajnos részt veszünk az amerikai-orosz háborúban, hiszen egyrészt a NATO felvonulási területe lett Magyarország idegen haderők beengedésével, másrészt hazánkon keresztül is mehetnek már fegyverszállítmányok Ukrajnába (Románián és Szlovákián keresztül), valamint több más módon beavatkozott a magyar kormány, most épp a Gripenjeink orosz vadászgépek elleni felvonultatásával hencegnek – írja figyelemfelkeltő posztjában Novák Előd, a Mi Hazánk alelnöke.
A Magyar Honvédség parancsnoka júliusban titokban meg is látogatta az ukrán vezérkart, erről csak utólag, ukrán híradásból értesültünk: az ottani fegyveres erők vezetője úgy nyilatkozott, hogy elégedett Ukrajna és Magyarország katonai együttműködésének a szintjével – vajon mit tudhat még ő, amit kormányunk nem köt az orrunkra?
Augusztustól a Magyar Honvédség légiereje biztosítja Észtország, Litvánia és Lettország védelmét, négy Gripen vadászgéppel. „Újabb elfogás a Balti-tenger felett” – szól a honvedelem.hu propagandacikkének címe ezzel a képpel, de miért volna magyar érdek belekeveredni a konfliktusba, egyben újabb lépést tenni a harmadik világháború felé?
„Az orosz vadászgépek nemzetközi légtérben repültek, azonban nem teremtettek rádiókapcsolatot a légi forgalom irányítással, nem rendelkeztek repülési tervvel és nem használtak válaszjeladót. A magyar vadászgépek, a Balti-tenger felett, 9000 méteres magasságon, helyi idő szerint 12 óra 50 perckor sikeresen elfogták és azonosították a riasztást okozó légi járműveket. Ezt követően a Gripenek visszatértek litvániai állomáshelyükre.” Érdekes „elfogás” lehetett! A JAS 39 Gripen egy hajtóműs 54-80 kN tolóerővel, míg az orosz Szu-35 két hajtóműs 122-128 kN tolóerővel, ráadásul a két hajtómű miatt „szuper” manőverekre képes. Vajon a három ország légterét védő összesen 4 Gripenből hány kellett a 2 db Szu-35-ös „elfogásához”?
Megtévesztő a „beazonosítás” szó helyett az „elfogás” használata, hiszen az orosz gépek folytatták útjukat. Nagyon nem mindegy pl., hogy egy bűnözőt beazonosítanak, vagy elfognak! Úgy tűnik, a sok közös határszolgálat során a Honvédség átvette a Rendőrség téves „elfogási” protokollját (ti. a feltartóztatott migránsok visszataxiztatásuk után folytathatják határsértő tevékenységüket). Az igazi elfogás az, amikor a másik nem tudja folytatni azt, amit éppen csinált.
Magyarország bevetett egy hatásos eszközt: a háborús sikerpropagandát. Valójában ez a légieset inkább az oroszok számára siker. A berepülésekkel felderítik a radarrendszereket, a különböző gépek észlelési távolságát, az észlelés-riasztás-érkezés idejét, rendjét. Az oroszok a nemzetközi légtérhasználati szabályokat szándékosan megszegik, ugyanis így folyamatosan tudják monitorozni a NATO protokoll szerint tevékenykedő gépek reakcióidejét, típusát, nemzetiségét, oldalszámait, fegyverzetét stb., tehát tulajdonképpen ezzel is harcászati információt gyűjtenek.
A Gripenek általi „elfogás” annyit jelent, hogy megfelelő manőverezéssel – amelynek során úgy kezeli a célpontot, mintha ellenséges szándékú lenne – megközelíti, majd a műszeres mellett vizuálisan is azonosítja, és dokumentálja az esetet (fedélzeti kamera vagy fénykép). Amíg a Gripenek számára az IRIS-T és a METEOR rakéták meg nem érkeznek, éles helyzetben a gépeinknek esélyük sincs az Szu-35-ösök ellen. Itt a piros 23 oldalszámú Szu-35 bal szárnya alatt egy rakéta látszik csak, az is talán csak gyakorló (a közzétett képből nem látszik eléggé), pedig akár 10 darabot is vihet légiharcrakétából… Ha éles lenne a helyzet, a Gripen szoftvercsomagja és radarja alkalmas az elfogásra, de a fegyverzetünk nem legjobb, a Sidewinderek elavultak, most élettartam-hosszabbításra várnak, tehát nincsenek is fent rajtuk, AIM_120 AMRAAM rakétákat hordoznak, amivel elméletileg BVR kategóriában fölényben vannak, de az IRIS-T és a METEOR nagyon kéne, hogy valós képességeik legyenek, és ne csak a platform legyen jó, hanem legyen mivel harcolni… No meg kéne a modern sisakcélzó, hogy a IR rakéták nagy szögeltéréssel történő indítási képességeit ki tudják használni, mert a szárny alá függesztett rakéta fejének látószöge korlátozott, de a sisakcélzó segítségével akár hátsó légtérben lévő gépek ellen is lehet indítani a rakétát…
Ha békét akarsz, készülj a háborúra! – tartja a mondás, és valóban nem azért kellene a légierőnk fejlesztése, hogy még jobban belekeveredjünk az amerikai-orosz háborúba. De már az sem mindegy, hogy pontosan miket fejlesztünk. A Gripenek légi utántöltése ugyanúgy nem magyar érdek (hiszen egy tankkal berepülhetik az egész Kárpát-medencét, míg például a szükséges magyarországi hadgyakorlatokra nem jut elég pénz), ahogy a szállítórepülőgépek vétele is pusztán NATO-célokat szolgál – zárul a bejegyzés, amelyhez Novák csatolja a Mi Hazánk Honvédelmi Kabinetjének egyik szakértői anyagát.
A tanulmány itt érhető el.
