Bár a parlamenti szezon kezdetéig még hetek vannak hátra, újra élet költözött a magyar belpolitikába. Számos párt tisztújításra, vagy éppen a szövetségi politikájának átgondolására készül.
A szabadságolások és a nyári vakáció időszaka alatt jóval kevesebb interjú készült a pártok vezető politikusaival. Érdekesség, hogy ebben a kegyelmi időszakban a forint zuhanásának sebessége is mérséklődött.
Identitásválság és kiútkeresés a baloldalon
„Először mindenki mondja ki, hogy ő kicsoda. Én azt érzem, hogy az ellenzéki pártok nagy része egy színházi szünetben nem tudja eldönteni, hogy a fiú, vagy a lány wc-be menjen el. Mi Magyarország zöld pártja vagyunk”
–mondta Ungár Péter az Egyenes Beszédben. Hosszú órákig lehetne elemezni, hogy az LMP frissen (újra) megválasztott társelnökétől mennyire érdekesen hangzanak a fenti mondatok, de vulgáris buzizás helyett inkább három másik aspektusra érdemes terelni fókuszt.
Színház az egész világ
Ungár a fenti képpel a balliberális ellenzék bizonytalanságát, identitásválságát akarta érzékeltetni. Megmosolyogtató, hogy ehhez azt a képet társította (azért, hogy mindenki értse) ,amikor a színházban a szünetben az emberek keresik a wc-t toilettet. Köztudott, hogy Magyarországon nagyon kevesen járnak színházba és önmagában erről is lehetne véleményt mondani, de kevés beszédesebb dolog van annál, hogy a ciklusok óta tömegbázist építeni akaró LMP társelnökének hirtelen, improvizatív jelleggel ez jutott eszébe egy élő beszélgetés alkalmával. Ez az egyetlen Ungár-mondat nem adja meg a választ, de közelebb visz minket ahhoz a kérdéshez, hogy miért nem tud eljutni a liberális pártelitek kommunikációja a 4-6-os villamos vonalán kívül élőkhöz.
Vesztes csapaton ne változtass
– esküszik a siker titkára az LMP küldöttgyűlése, hiszen a történelmi vereség után ismételten Ungár Pétert és Schmuck Erzsébetet választották társelnökökké. Csak a rend kedvéért! Ungár Péterből annyira keveset néznek ki a saját választói, hogy a baloldali előválasztáson a szombathelyi körzetben inkább egy jogerősen elítélt politikusbűnözőt választottak meg helyette. Akkor az előválasztáson résztvevő szavazók még abban a hitben adták le voksukat Czeglédy Csabára, hogy jó eséllyel ő lehet majd a képviselő ebben az „inkább ellenzéki” választókerületben. Hasonlót gondolhatott április 3-a előtt Schmuck Erzsébet, aki szintén úgy számolt, hogy biztosan megnyeri majd a nagykátai csatateret. Nem nyerte meg. Nagyon nem.
A vége tehát az lett, hogy sem Ungár, sem Schmuck nem lett egyéni képviselő. Az országgyűlés munkájában csak a közös listának köszönhetően vehetnek részt. Az egész kampányban láthatatlan LMP-nek ebbe józan ész szerint nem sok beleszólása lehetett. A listán kvótaszerűen osztották szét a befutó helyeket a pártok között, egyéni győzelem esetén a lista mindig „csúszik lejjebb”. Túlzás nélkül megállapítható, hogy
az Ungár-Schmuck duó nem a fideszeseket, hanem saját párttársaikat szorította ki a parlamentből,
akiknek azért nem volt esélyük egyéniben elindulni, mert többségüket még az előválasztás előtt(!) visszaléptették valamelyik másik baloldali pártpolitikus javára cserébe azért, hogy a fent említett kettős rajthoz állhasson, kapjon visszalépőket, támogatókat a helyi kampányban.
Milyen Feri?
Minden machináció ellenére az LMP odáig süllyedt, hogy a választások után csak 4 képviselőjük volt, így hetekig vártak arra, hogy a DK kisegítse őket a frakcióalapításhoz szükséges ötödikkel. Ez végül megtörtént, és a Lehet Más a Politika megalakította frakcióját – Gyurcsány kegyéből.
Megdöbbentő, hogy egy ennyire kudarcos döntéshozatali időszak után a párt küldöttgyűlése botrányok nélkül és gyorsan lezongorázta Ungárék megerősítését tisztségeikben, ugyanis van olyan nagy hagyományokkal bíró párt, ahol ennek saját táncrendje van.
Kunhalmi Ágnes arról beszélt, hogy a női társelnöki tisztségre az MSZP-n belül még neki sincs kihívója, de a tisztújítás innentől október végéig el fog tartani. Kunhalmi megnyerte választókerületét, de a korábbi ciklusban bemutatott magabiztos győzelem után idén már csak egy hajszállal kerekedett felül a kormánypárt jelöltjén. Az MSZP ismét történelmi mélységekben van, a szocialisták csak 10 fővel vannak jelen az országgyűlésben. Már a választások után arról beszéltek, hogy nagy eredmény lenne ha a ciklus végére a jelenlegi pozícióikat megőriznék (az önkormányzatokban) és megvédenék a 2019-es sikereket a megye jogú városokban.
„Az nem érdekel, hogy a baloldalon melyik párt lesz a legnagyobb”
– mondta Kunhalmi Ágnes.
A mondat elsőre egy semmitmondó tölteléknek tűnik, de másodszorra már inkább egy elszólásnak. Az MSZP parlamenti és helyi politikusai között elemi érdekellentét húzódik. Előbbiek akkor tudnak 2026-tól ismét országgyűlési tagok lenni, ha valamilyen együttműködésben el tudják érni, hogy támogatottságuknál jóval nagyobb arányban kapjanak befutó listás helyet egy akármilyen közös listán. Ehhez az kell, hogy segítsék, de legalábbis ne gátolják túlzottan a DK-t abban, hogy a Gyurcsány-párt legyen a baloldal vezető ereje, ami nem mellesleg hónapok óta kiemelt kommunikációja a DK-nak. Az egyéniben győztes szocialista politikusoknak szintén el kell érnie, hogy újra ők indulhassanak, az időköziken ugyanis azt láthattuk, hogy a DK szerint ez sem evidens. A DK akkor tud tovább erősödni, ha 2024-ben minden eddiginél több önkormányzati helye lesz. Márpedig valamiféle együttműködésre, koordinációra biztosan szükség lesz a baloldalon – különösen a megyeszékhelyek körzeteiben. Az MSZP új társelnökeinek feladata pontosan ez lesz, ha fent akarják tartani magukat és pártjukat.
Lehetőleg minden pártpénzt elzárni a helyi szervezeteik elől, a helyi politikusaik feje fölött, azok kárára megegyezni a DK-val és nem nyilvánosan, de folyamatosan lebegtetni, hogy esetleg Karácsony helyett a DK leendő jelöltje mögé sorolnának be.
Ez szükségképpen fogja magával hozni a vidéki MSZP további hanyatlását, helyi vezetőik DK-ba való átszivárgásának meggyorsulását. Ilyen hangulatban borítékolható, hogy nem 2022 ősze lesz az az időszak, amikor a szocialistáktól nagy politikai teljesítményt, vagy innovációt lehetne várni. Kármentés zajlik úgy, hogy hivatalosan egészen október végéig nem lehet tudni kik fújják passzátszelet a pártban.
Bónuszként említsük meg, hogy a héten történt egy másik derűs esemény is, amely méltatlanul kevés figyelmet kapott. Szanyi Tibor és Thürmer Gyula szakított egymással, pártjaik felbontották a választások előtt kötött szövetséget. Az ISZOMM és a Munkáspárt azért fejezte be az együttműködést, mert Szanyi Tibor szerint Thürmerék elvesztették ellenzéki karakterüket. Szanyi arról is beszélt, hogy az ISZOMM relatíve jól szerepelt a választásokon és ez előbb, vagy utóbb látszani fog a kutatási adatokon.
A sorolt pártok a nyár utolsó heteiben semmilyen tematizációs készséget nem mutattak. Az egyetlen esemény a Mi Hazánk által tető alá hozott Horthy-szobor felállítása volt, a baloldal reakciói erről szóltak. Rossz szóviccel reakciósként is hivatkozhatnánk rájuk tekintve azt az ajvékhullámot, amit összehoztak a napokban. Nehéz rangsorolni, hogy melyik párt volt ebben a legügyesebb, de a Momentum mindenképpen elöl szerepel ebben a képzeletbeli rangsorban. Örömmel kitérnénk erre, de sajnos az ő elnökük neve most nem jut az eszünkbe.
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
