Akár ezt a címet is adhatnánk Austin Ruse írásának, mely a múlt heti ENSZ-szavazás kapcsán Lengyelországot cinkos némasággal, az Orbán vezette Magyarországot pedig gyalázatos árulással vádolja. De lássuk előbb, mit vet a C-Fam nevű, New Yorkban működő élet- és családvédő szervezet vezetője a két ország ENSZ-képviselőinek szemére az Orbán Viktor képmásával kezdődő írásban!
A nyugati konzervatívok mindig előszeretettel beszélnek Lengyelország és különösen az Orbán Viktor által vezetett Magyarország hősies magatartásáról annak kapcsán, hogy kiállt az Európai Unióval szemben olyasfajta jelenségek kapcsán, mint például a bevándorlás. De a konzervatívoknak, különösen a szociális konzervatívoknak meg kell érteniük, hogy sem Lengyelország, sem Magyarország soha semmit nem tett a magzati életkorú gyermekekért az ENSZ-ben. Márpedig soha semmit nem tenni nem vall éppen tündöklő, hősies erényre.
Ez a két, sokak által agyondicsért ország bizony gyalázatosan viselkedett az elmúlt napokban. Az ENSZ közgyűlése szeptember 2-án olyan határozatot fogadott el, amely az abortuszt az emberi jogok közé sorolja, és támogatja az LMBTQ+ ideológiát is. Felháborító, hogy miközben Magyarország és Lengyelország semmi érdemlegeset nem tett az abortusz és az LMBTQ+ mozgalom megfékezéséért, a magyar képviselő most kifejezett igennel támogatta ezt az ENSZ-állásfoglalást.
Istennek hála, velük szemben viszont akadt több, igazán bátor, főként afrikai ország, mely szembeszegült a nyugati országokkal, és megpróbált különféle módosításokat elfogadtatni, amelyek tompították volna az abortuszpártiak térnyerését ebben a bár nem kötelező érvényű, mégis nagyon veszélyes határozat meghozatalában. Az általuk szorgalmazott módosítások némiképp helyesbíthették volna a határozat LMBTQ+ párti nyelvezetét is. Sajnos azonban minden ilyen jellegű próbálkozásuk kudarcot vallott.
Nigéria például annak ellenére is élen járt az élet és az igazság útján, hogy az abortuszpárti Biden-kormányzat és az Európai Unió is kegyetlen nyomás alá helyezte. Nigéria mellett olyan országok szavaztak a magzatgyermekek védelmében, mint Burkina Faso, Kamerun, Etiópia, Egyiptom, Gambia, Szenegál és Uganda.
Magyarország nyíltan a jótékony módosítások ellen szavazott, Lengyelország pedig gyáván tartózkodott a szavazásnál.
Pedig sem Magyarországnak, sem Lengyelországnak nem lett volna nehéz élet- és családpárti szavazattal föllépni az ENSZ-ben. Egy ilyen szavazat ugyanis nekik semmibe sem került volna. Ők bármikor könnyen szembeszállhatnának az EU-val és az Egyesült Államokkal is. De ilyesmire ők sosem vállalkoznak. Ezzel szemben most hatékonyan szolgálták a halálkultuszt és a család szétrombolását.
Azok az afrikai országok, amelyek az élet és a család jogai mellett szavaznak, óriási pénzmegvonást kockáztatnak. Nem csak fenyegetik őket, hogy visszatartják tőlük a pénzügyi támogatásokat, hanem gyakran életbe is léptetik ezeket a szankciókat. Az életpárti diplomaták elveszthetik még az állásukat is.
Szeptember másodika óta Magyarország és Lengyelország a szégyen és gyalázat bélyegét hordozza, mert mindketten gyávák voltak. Ha e sorok olvasója alkalmasint azt hallaná, hogy egy konzervatív dicsőítő éneket zeng bármelyikükről, de főleg Magyarországról, világosítsa fel, milyen gyalázatot műveltek ezek ketten – a többiekkel együtt – az ENSZ-ben!
És ha már itt tart, velük szemben üdvözölje Afrika azon országait, amelyek a szavazásnál igazi bátorságról tettek tanúbizonyságot!
A fenti írás kapcsán érdemes néhány rövid, mégis fontos megjegyzést tennünk az ENSZ-ben napirendre tűzött élet- és családvédelmi szavazással kapcsolatosan. Mindenekelőtt tudnunk kell, hogy a magyar életvédők már a szavazás előkészítésének idején, jó előre figyelmeztették a “családbarát” magyar kormányt a várható veszélyre. A CitizenGO internetes portál szerkesztői félreérthetetlen nyíltsággal és sürgősségi jelleggel arra kérték Szijjártó Péter külügyminisztert, Hornung Ágnes családokért felelős államtitkárt és Horváth Zsuzsanna ENSZ-nagykövetet, hogy “Ne támogassa Magyarország az abortuszt az ENSZ-ben!”
Intettek arra, hogy az ENSZ Közgyűlése egy olyan határozatot fogadhat el, amely “az abortusz emberi jogként való nemzetközi elfogadtatásának egy fontos lépcsőfoka lehet.” Kifejezték azt az aggodalmukat is, hogy a magát “családbarát” jelzővel kitüntető Magyarország és Lengyelország is a határozattervezet elfogadására készül.
A petíciót közreadó Schittl Eszter helyesen mutatott rá, hogy az állásfoglalás jelentős győzelmet jelentene az úgynevezett „abortuszjogok” képviselőinek, és egyértelmű felhatalmazást adna az ENSZ-ügynökségeknek az abortusz anyagi forrásokkal és politikai eszközökkel való még erőteljesebb propagálására. Ugyancsak ő figyelmeztetett arra, hogy biztonságos abortusz nem létezik. Minden abortusz során életét veszti egy ártatlan, fejlődő ember. A babáknak semmiféle abortusz nem biztonságos. Minden abortusz súlyos lelki következményekkel jár, illetve számos egészségügyi kockázata van az anyára nézve is.
A döntéshozókhoz intézett kérelmet 128 392 magyar állampolgár aláírásával ellátva New Yorkban Horváth Zsuzsanna ENSZ-nagykövetnek személyesen adta át a CitizenGo munkatársa, dr. Faragó Renáta kétgyermekes édesanya és orvos, aki az élet és a család védelme mellett mind anyaként, mind orvosként elhivatott szakembernek számít.
De mindhiába. Hiába kérlelték a magyar delegációt, hogy tartsa magát a Magyarország Alaptörvényében foglaltakhoz a magzatok fogantatástól kezdődő védelme tekintetében, és szavazzon az ENSZ Közgyűlésben 2022. szeptember 2-án a 133. napirendi pontban jegyzett határozat elfogadásával szemben. A határozatot, ami a múlt héttel kezdődően ma már az abortusz emberi jogként való nemzetközi bevezetésének következő lépcsőfokává lett, a magyar igennel és és a lengyel tartózkodás nyomán elfogadták.
Most már csak azt kellene tudni, mit jelent a magyar kormánynak és ágenseinek az a szégyentelen használatra alkalmazott papírguriga, amit 2011-ben a Fidesz és a KDNP képviselői a nemzeti feltámadás “húsvéti alkotmányának” neveztek, és amelynek II. cikkelyében még ezt írták:
Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.
Utóiratunkat Szijjártó Péter külügyminiszter úrnak szánjuk: az ENSZ közgyűlésén részt vett orosz képviselő – rádöbbenve arra, hogy az abortusz a népek és nemzetek legfontosabb fizikai és lelki erőforrásának, a magzatkorú gyermekek életének elpusztítására irányul – a Nyugat halálkultuszának veszélyes dokumentuma ellen szavazott. Az Ukrajnát képviselő döntéshozó – bár a frontokon száz- és ezerszámra esnek el felnőtt honfitársai – az abortusz méhen belüli háborúja mellett tette le voksát úgy, hogy azzal maholnap a jelenleginél is több, ártatlan ukrán magzatgyermeket mészárolhassanak le a New York által sugalmazott gonoszság végrehajtói.
Szeretnénk, ha Ön munkatársaival együtt a New Yorkban tanúsított szégyenletes “magyar” állásfoglalást felülbírálva, a jövőben inkább az életvédelem orosz (lavrovi) példáját, de mindenekelőtt a Magyar Alaptörvény ide vágó rendelkezéseit követné ahelyett, hogy azt a döntéshozó helyzetbe hozott női hölgyek intim betétnek használnák.
