Hol veszett el az USA története? Mi a baj a liberalizmussal? Dr. Alexandr Dugin valóban Putyin raszputyinja? Az ő kottájából játszik az orosz nagyhatalom? Tényleg a Kreml belső köreihez tartozik? John Morgan tradicionális jobboldali publicistával beszélgetett Boór Tamás a Mi Magunk Podcastben.
Az erdélyi szász felmenőkkel rendelkező író, szerkesztő és gondolkodó Morgan Julius Evola számos könyvét publikálta angolul, gondolatait széles körben ismerik a jobboldali érdeklődők.
A beszélgetés elején szóba került Darja Dugina augusztus 20-ai meggyilkolása is. Morgan akkor a Facebookon emlékezett meg róla. Posztjában többek közt azt írta:
„A levelezésünk és a munkája alapján Daria egy nagyon komoly és kemény munkát végző politikai harcosnak tűnt számomra, aki egy bizonyos emberi kvalitásnak sincs híján – ellentétben számos más aktivistával. Mindig is azt gondoltam, hogy az édesapja rendkívül szerencsés, hogy olyan gyermeke van, aki ilyen szilárdan eltökélt a gondolatai tovább bontakoztatásában és az ügye győzelemre vitelében. És talán ez az, ahogy Daria tovább él számunkra: egy példaként és emlékeztetőként, hogy az ellenség, akivel szemben állunk, gátlástalan és nem ismer semmiféle mértéktartást és korrektséget. Ez a tragédia bizonyosan arra sarkalt engem, hogy – mind a nézeteimre, mind a munkámra vonatkozóan – a saját prioritásaimat és céljaimat is újraértékeljem. Emlékszem egy estére évekkel ezelőtt, amikor egy olyan barátommal söröztünk, aki ismerte személyesen Dariát. És amikor róla beszélt, így szólt: „Hidd el, Daria nem sörözik ebben a pillanatban. Ő most épp dolgozik valahol a szent ügyéért.” És másoktól is, akik szintén ismerték őt, ugyanezt hallottam.”
Ha Duginát legitim célpontnak tekintjük, azzal a kitoljuk a hadviselés szabályait és bárki legitim célponttá válhat, aki egyik vagy másik oldallal nem ért egyet – fejtegeti a podcastben Morgan. Összehasonlításként vegyük Olena Semenyakát, az ukrán nacionalizmus egyik vezéralakját. Ha ő lett volna az áldozat, a hír alatt vajon ott is elszabadultak volna az ízléstelen hozzászólások? Ezek a kommentelők a Darja elleni uszítással tulajdonképpen a totális háborút támogatták – tette hozzá a szerkesztő. Semenyanka neve onnan lehet ismerős, hogy tavaly egy buliban náci zászló mögött lengetett egyet:
Ukraine’s right wing political party National Corps secretary Olena Semenyaka has become a visiting fellow at the Vienna-based Institute for Human Sciences. The photo shows Olena with Nazi salute and Nazi flag. pic.twitter.com/hWi9OGaUfz
— Eduard Dolinsky (@edolinsky) January 11, 2021
A liberális kommentelők olykor annyira képmutatók, hogy addig hisznek a békében, míg mindenki egyetért velük. Washington és a globalisták elméjében ők csupán a békét és a szabadságot képviselik, de elpusztítanak mindenkit, aki nem ért velük egyet.
Morgan először a 2000-es években került kapcsolatba Duginnal, amikor az első angol nyelvű weboldala készült. Nem tudta ki ő, de érdekesnek tartotta az oldalát. A Majdanon történtek után Morgan ukrán nacionalista ismerősei mesélték, hogy mi van ott. Morgan véleménye akkor Dugin Euromajdant illető írásaitól annyiban tért el, hogy adott egy esélyt az ukrán nacionalistáknak.. Az évek alatt az ukrán nacionalisták viszont egyre inkább az USA és a NATO kiskatonáivá váltak. Eredetileg egy harmadik utat akartak, közben pedig a két nagy tömb játékszerei lettek. Volt nyolc évük megvalósítani a harmadik utas politikát, de a radikális jobboldali pártok összesen nem értek el 5%-ot az azóta tartott választásokon Ukrajnában, tehát nincs jelentős támogatásuk. Viszont még mindig erős a befolyásuk, mert ők adják a rezsim erejét a NATO számára.
Morgan rávilágított – Dugin 2014-ben beszélt arról, amit Putyin most tett meg, akkoriban még túl radikálisnak számított az álláspontja. Ukrajna létfontosságú Oroszország szempontjából. Az oroszok valószínűleg sikeresebbek lettek volna egy akkori hadművelettel, mint most. A Kreml tudott az ukrán nacionalizmusról, volt jó néhány képviselő, akik még orosz konferenciákon is részt vettek. Dugin akkor igyekezett meggyőzni őket, hogy olyan nincs, hogy Ukrajna sem Oroszországgal, sem a Nyugattal nem szövetkezik, viszont Oroszország sokkal inkább garantálja az etnikai hovatartozásuk megőrzését, sokkal inkább, mint a Nyugat – lásd a jelenkori Európát. A liberalizmus borzasztó káros minden kultúrára előbb-utóbb. Dugin szerint, ha komolyan gondolták volna a harmadik utas politikát, akkor nem Keletre mentek volna harcolni, hanem megdöntötték volna az USA felé húzó kormányokat. Az, hogy ők az előbbit választották, bizonyítja, hogy a függetlenség szándéka nem volt komoly.
A publicista véleménye, hogy azokat, akiket érdekel a valódi jobboldal, fontos olvasniuk Dugin munkásságát. Sem nem fasiszta, sem nem kommunista, hanem kritizálja ezeket az ideológiákat. A koncepciója egy úgynevezett Negyedik Politikai Eszme, amelynek elemei a liberalizmusból, kommunizmusból és fasizmusból is kell álljanak, ezért van sok hivatkozás kommunista és fasiszta gondolkodókhoz. Ugyanakkor úgy véli, hogy nem lehet már ezekhez az eszmékhez egy az egyben visszatérni. A kommunizmust teljesen elutasítja, ezzel kapcsolatban egy egész könyvet is írt.
Ukrajna viszont Oroszország érdekszférájában van. Dugin azt mondja, hogy Európa egyetlen esélye, ha megszabadul a liberalizmustól és a globalizmustól, valamint, ha Oroszország és Európa szövetségre lép egymással. Egy Berlin-Moszkva tengely képes lenne megtörni az angolszász uralmat a világban.
Dugin persze nem is teljesen nacionalista, mert a birodalmiságban hisz: Oroszországot ő birodalomnak látja, ami sokkal tradicionálisabb forma, így az ő szemszögéből most az etno-nacionalizmust használják arra Ukrajnában, hogy elpusztítsák Oroszországot mint birodalmat.
„lángelme Putyin hátterében”
Dugin nem olyan befolyásos, mint ahogy az ellenségei mondják, és nem olyan jelentéktelen, mint ahogy a kritikusai beállítják. Az igazság a kettő között van. Egyértelműen kapcsolatban van a Kremllel, egyfajta nem hivatalos követe az országvezetésnek.
2014-ben a Kreml még túl radikálisnak tartotta Dugin azon ötletét, hogy Kijevbe menjenek. Putyin beszédeiben viszont a 2000-es évekig visszamenőleg megnézve rengeteget használ Dugin politikai filozófiájából, az eurázsianizmusból. Számos koncepciót átvett tőle az elmúlt 20 évben. Ez nem azt jelenti hogy találkoznának, hanem, hogy Putyin érdeklődik Dugin elképzelései iránt.
Az orosz alkotmány azt állítja, hogy Oroszországnak nincs és nem is lehet hivatalos ideológiája, de így nem lehet válaszolni arra kérdésre, hogy mit csinálunk a politikában, így tehát Putyinnak szüksége van egy ideológiára, ami a liberális Nyugat megfelelő ellenpárja lehet. Dugin egyik könyve Putyin vs Putyin címmel azt állítja, hogy két Putyin létezik: a lunáris és a szoláris Putyin. A lunáris Putyin azt folytatja, amit Jelcin abbahagyott: liberalizájla, nyugatosítja, globalizálja Oroszországot. A szoláris pedig autentikusan orosz, a multipoláris világ egyik pillérének tartja az országot, amit nem Amerika dominál és antiliberális. Dugin a könyvben azt állítja, hogy ha megnézzük az orosz elnök karrierjét, akkor ide-oda vált a két minőség között és hozzáteszi: reméli, hogy a szoláris putyin fog győzedelmeskedni. Dugin 2014 után szinte semmit nem nyilatkozott Ukrajnáról. Ez most februárban váltott meg: azt nyilatkozta, úgy néz ki, hogy Putyin a szoláris énjét választotta. Ezt csak az idő igazolhatja, most eléggé elszigetelődött a nyugattól, lehet, hogy egy igazi antiliberális erőt hoz létre. Ha meg akarjuk érteni Putyin mentalitását, akkor Dugint ovlasva, sokkal inkább érthetővé válik. Akár tanácsadója, akár nem, az elnök sok mindent vett át tőle az elmúlt 20 évben.
Egy- vagy többpólusú világrend?
Az egypólusúságot Amerika és csatlósai képviselik, a többpólusúságot Oroszország, mert ők lehetnek a második pólus Amerika mellett, ahol viszont több más pólus is megjelenhet. Dugin nem egy Oroszország által dominált világot szeretne, nem is egy kétpólusú hidegháborús világot, hanem 5-6 nagyhatalmat lát kibontakozni, mint India, Kína, Irán és ezek egyfajta hálózatként működnének és ellenőrzinék egymást, nehogy egyik nagyhatalom uralkodóvá váljon. Az USA a Szovjetunió letűnte után egyedüli nagyhatalom maradt, ami nem jó a világnak, mert a jelenkori amerikai kultúra romboló a világ számára. A többpólusú világ a tradicionálitáson alapul. Ezek a hatalmi blokkok figyelembe vennék az érdekszférájában élő népek igényeit. A neoliberális világ a washingtoni és brüsszeli eszmék és direktívák szerint szerveződik, ami valamennyi kultúra végét eredményezi. A multipolaritás tehát segítene megőrizni a tradicionalitást, a nemzeti kultúrákat.
Hozzátette ugyanakkor, hogy az igazi Amerikát megtalálhatjuk, ha visszamegyünk a 19. századi nagy szerzőkig, mint Merson és Herman Metville. Mielőtt a kontinenst a neoliberális globalizmus megfojtotta volna. Ironikus, hogy a globalista szuperhatalmi törekvéseknek pont a fehér amerikaiak a legnagyobb vesztesei. Az átlagpolgárok nem profitálnak ezekből a törekvésekből, csak a gazdag, hatalomban lévők. Ők a legnagyobb ellenségeink.
Sajátos anti-individualizmus
A liberalizmus úgy alakult ki, hogy az egyént helyezte Isten elébe. A probléma az, hogy az egyénnek csak egy közösség viszonylatában van értelme. Pl. etnikai-, nyelvi-, vallási közösségeknél. Senki sem születik jogokkal, egy nagyon furcsa elgondolása ez az emberi jogoknak. A liberalizmus központi gondolata tehát hibás. És nem hinném, hogy azok, akik ezt megalkották, gondolták volna, hogy hová fog ez fajulni Amerikában. – teszi hozzá Morgan. Vannak, akik azt állítják, hogy az egyénnek még a nemét is joga van megválasztani, de a globalistáknak ez jó, mert rengeteg terméket lehet az egyénnek eladni, amivel azonosulhat. Egy amerikai önironikus vicc szerint bármi lehet az identitásod: mindig az, ami éppen rá van írva a pólódra. Nagyjából erre utal Dugin az anti-individualizmussal. Morgan úgy vette észre, hogy Magyarországon még a liberálisok is érzik a közösséghez tartozást, tudatában vannak valamennyire magyar identitásuknak. Hozzátette, hogy például Amerikában amerikainak lenni nem jelent semmit az emberek többsége számára. Csak az számít nekik, amit birtokolnak, nem gondolnak a közösségükre, nemzetükre.
Dugin összességében továbbgondolta a francia értelemben vett új-jobboldali eszméket és vegyítette az orosz apokalipszissel kapcsolatos teológiai hagyományokkal, és az eurázsianizmussal. Sok mindent hordoz magában a franciáktól, de radikálisabb. A Negyedik Politikai Eszme még nem egy kidolgozott ideológia, hanem inkább kérdések sora. Kérdéseké, amelyeket fel kell tennünk ahhoz, hogy megtaláljuk, mi győzhetne a liberalizmus felett. A liberalizmus szerint az önmegvalósítás az, hogy végtelen választásod van. Ha elmegyek a boltba, és ott 20 féle mustár közül választhatok, bármelyiket is válasszam, az soha nem lesz több, csupán egy mustár. Az igazi önmegvalósítás viszont az, ha megtalálom magam a közösség és Isten viszonylatában, és ha mélyebben megértem önmagam.
A teljes beszélgetés itt tekinthető meg:
Kiemelt kép: Mi Magunk Podcast | YouTube
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
