Megromlott a kapcsolat a lengyelekkel az orosz-ukrán konfliktus kirobbanása óta? A Mi Hazánk tényleg önálló frakció alakítására készül az EP-ben? Milyen nemzetközi kapcsolatai vannak egy frissen a parlamentbe jutott pártnak? Árgyelán Jánost, a Mi Hazánk Külügyi kabinetjének vezetőjét kérdeztük.
Magyar Jelen : Épp csak visszatért Varsóból. Milyen volt a hangulat? Az idei menet egy kicsit speciális, mivel ez volt az első az ukrajnai háború kitörése óta.
Árgyelán János : Először is: nagyon nagy élmény volt részt venni egy ilyen hatalmas nemzeti eseményen. Ezen a napon, amikor a lengyelek a függetlenségüket ünneplik, több mint százezer ember felvonul. Ez a lengyel nemzeti büszkeség napja is egyben! Én személyesen másodjára vettem részt a Függetlenség menetén. Ugyanolyan nagy szeretettel fogadtak, mint tavaly, most is sokszor felcsendült a „ria-ria-hungária” a magyarok tiszteletére. Nem érződött semmi abból a feszültségből, amit a nagy politikában és a diplomáciában érzünk most Lengyelországgal kapcsolatban. Rengeteg ukránbarát feliratot láttunk a városban, és a kormánypropaganda a televízióban is egyértelműen az, hogy az ukránokat segíteni kell és gonoszak az oroszok. De a felvonuláson nem. Ott az volt az érzésem, hogy a lengyel néplélek számára ez nem egészen így van, legalábbis nem volt nyoma ennek az ukrán-imádatnak. Egyetlen ukrán zászlóst láttam betévedni a százezres tömegbe, akit ki is kísértek rövid idő alatt a rendezők. Az, amit a néplélek sugall, és a hivatalos politikai álláspont nem szükségszerűen esik egybe.
A háború kitörése óta van egy törés a Fidesz és a PiS (Jog és Igazságosság párt) között, akik amúgy partnerek szoktak lenni. Amikor a lengyel parlamentben járt, érzett hasonló törésvonalat a Mi Hazánk és a Ruch Narodowy között, vagy a kapcsolat barátságos maradt?
A felvonuláson nem kaptunk egyetlen rossz szót sem, ugyanígy amikor találkoztunk a Ruch vezetőivel, meghívtak egy lazább partira is a felvonulás után, egyáltalán nem érződött ez a fajta véleménykülönbség. Amikor elkezdtünk beszélgetni az orosz-ukrán háborúról, elmondtam, hogy a magyar kisebbséget üldözik Ukrajnában, aminek az egyik csúcspontja volt a munkácsi Turul-szobor elbontása és hogy a helyére az ukrán államiság jelképét tették. Teljesen együtt éreznek velünk, és megértették, miért vannak fenntartásaink az ukránokkal.
Ez a folyamatos kommunikáció, egymás helyzetének kölcsönös megismerése és megértése lehet a kulcsa a jövőben az együttműködésünknek. Az, hogy elismerjük, hogy vannak olyan pontok, amikről különbözően gondolkodunk, ennek ellenére a közös pontokat keressük és azokban működünk együtt. És ez nem csak Lengyelország esetében tud így működni. Az európai országokban újra erősödnek azok a nemzeti mozgalmak, amelyek nekünk lehetséges együttműködő partnereink lesznek a jövőben és nagyon nagy hangsúly van azon, hogy ha véleménykülönbség van egy-egy témában közöttünk, akkor emiatt elhárítjuk-e az együttműködés lehetőségét, vagy azt mondjuk, hogy vannak különbségek, de a fajsúlyos kérdésekben együtt gondolkodunk és együtt dolgozunk tovább. Vannak hozzánk hasonlóan gondolkodó pártok nem csak Lengyelországban, hanem találunk hasonló népszerűségnek örvendő pártot már Észtországban, Bulgáriában, Hollandiában, Németországban is. Nekünk a nemzeti pártokkal való együttműködés útját kell járnunk és tovább dolgozni ezen.
Néhány napja a Mi Hazánk elnöke egy televíziós interjúban felvetette, hogy tervben lehet egy saját frakció létrehozása az Európai Parlamentben 2024-ben. Mondana erről néhány szót? Van már létező patrióta és szuverenista frakció például, ahová beléphetne a Mi Hazánk. Miért kellene egy saját frakció?
Egyelőre messze vagyunk attól, hogy pontosan lássuk az erőviszonyokat. Az EP-választás után fogjuk látni, hogy milyen országokból milyen pártok kerülnek be az Európai Parlamentbe. Kérdés, hogy meg tudnak-e erősödni, akik potenciális együttműködő partnereink lehetnek. Azoknak az új nemzeti patrióta pártoknak a nagy része, mint amilyenek mi is vagyunk, egy újfajta szövetséget fog keresni, a jelenlegi, meglévő struktúrába való betagozódás helyett, ezért kell új lehetőségeket találni és kínálni számukra és magunknak is. Másrészről pedig az egyes, egymáshoz sok mindenben hasonló, mégis különböző frakcióknak is tudniuk kell együttműködni, mert minél erősebbek ezek a pártok, pártszövetségek, minél többen tudunk partnerként együttműködni frakción belül vagy frakciók között, annál nagyobb az esély, hogy a jelenlegi szélsőliberális trendet meg tudjuk fordítani. Arra van szükség, hogy az Európai Uniónak végre olyan vezetése legyen, akik számára az európai nemzeti érdekek a legfontosabbak. Brüsszel ne az USA kiszolgáló „stábja” legyen, hanem az európai emberek érdekeit képviselje.
Ha jól tudom, a legközelebbi partner Bulgária, Lengyelország, Észtország, Németország, Hollandia. Néhány pártnak visszafogottabb a véleménye az ukrán-orosz háborúval kapcsolatban, néhányan teljesen Ukrajna mellett állnak ki, néhányan pedig Oroszország mellett. Egy új formációban mit gondolnak, ezek a különbségek hogyan feloldhatóak?
Bármilyen furcsa is, annak ellenére, hogy az egyik párt inkább az ukránok oldalán áll, a másik inkább az oroszokat támogatja, akkor is azt gondolom, hogy meg tudjuk találni a közös pontokat, és tudunk egy olyan irányt mutatni, ami mindenkinek elfogadható. A közös pont pedig a következő: mindenkinek az a célja, hogy az európai problémakör, például az ukrán-orosz konfliktus a tárgyalóasztalnál dőljön el. Egyszerűen azért, mert minden európai ország rá van szorulva az orosz energiahordozókra, minden európai országot érinti a magas infláció, a magas árak, és a háború generálja és súlyosbítja ezeket a problémákat. Ha a közös érdekeket megpróbáljuk egy irányba terelni és olyan megoldást találni, ami mindenkinek kielégítő, akkor még egy ilyen kardinális kérdésben is tudunk közös álláspontot kialakítani és megoldást nyújtani.
Beszéljünk utolsó témaként egy kicsit az elszakított területekről: az AUR szélsőjobboldali román párt elképesztően aktív a nemzetközi politikai színtéren. Hatalmas diplomáciai energiákat mozgatnak meg. Közeledtek Orbán Viktor felé is, de elutasítást kaptak, igaz, nem a párttól, hanem a miniszterelnök testőreitől Madridban. Hogy látja a szomszédos pártok és a határon túli magyarság kérdését?
Először is: áprilisban kerültünk be az Országgyűlésbe, gyakorlatilag fél éve vagyunk parlamenti párt, ez után tudtuk elkezdeni a tényleges munkát, hogy szétnézzünk és elkezdjük építeni a nemzetközi kapcsolatainkat. Tehát ennek a folyamatnak nagyon az elején vagyunk. Alapvetően nyitottak vagyunk arra, hogy bárkivel tárgyaljunk, de nyilván van egy-két szélsőséges eset, ami miatt az együttműködés számunkra 100%-ig kizárható, ilyen például a román AUR esete. Azután, hogy megszállták és megrongálták az erdélyi Úz-völgyi magyar katonatemetőt, teljességgel kizárt bármilyen közeledés. De az EP-ben több EU-szkeptikus, nemzeti érzelmű frakció jelenléte egyébként éppen ezeknek a konfliktusoknak a kezelésére is jó lenne. Ha például a Covid-kérdésben hasonlóan gondolkodnak és egy másik hazafias frakcióban ülnek, akkor mégis tudunk közös pontot, egy távoli közös pontot találni, anélkül, hogy egymást egy frakcióban kellene elviselnünk, és akár két vagy három nemzeti frakció álláspontja is lehet közös egy-egy témában. Ahhoz, hogy az Európai Unió vezetését valóban európai érdekeket szem előtt tartó képviselőkkel cseréljük le, ezeket az együttműködési struktúrákat kell kitalálnunk, kidolgoznunk és működtetnünk.
Árgyelán János 2010 óta a Fejér Megyei Közgyűlésben önkormányzati képviselő, a Mi Hazánk Mozgalom alapító tagja és első pártigazgatója. 2015-2020 között a brüsszeli székhelyű Régiók Európai Bizottságának tagja. A Mi Hazánk operatív igazgatója, Fejér vármegyei vezetője, a Külügyi Kabinet elnöke.
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
