”Aljas gaztett”, “óriási szégyen”: ezekkel a szavakkal becsmérelték francia újságírók Hugo Lloris, a francia válogatott csapatkapitányának és kapusának döntését, miszerint NEM kívánja viselni a „melegeket támogató” karszalagot a katari labdarúgó-világbajnokságon.
Hugo Lloris ezzel magyarázta döntését:
“Mi Franciaországban úgy fogadjuk a külföldieket, hogy elvárjuk tőlük szabályaink vagy kultúránk tiszteletben tartását. Én egyszerűen ugyanezt teszem majd Katarban”.
Néhány nappal ezelőtt Noël Le Graët, a Francia Labdarúgó Szövetség elnöke már hasonló véleményt fogalmazott meg: “Szerintem [Hugo Lloris] inkább ne viselje. Egy olyan országban fogunk játszani, melynek véleményét tiszteletben kell tartanunk. Azonban, ha kötelező, akkor viselni fogjuk a karszalagot. Nincs ellene kifogásom, de néha túlságosan ki akarunk oktatni másokat. Pedig nem ártana inkább arra figyelnünk, hogy mi zajlik a saját országunkban”.
Az utóbbi pár napban sokkal többet foglalkozott a média azzal, hogy egy focistának viselnie kell-e vagy nem a homoszexuálisokat támogató karszalagot, mint magával a labdarúgó-világbajnoksággal. Hugo Lloris is próbálta udvariasan lezárni a témát minden sajtótájékoztatón azzal, hogy ő inkább a játékosi teljesítményére szeretne összpontosítani.
Szerény véleményem szerint a sportot és a politikát soha nem szabadna keverni. Bár a liberálisok valószínűleg csak egy reményvesztett hibbantként tekintenek rám, de akkor sem értem, hogy miért kellene sportesemények előtt letérdelni a „Black Lives Matter” jegyében, és hogy miért vonnak le pontot a bajnokságban egy focicsapattól csak azért, mert néhány szurkolójuk randalírozott a stadionban.
Példának okáért, én személy szerint nem értek egyet Lewis Hamilton Forma 1-es pilóta politikai nézeteivel (és nem tetszik az öltözködése sem), de őszintén csodálom benne a sportembert és az elképesztő versenyzői képességeit.
A sors fintora, hogy időnként a politikai indíttatású hisztéria nevetséges fordulatot vesz: tavaly nyáron orosz és fehérorosz teniszezőket tiltottak ki a wimbledoni teniszbajnokságról. Viszont a női tornát a Moszkvában született Jelena Ribakina nyerte, aki az utóbbi néhány évben Kazahsztán színeiben játszik; míg az a Novak Djokovics, akit néhány hónappal korábban bűnözőként kezeltek Ausztráliában, mivel nem oltatta be magát, elégtételt vett és megnyerte a férfi tornát.
A népi bölcsesség szavai örökérvényűek: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, Istennek, ami az Istené”! Tehát, hagyjuk a politikát a politikusokra és a polgárokra, és hagyjuk a sportot a sportolókra és a szurkolókra, és azokra, akik szeretik a focit! Hagyjuk, hogy egyszerűen élvezzék a világbajnokságot!
Nicolas de Lamberterie
Frissítés! Időközben a FIFA kilátásba helyezte, hogy azok a focisták, akik szivárványos karszalagot viselnek, sárga lappal indítják az aktuális vb-meccset. Ennek hatására valószínűleg a katari világbajnokság egyik mérkőzésén sem fog feltűnni az LMBTQ-lobbi jelképévé vált szivárványos karszalag.
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
