Kollégánkat, a francia származású Nicolas de Lamberterie-t kérdeztük a Belgium-Marokkó focimeccs miatt kitört brüsszeli zavargásokról.
– Vasárnap a Marokkó-Belgium összecsapás 2-0-s marokkói győzelemmel zárult a katari focivébén. A mérkőzést követően a Belgiumban élő marokkóiak közül sokan úgy ünnepelték meg az észak-afrikai válogatott sikerét, hogy felgyújtották Brüsszel belvárosát, autókat rongáltak meg, összecsaptak a belga rendőrökkel. Hogy reagált a történésekre a belgiumi és a franciaországi sajtó?
– Mielőtt válaszolnék a kérdésedre, engedd meg, hogy kicsit pontosítsak. Ha az információim helyesek, a zavargások már a mérkőzés vége előtt elkezdődtek. Akik a rongálásokat kezdték, valószínűleg nem sokat törődtek a futballmeccsel (nem hiszem, hogy az összecsapás eredménye bármilyen hatással lett volna az eseményekre), de Marokkóval sem, máskülönben nem láttam volna ennyi fekete-afrikait a rendbontók között.
Nem a marokkói labdarúgó-válogatott győzelmét ünnepelték, hanem azt, hogy gyűlölik az országot, ahol élnek, valamint a foci ürügyén lehetőségük nyílt arra, hogy a városközpontban randalírozva szórakozzanak.
Rátérve a konkrét kérdésre, a médiumok egyszerűen csak beszámoltak a történésekről. Ennek oka, hogy ezek az események olyan gyakoriak Franciaországban és Belgiumban, hogy semmi újdonságot nem jelentenek.
– Ennyire megszokottá váltak az ilyen jellegű rendbontások?
– Sajnos igen. Business as usual – ahogy az angol mondja. Köztudott, hogy Belgiumban nagy számú marokkói közösség él (a belgiumi fiatalok 10%-a az észak-afrikai országból származik), így borítékolható volt, hogy a Belgium-Marokkó meccs napján elszabadul a pokol Brüsszel és más nagyvárosok utcáin. Az ismert reklám mára szállóigévé vált mondatát idézve: What did you expect? (Mit vártál? – a szerk.)
Belgium – különösen a francia nyelvű országrész – nagyon hasonló jelenségekkel szembesül, mint Franciaország. Mindkét államban gyakran hallunk arról, hogy „fiatalok” csoportjai (néha ezek a „fiatalok” közel 30 évesek, de hát mindenki érti a szó jelentését ebben a kontextusban Magyarországon is) autókat, kukákat, sőt néha épületeket gyújtanak fel, rongálnak meg; kövekkel dobálják a rendőröket, tűzoltókat stb…
Ezek az események főleg a többségében bevándorlók lakta külvárosi kerületekben történnek, tehát elsősorban a saját szomszédaik autóit és egyéb vagyontárgyait rongálják meg. De természetesen, ahogy vasárnap is láttuk, a zavargások olykor-olykor a városközpontokat sem kerülik el, és általában észak-afrikai labdarúgó-válogatottak mérkőzéseihez kapcsolódnak – az algériaihoz Franciaországban és a marokkóihoz Belgiumban.
– Döbbenetes volt látni a brüsszeli képsorokat, mintha nem egy európai, hanem egy afrikai vagy közel-keleti fővárosban készültek volna. Kijelenthetjük, hogy Nyugat-Európa, azon belül Belgium megszűnt európainak lenni?
– Néztem videókat Marokkóban élő marokkói emberekről, akik a válogatottjuk győzelmét ünnepelték az ország 4. legnagyobb városában, Tangerben. Egy sem volt közöttük, aki autókat gyújtogatott volna. Mondjuk, ha ott bárki ilyet merészelne tenni, a marokkói rendőrség sokkal határozottabban lépne fel ellene, mint a belga.
Szóval sajnálom, de csalódást kell okoznom:
ezek az események sokkal inkább a nyugat-európai, semmint az afrikai vagy a közel-keleti városokra jellemzőek.
Persze, mivel Belgiumban és Franciaországban a zavargások javarészt észak-afrikai és fekete-afrikai hátterű emberek miatt törnek ki, megértem, hogy összezavarodhatnak azok, akik – szerencséjükre – nem ehhez a világhoz vannak szokva.
Pedig nem új jelenség, hogy a nyugat-európai metropoliszokat, sőt most már a jóval kisebb településeket is nem európai származású emberek lakják. Egy olyan város, mint Párizs gigantikus szemétdombnak tekinthető, ahol egyszerre vannak jelen a degenerált, „woke” fehér emberek, valamint a harmadik világból származó agresszív migránsok.
– Mi motiválja a lázadó migránsokat?
– Nincs igazi „motiváció” a zavargások mögött, mint mondjuk a sztrájkolók esetében, akik konkrét dolgot követelnek, például magasabb fizetést. Inkább valamiféle globális elégedetlenséget és a befogadó országgal szembeni gyűlölet kifejeződését tapasztaljuk.
Meglátásom szerint a fő probléma az, hogy a migránsok jelentős része „identitárius senkiföldjén” van, vagyis sehol sincsen otthon.
Sem Európában, ahol nem sikerült integrálódnia; sem pedig abban az országban, ahonnan a szülei vagy a nagyszülei jöttek, ahol már nem tekintik honfitársuknak.
Az egyetemen, Strasbourgban volt egy jó barátom, aki Algériából érkezett Franciaországba a tanulmányai miatt. Elképesztő, hogy mennyire semmibe vette a Franciaországban született észak-afrikai származású fiatalokat, egyetlen fehér ember sem mert volna úgy beszélni a bevándorlókról, mint ő.
De nyugodtan ide citálhatjuk II. Hasszán marokkói királyt (1923-1999) is, aki a ’90-es években azt nyilatkozta a francia médiában:
„A marokkói bevándorlókat soha nem fogjátok tudni integrálni a francia társadalomba, rossz franciák lesznek.”
Őfelsége szavait eddig nem cáfolták tények, bár fontos leszögezni, hogy itt most nem minden egyes emberről beszélek, az általánosításokat helytelennek tartom.
Érdekes módon azonban a Nyugat-Európában élő ázsiaiakkal nincsenek ilyen jellegű problémák és a törökökkel sem sok. Valahogy mindenhol az észak-afrikaiak és a fekete-afrikaiak jelentenek gondot.
Kiemelt képünkön Nicolas de Lamberterie. Forrás: HírTV
A Twitter– és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
