Korábban már megfogalmaztam, mi is a probléma korunk konzervatívjaival, kik valójában sokkal közelebb állnak a liberalizmushoz, mint bármiféle nacionalizmushoz. Ők nem akarnak 180 fokos fordulatot, félnek a radikális változástól, a drasztikus megoldásoktól. Nekik tökéletesen megfelel a lassú hanyatlás, hogy dekadens életvitelüket minél jobban elnyújtsák. És mintha csak engem szeretett volna igazolni, szembe jött velem a Pesti Srácok egyik véleménycikke. Az elkövetője Jeszenszky Zsolt, a Fidesz-média egyik leghangosabb, legtenyérbemászóbb bohóca „politikai hobbistája”.
Mielőtt belemennénk a cikk elemzésébe, nézzük az előzményeket. „Jeszi” a VB-döntő után úgy gondolta, mer nagyot álmodni, és kiposztolja: nem egy afrikai csapat lett a világbajnok. Még csak nem is pozitív stílusban, inkább teljesen semlegesen. Ráadásul,
igazi kóserkonzervatív módjára már a „piszkálódónak” szánt bejegyzést is magyarázkodással indította,
hiszen a mellékelt szövegben fontosnak érezte kiemelni, ő már 1990 óta Kamerunnak szurkol. Majdnem támadásból azonnal védekezésbe fordult, nehogy véletlen valaki félreértse, hisz ő „nem gondol semmi rosszra”, meg „nem akar bántani senkit” – ismerjük ezeket a szánalmas sémákat.
Naná, hogy ettől függetlenül volt olyan „konzervatív”, aki nem jutott el a bevezetőszöveg elolvasásáig, és máris megnyitotta az antifasiszta frontot:
Varga-Dammra kár több szót fecsérelni, valamennyien ismerjük múltját és finoman szólva is „érdekes” ügyvédi tevékenységét… Mindenesetre a hozzá hasonló kommentek ihlették meg a mi Jeszinket, hogy „jól odamondja” a „lipsiknek”, mint egy igazi „vagánysrác”, aztán majd a haverokkal kinevetik őket, hogy már megint lyukra futottak. Magával a koncepcióval nem is lett volna baj, ám a megvalósítás az erős kezdés után szánalmas fasisztázásba, majd kínos magyarázkodásba fulladt. Mondhatnám, olyan igazi, neokonzervatívosra sikeredett.
Az antifasiszta front a „liberálfasizmussal” szemben
Az már a cikk elején kiderül, „politikai hobbistánk” megbántva érzi magát, mert belé álltak a gonosz liberálisok, amiért elsütött egy poént. Sérelmezi, hogy manapság „nem lehet” fehér csapatnak szurkolni, nem lehet a feketékkel viccelni, mert egyből a liberálisok célkeresztjébe kerül az elkövető. Szegény annyi támadást kapott egy bejegyzés miatt, hogy máris az „újjáéledő fasizmus rémképét” látja a tűzfalon. Mint fogalmaz: „a derék ántirasszistákat teljesen hiába szembesítjük saját erőszakos, fasiszta nézeteikkel”.
Az már itt kiderül, Jeszenszkynek fogalma sincs a fasizmus jelentéséről, csak hallotta a konzervatív-liberális körökben, hogy bevett szokás a másik oldalt lefasisztázni, mert aki kevésbé fasiszta, annak van igaza. Ebből kifolyólag már bele se megyek se a frankfurti iskola tanaiba, se a kulturmarxizmus, illetve a modernkori liberalizmus összeolvadásába. Felesleges is lenne, mivel
derék modernkori konzervatívaink éppen a frankfurti iskola doktrínája által elindított folyamatok végtermékei, semmint ellenfelei,
akik az előírtak szerint fel is mondják a betanult szöveget. Hitelesen, sőt őszintén játszák a nekik megírt szerepet.
És itt érkeztünk el a ponthoz, ahol a panaszáradat erőtlen védekezésbe fordul. Innentől hosszas sorokat olvashatunk arról, hogy már fehér csapatnak se lehet szurkolni. Majd meg is kezdi a hátrálást, előrevetítve a közelgő frontvonalakat: nem lehet majd szurkolni a keresztényeknek, az európaiaknak, a férfiaknak, stb…
„A mai, önmagát még mindig liberálisnak nevező, valójában abszolút fasiszta-kommunista, totalitárius woke-ideológia hívei az életünk minden területén meg akarják szabni, hogy mit mondunk, mit gondolunk” – írja az az ember, aki talán még maga sem veszi észre, hogy ez már meg is történt. Ha nem így lenne, vajon miért szentelt volna egy egész cikket arra, hogy kimagyarázza magát a hisztiző liberálisok előtt?
„Nekem is vannak fekete barátaim”
Természetesen a konzervatív érvelésből nem maradhatnak el az olyan szánalmas klasszikusok sem, mint hogy „nekem is vannak ‘meleg’/fekete/’roma’ barátaim”. Tudniillik,
mikor egy liberálissal összekülönbözünk, az első és legfontosabb dolog a tudtára adni, hogy mi egyébként épp olyan toleránsak, nyitottak és humanisták vagyunk, sőt még jobban is, mint ők.
„A poén egyébként egy afrikai, szintén full fekete, nagyon jó barátomtól származik. Én csak a mémet csináltam belőle. (…) Egy olyan poénon, amin a feketék jót röhögnek, sőt, ők maguk találták ki” – mosdatja magát a „vádak” alól.
Kezdjük azzal, hogy ha átvesszük a liberális újbeszél szavait, azáltal elfogadjuk az ő játékszabályaikat, tehát eleve veszítettünk. De eleve, ez mégis milyen érvelés? Jeszi nem rasszista, mert van „fekete barátja”, meg egyébként is, a poén is a „fekete baráttól” származik, tehát teljesen legitim. Őt emiatt nem ér támadni.
És ha nekem nincs néger ismerősöm, akkor mi van? Akkor a konzervatívok szerint én se viccelhetek semmivel, míg az adott kategóriából nem szerzek valakit, aki legitimálja a megnyilvánulásom?
Arról nem is beszélve, hogy a cikk végén természetesen nem maradhat el a rasszizmus kötelező elítélése se. Azt is muszáj volt leírni vagy öt sorban, nehogy a liberálisok még a végén szóvá tegyék.
Ez még itt nem Amerika
Lehet, hogy a kóserkonzervatívok még nem vették észre, de ez itt nem a Nyugat. Kelet-Európában, azon belül is Magyarországon, mégis mi szükség ezekre a kínos, hason csúszó magyarázkodásokra? A röhejes elhatárolódásokra, a nevetséges bocsánatkérésekre egy-egy merészebb kijelentés, vagy vicc után? Még politikai tőkét se lehet belőle kovácsolni, hiszen egy belterjes, agyament liberális keménymagon kívül a kutyát nem érdekli, kiről mit hord össze a liberálmédia.
A bocsánatkérések és magyarázkodások viszont nyomot hagynak. No, nem a liberálisokban, mivel ők nem ismernek megbocsátást. De saját táborunk elbizonytalanítására és kiábrándítására tökéletesek.
Ennek ellenére a politikusok és véleményvezérek valahogy mégis újra és újra belesétálnak ebbe a csapdába. Mert dacára a 12 éves „nemzeti-keresztény” kormányzásnak, az ún. jobboldal még mindig úgy táncol, ahol a globalisták fütyülnek.
Gyebnár Dávid
Fotó forrása: Youtube
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
