2023-ban is küzdünk a magyar dolgozó megbecsüléséért

A Mi Hazánk szempontjából sikerekben gazdag évet tudunk magunk mögött, és ez természetesen jó hír azon magyarok számára, kik megélhetésüket kemény, becsülettel elvégzett munkával biztosítják, hiszen így immáron a Parlamentben tudjuk őket képviselni. Azonban nyilvánvalóan realisták vagyunk, ismerjük, mit jelent a Fidesz kétharmados győzelme, és tudjuk azt is, hogy a magyar dolgozó jogait ebben az évben is tovább csorbították – írja szerkesztőségünknek eljuttatott évösszegző cikkében Lantos János, a Mi Hazánk munkaügyi kabinetjének elnöke. Folytatás alább.

A rezsimegszorítások és a mesterségesen kreált energiaválság megint a dolgozó embereken csattan, a kormány úgy döntött, velük akarja megfizettetni ennek árát, nem pedig az okozókkal és a haszonélvezőkkel. Rekordinfláció, egekbe szökő üzemanyag- és élelmiszerárak, a magyarok fizetése pedig továbbra is siralmasan alacsony. Az emelések még az inflációt sem követik le.

Ráadásul ebben az évben két jelentős, az életünket munkaügyi szempontból megnehezítő intézkedést is jegyeznünk kell a kormány részéről:

• Egy kormányrendelettel megengedték, hogy munkavállalási engedély nélkül jöjjenek a harmadik világbéli vendégmunkások, akiknek fizetik a lakhatást és a rezsit, de kevesebb fizetést kapnak (összességében persze még mindig jobban jönnek ki, mint a magyarok), ezzel pedig letörik a hazai béreket.
• Az évvégén pedig módosították a Munka törvénykönyvét, előfordulhat, hogy egyetlen szabadnapjáról sem rendelkezhet egy munkavállaló, az apaszabadságot 10 napban határozták meg, de a 6. naptól a távolléti díjnak már csak 40%-a jár, a megváltozott egészségügyi állapotú dolgozókat pedig – gyakorlatilag – végkielégítés nélkül bocsáthatják el – ugyanis fizetetlen szabadságra küldik őket, belehajszolva a felmondásba.

De továbbra is várat magára az igazságtétel a Covid időszakából, nem vették vissza azokat, kiket azért rúgtak ki, mert nem voltak hajlandók beadatni maguknak az oltást, és anyagi kártalaníts sem történt. Ezek csak a jéghegy csúcsát képezik, se szeri, se száma azoknak az eseteknek, amelyek akár úgy történtek, hogy nem került nyilvánosságra. De mi értesülünk róla, rengeteg megkeresést kapunk, és igyekszünk is tudásunk és szorgalmunk szerint a lehető legjobban segítséget nyújtani, ezúton is köszönök mindenkinek minden segítséget, a türelmet, a megértést, árral szemben dolgozunk, de elfáradni sohasem fogunk.

Mert tudjuk, hogy nem csupán tüneti problémákkal állunk szemben. Két totálisan ellenkező, a dolgozók sorsát megszabó idea néz farkaszemet egymással.

Mi egy olyan országot akarunk, amely valójában munkaalapú, organikus felépítésű, a munkának van becsülete, abban lelkileg is kiteljesedhetünk, a másik oldalon pedig – mázolják ezt akármilyen színűre – a multikat szolgai módon kiszolgáló, működési elvét tekintve spekulatív kapitalizmus, amely embert nem ismer, csupán „humán erőforrást”. S mivel ez így van, a jelenlegi Orbán-rendszer maximum külsőségeiben lehet nemzeti, de belső tartamát és szerkezetét illetően semmiképpen sem.

Mert a magyar munkavállalók helyzete nemzeti sorskérdés. A több millió magyar dolgozó lelki és anyagi biztonsága a magyar nemzet jelenét és jövőjét határozza meg, semmiképpen sem pusztán földhözragadt kérdés. Küzdelmünk értük valódi keresztény társadalomszervezési alapokon nyugszik, ha úgy tetszik, az irgalmasság és az igazságosság erénye, csak ilyen szemlélettel vallhatjuk magunkat minden dimenzióban nemzetinek. Egy szociális alapú megközelítést elutasító politikai képlet, még ha nemzetinek is nevezi magát, nem lehet az. De nem különbözik a kormánytól annak balliberális ellenzéke sem, a magyar dolgozók helyett a globalista uraikat szolgálják. Mondják, hogy nincs már túl sok jelentősége a hagyományos jobb- és baloldali felosztásnak, és való igaz. Mert egyik tömb sem népi alapú. Mi viszont egy népi alapú szociális piacgazdaságot akarunk, ez egy új megközelítés, a harmadik utasságunk nem pusztán technikai, hanem világnézeti is, a dolgozók pártján álló új harmadik utat építjük.

A munkából élők megbecsüléséért folytatott harcunk azonban a leghatározottabban elutasít minden mesterséges megosztási kísérletet a nemzeten belül, ha úgy tetszik – 20. századi módon megfogalmazva – nem bolsevik mentalitású, nem „osztályharcos”, mi a munkavállalót és a munkáltatót egymás természetes szövetségeseiként fogjuk fel. Viszont a munkakerülőket, a dolgozni nem akarókat nem segítjük, szó sem lehet semmifajta – liberálisok által követelt – ún. „alapjövedelemről”.

De tudjuk, vitás kérdések mindig is lesznek, ezért elengedhetetlenül fontos, hogy új életet leheljünk a szakszervezetiségbe, ennek a megújult szakszervezetiségnek katalizátorai kívánunk lenni, és nyújtjuk kezünket mindenki felé, aki ezzel a célkitűzéssel egyetért.

A munkaadók és a dolgozók szövetségének megkötését, körülményeinek előkészítését határozottan akarjuk tehát, a multikat is rá fogjuk bírni, hogy ezt vegyék tudomásul. Aki a magyar dolgozó jogos igényeit tiszteletben tartja (ugyanazért a munkáért ugyanaz a bér és jogok, mint Nyugat-Európában), nem kizsákmányolni akarja, őket szívesen látjuk, de a karvalytőke legkérlelhetetlenebb ellenségei vagyunk és leszünk.

Kemény idők elé nézünk. Összetörünk, vagy mi magunk is keménnyé válunk. Ezt a küzdelmet csak közösen vívhatjuk meg sikerrel. Tudatosítsuk magunkban, hogy mi és ti egyek vagyunk: a magyar dolgozói társadalom részei, kik értékteremtő, értékmegőrző vagy értékközvetítő munkát végzünk, jogosan követeljük, hogy erkölcsi és anyagi megbecsülést a magyar dolgozónak!

Ebben a hitben megyünk tovább a megkezdett úton, egészen addig, mígnem egy olyan világot építünk fel, ahol a magyar dolgozó lesz az első. Ebben a szellemben kívánok mindenkinek áldott karácsonyt és szebb, boldogabb új esztendőt!