A jelmeztervezéstől a hiperrealisztikus szobrokig széles skálán mozog Megyeri Art: Luther Márton, Rózsa Sándor, Prónay Pál, történelmi nagyjaink mind újraélednek kezei között. A szobrász korábban jelmezeket is készített olyan alkotásokhoz, mint a Jézus Krisztus Szupersztár vagy a Hídember. De 2015-ben ő képviselte a magyar szobrászművészetet a milánói világkiállításon is. Az ország első és egyetlen Rongyos Gárda-emlékművének alkotójával, Megyeri Jánossal beszélgettünk.
Magyar Jelen: Ha jól tudjuk, a szobrászat előtt jelmeztervezéssel foglalkozott.
Megyeri János: – A ’90-es években kezdődött a jelmeztervezés: 1999-ben, amikor megszűnt az állami televízió jelmeztervező műhelye, akkor gondoltunk egy nagyot és csináltunk egy 16 fős műhelyt. Így aztán dolgoztunk színházakkal, nagy produkciókkal, Operabálokat is csináltunk.
Megyeri János
A legbüszkébb talán a Jézus Krisztus Szupersztár jelmezeinek tervezésére vagyok, amihez Andrew Lloyd Webber személyesen gratulált is. A csúcspont után jött egy része az életemnek, amikor inkább a szobrok felé fordultam.
– A műterembe belépve az első, ami meg fogja a tekintetet, ez a Szent Istvánt ábrázoló szobor, nem teljesen hagyományos pozícióban. Mi a történet mögötte?
– Nagyon fontos számomra a testbeszéd. A történelmi személyek megalkotása során persze fontos, hogy hogy nézett ki az arcuk, de inkább a tetteik alapján alkotom őket újra, sokat olvasok róluk és az így kialakult benyomásokat „öntöm formába”. Azzal, hogy Szent István térdel, egy kis fricskát is szerettem volna adni, mivel ez a térdelés más. Emelt fővel Isten előtt. Lehet így is térdelni, nem úgy, mint, ahogy mások csinálják.
– A szépségideál kialakulása nekem mindig is nagyon fontos volt, Démétér Pygmalion témáját szeretném majd egyszer nagyban is megalkotni. Ovidius költeményében ugye Pygmalion beleszeret az általa készített elefántcsont szoborba, és Aphrodité ünnepén azt kéri az istennőtől, hogy keltse életre szerelmét, amit az istennő teljesít is. Ez a pillanat, amikor Pygmalion hozzáér alkotásához, az pedig elkezd élő alakot felvenni.
– A jól kidolgozott arcok után látunk itt néhány alakot. Nekik mi a mondanivalójuk?
– Ezek kicsit kubista művek. A testbeszéd a fontos itt is, mert nincs kidolgozott arcuk, mégis érezni, ahogy az alak szinte leszakítja a láncait.
– Miből készültek?
– Szobrászhabból. Nagyon jól faragható anyag.
– Ez az alkotás kicsit kilóg a többi közül. Mit szimbolizál?
– A jelmeztervező korszakunk előtt tisztelgek vele, ennyi maradt mára belőle. Mögötte viszont látható gróf Apponyi Albert papírmaséból készült szobra. Az eredeti verzió kőből készült és Pécelen látható.
– Az újságok elég réginek tűnnek.
– Több száz évesek, plusz van köztük két cikk is, amit még maga Apponyi írt.
– Van itt néhány elég rendhagyó alkotás is. Azok ott a falon betonvasak?
– Az ötlet véletlenül jött. Épp csináltuk otthon a kaput és útban voltak a vasak, tehát odébb dobáltam őket. Aztán rájuk néztem, ahogy ott voltak egy kupacban, nagyon jól néztek ki, szóval elkezdtem gondolkozni, mit lehetne ebből kihozni, így alakultak ki ezek a kicsit realista alkotások.
– A bronz, a papír és a hab mellett látunk viaszból készült alakokat is. Hogyan kezdett el ezzel az anyaggal is foglalkozni?
– Ez igazából nem viasz, hanem egyfajta gumi, bár tapintásra, megmunkálásra teljesen hasonló, viszont sokkal költségkímélőbb, mint a viasz. Azzal sokkal nehezebb dolgozni: egy szobrot úgy 3-4 hónapig csinálnak vagy harmincan. Ebből a gumiból egyedül néhány hét alatt elkészítem az alkotásokat, mert festek, sminkelek és hajat is csinálok. Az alapot szobrászhabból készítem, a külső szilikon pedig tulajdonképpen egy héj. Csináltam egyszer egy kiállítást, ahová a Madame Tussaud csapata hozta a bábukat, én pedig a jelmezeket. Nagyon megtetszett az, amit akkor láttam. El is kezdtem gondolkozni, hogy ezt nálunk itthon hogy lehetne. Kicsivel később megint csináltunk egy hasonló kiállítást, csak oda már egy magyar szobrász hozta a bábukat, és éreztem, hogy ennél én tudnék jobbat csinálni. Beleástam magam a portrékba, a folyamatba és nem sokkal később meg is volt az első kiállítás.
– Nem elterjedtek ezek az alkotások ma Magyarországon. Ti, alkotók, ismerik egymást? Tartják a kapcsolatot?
– Akikről tudok jelenleg, ketten vannak, de biztosan vannak többen is.
– Ezek a szobrok annyira élethűek, hogy az már néha zavaró is tud lenni. Egy kiállításon egyszer a biztonsági őr záráskor ki is akarta küldeni az egyiket.
– De van még itt szobor: ennek a hintázó lánynak az életnagyságú verziója az Edelényi kastélyszigeten látható.
– Igen, 2021-ben kértek fel az elkészítésére. A kastélyban található freskó adta az alapötletet. 400 kilogramm agyag és 100 kilogramm alumínium öntésére volt szükség hozzá. A szállítás volt a legveszélyesebb része, plusz a helyszíni munkálatok sem voltak egyszerűek, de a végeredmény csodálatos lett.
Hintázó lány szobor – Megyeri János szobrászművész
Edelényi kastélysziget legújabb attrakciója, fotópontja.
– Ön készítette az ország első és egyetlen Rongyos Gárda-emlékművét is. Milyen volt együtt dolgozni Ásotthalom akkori polgármesterével?
Rongyos-Gárda emlékmű Ásotthalom Főterén. Forrás: www.kozterkep.hu
– A Szilágyi-szobor az első, amit nem befejeztem, hanem abbahagytam. Egyébként nem is nagyon lehet befejezni, de ezt a lehető legjobb pillanatban hagytam abba. Nagyon feszített volt a tempó. Még sosem csináltam ilyet, de úgy kellett megoldani, hogy hetente formázzak meg egy szobrot, ami egyáltalán nem szokványos, de ugye a dátum kötött volt, tehát készen kellett lenni, nem fért bele hiba. Az avatás napján hajnali 3-kor indultunk, hogy minden idejében a helyén legyen. Dolgoztam együtt már vagy háromszáz polgármesterrel, de László volt az egyetlen, akinél minden úgy és akkor történt, ahogy megbeszéltük.
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
