Itt a dráma megint! Ezúttal a 24.hu videósorozatának aktuális részében került bemutatásra egy haladó szellemiségű fiatal szívszorító története. Hasonló lélegzetvételű munkákat nem egyet láthattunk közvetlenül a választások után. Az egyik legemlékezetesebb az a 444-es alkotás, amelyben egy médiadizájner hallgató arról beszél, hogy például a Mi Hazánk bejutása miatt ő el fogja hagyni Magyarországot és ez csak az utolsó csepp volt a pohárban, mert rengeteg szaktársa készül erre. És már nem csak a médiadizájnerek, hanem a filmesztéták is…
Vigyázat! Szubjektív hírkommentár következik.
Azt rögtön az elején szögezzük le, hogy a magyar fiatalok külföldre vándorlása tragédia. Ezen nem jó dolog viccelődni, ez minden nemében tragikus esemény, főleg akkor, ha nem csak tapasztalatot szerezni, tanulni, hanem örökre letelepedni mennek. Meggyőződésem, hogy ezek a fiatalok áldozatok. Áldozatai az elmúlt 30 év kormányai elhibázott gazdaságpolitikájának, az elhazudott rendszerváltásnak és még millió tényezőnek egyszerre. Az áldozatokat pedig nem lehet hibáztatni. A vámszedőket viszont, akik eszköznek használják a kivándorló magyarokat, számon kell kérni.
Olyan is előfordul, hogy valakit nem kell kihasználni és önként asszisztál ahhoz, hogy Magyarországot egy liberális újságíró szörnyű országnak láttassa. A legszomorúbb, hogy a 24.hu generációs élményként nem a fiatalok nehéz anyagi körülményeit, a lakhatási válságot, vagy az őket is érintő inflációt, netán az oktatást mutatja be. Nem, dehogy. Még véletlenül sem. 2022 Magyarországán a legégetőbb és legmaróbb probléma az LMBTQ jogok és ezek vélt, vagy valós hiánya. Ennek a problémának fő okforrása természetesen a magyar ember, aki nem hajlandó megérteni a modern idők szavát.
Mert ők is itt élnek, ebben az országban. Itt vannak velünk és az még csak rendben van, hogy jogokat akarnak, de tekintsünk rájuk poétaként, különös egyéniségként. A versben mi magunk volnánk a bunkó, együgyű szarvasmarha a Hortobágyról, aki csak enni és kakilni tud. Semmi más nem érdekli. Semmilyen szépség, semmilyen pusztai, mezei virágra nem tud értékként tekinteni, ugyanúgy leharapja a virágot, mintha közönséges fűcsomó lenne. Hogy ki a virág? Kik azok, akikre ajándékként, lehetőségként, poétaként, váteszként kellene tekintenünk? Egyértelműen ők, a Más Máték.
„Nem látok magam számára élhető jövőt itthon, nincsenek lehetőségek” – kezdi Máté a beszámolóját, amiből már rögtön sejteni lehet a drámát. Sokat nem kell várni, a szóban forgó videó első másodperceiben bevillan az LMBTQ karkötő, innen már papírforma az egész. Papírforma, de van benne rendezés, van benne ív, van benne ötlet, van benne dramaturgia.
Korjelenség, hogy a pénteken este 23 után a pultot támasztó hölgyeket „otthon várja a 3 gyerek és a férje”, mindjárt indul, rövidet még véletlenül sem, soha sem, igaz így miattuk senki más sem tud kérni semmit. Ezek a decens teremtések néhány óra múlva már az őket épp aznap hazavivő társaságát élvezik olyan magától értetődően, hogy a képzeletbeli férjük igencsak megirigyelné.
Máté először még szégyenlős, nem meri vállalni az érzéseit, kéreti magát és empatikus hangnemben kezdi ismertetni traumáját. Megtudhatjuk, hogy neki fojtogató a kisváros (Siklós).
„Hatodikban az volt az esszétéma a TZ végén, hogy miért Trianon a legnagyobb nemzeti gyász. Két oldalban”
– kezdi a mesélést Máté arról, hogy miként próbálták az elmaradott, gonosz tanárai már 12 évesen valami sötét dologra tanítani. Hősünk elmondása alapján a gimnázium már nagyon jó volt, Pécsre került a Leőwey gimnáziumba, ahol elkezdett előtte „kinyílni a csodálatos világ”.
„Akkor rájöttem, hogy nincs semmi, amibe tudnék kapaszkodni itthon, akkor már javában mentek az NGO-ellenes törvények”
– mondja. És ennél a pontnál egyből érdemes elgondolkodni a magyar(?) közoktatáson. A 12 éves Máté még Trianonról írt dolgozatot, a 15 éves nagy, okos, gimnazista Máté viszont már a CEU kiebrudalása miatt érezte magát fenyegetett izgatottságban, egy pécsi(!) iskolában majd 200 kilométerre az érintett egyetemtől. Mi történt a köztes 3 évben? Kamaszkori lázadás? Jó társaság, vagy csak egy apai nagy pofon hiányozhatott? Ezt már sosem tudjuk meg. Mindenesetre Máté ebből azt a következtetést vonta le, hogy „a nemzeti identitás az = a gyűlölettel”, majd így folytatta.
„Nem érzem azt, hogy bármennyivel is különlegesebb lenne a hortobágyi kilenclyukú híd, vagy a Mátra, mint egy másik olasz híd, vagy egy francia hegy” – állapítja meg szemrebbenés nélkül a kamera előtt.
„Az egész (magyar identitás) az ujjaim között ment át, mint a homok és ebbe nem is tudok és nem is szeretnék kapaszkodni. Amiben tudtam az az európai identitás volt és az elfogadás” – folytatja megállapításait Máté, majd sorolja, hogy hova tud menni külföldre tanulni. Kiderül, hogy Máté előtt vannak lehetőségek, mert a gimnáziumban francia tagozatra járt és sok díjat kapott, amiért „a legjobban képviselte a francia tagozat szellemiségét” , de információt kapunk még arról, hogy színházdíjjal is jutalmazták. És, ha eddig nem, hát itt kezdhet mindannyiunk számára gyanússá válni a mi Máténk. Francia tagozat, színház…majd a következő képen már Pécs belvárosában limonádét iszik egy lánnyal, ami Mátéval soha életében nem történhetett volna meg, ha egészséges. Itt már majdnem biztosak lehetünk abban a bizonyos dologban. De menjünk tovább!
A szövegkörnyezetből mostanra kiderül, hogy Máté el fogja hagyni Magyarországot, mert Franciaországba megy egyetemre. A beszélgető fiatalok viszonyítási alapja az Ördögkatlan Fesztivál, a szereplő azt ígéri a lánynak, hogy addig még biztosan itthon marad. Az Ördögkatlan egyébként a leghíresebb művészfesztivál, de nem úgy művész, mint ahogy például a kapolcsi Művészetek Völgye, hanem éppenhogy emígy. Fordítva művész. Kék hajú fiatalok óriási rajztáblákkal, rühes macskákkal és töménytelen mennyiségű droggal szoktak idelátogatni, jellemzően az újrahasznosítható üvegeikben lötyögtetett bioborral.
Nem telik bele pár képkocka és az eminens diák már azzal vagánykodik 3 lánynak, hogy a francia iskolában lesz szó szociális kérdésekről, szabadságjogokról, a 18 éves lányok pedig ámultan hallgatják bólogatva kis felfedezőnket. Rövid vágás, majd újabb sokkhatás. Máténak évek óta az a terve, hogy ő büntetőjogi ügyvéd legyen, mert objektíven meg tudja ítélni a dolgokat.
Egyik tragédia ment, de a másik jött
Mátét felvették, innentől kezdve megismerkedhetünk a családjával, ahol az édesapa polgármester-vállalkozó, aki elmeséli, hogy a fiúnak volt egy balesete kiskorában és a megmenekülés után teljesen megváltozott. Mármint az apa. A polgármester (valószínűleg Alsószentmárton település vezetője) Szegedi Csanádot megszégyenítő bűnbánattal mesél arról az időszakról, amikor még normális volt és a hazaszeretet fontos volt számára. Igaz, az apa ezeket előítéleteknek nevezi, faji, nemi megkülönböztetésnek. „Én akkoriban a fehér, heteroszexuális férfit képviseltem” – mondja úgy, hogy még ma is fehér, heteroszexuális, de már nem gondolja ezt áthagyományozandó értéknek. A bűnbánó feleség (anya) bólogatása extra drámaiságot ad az elbeszélésnek és az is kiderül, hogy a fiú életben maradása után indított egy cigánymissziót és nagyon hálás ezért a fiának. A férfi (az apa) ismerteti, hogy korábban nagyon homofób volt és onnantól eljutott oda ,hogy most már nem mondja ki, hogy b**i, hanem inkább vitatkozik a kérdésről a saját barátaival. Napjainkban már maga az apa áll ki a homokosok jogaiért, de Máté sem marad el, aki minden egyes Pride-on ott van és LMBTQ tárgyakat osztogat.
Előbújt a szüleinek
Máté hosszasan mesél a beszélgetésről, amikor coming outolt a szüleinek. Kiderül, hogy miután egy vasárnap ezt elmondta az édesanyja sírva fakadt a hír után, és kezdetben az apja is megtört. De még így is Máténak állt feljebb, mert a tetejébe még ő sértődött meg, ezért aznap bebuszozott Pécsre a barátaihoz.
Máté élete aztán „helyrejött”, az Amnesty International aktivistája lett és lehetőséget kapott arra, hogy fiatalokat tréningezzen az előttük álló kihívásokra. Ezt azóta szorgalmasan műveli minden hónapban.
„Ebben az elnyomó rendszerben vállalni kell a szivárványos karkötőt”
– oktat Máté a bátorságra miközben éppen saját gyerekkori holmijait pakolja össze.
Máténak még a frizurája sem szokványos és a videóból kiderül, hogy a fodrász szerint ez az ő kis lelki világát tükrözi. Egyedi.
Máté történetének tanulságát vonja le a kedves olvasó, alább „az év legnagyobb drámája”.
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
