Kérdések Magyarország folyóvizeinek hasznosítására – Tisza

„Magyarország földrajzi helyzete és vízrajzi adottságai egyértelműen meghatározzák a hidrológia szerepét és fontosságát. A víz elleni és a vízért való küzdelemben a magyarság hamar megtanulta, hogy megfigyelje és megismerje a folyók vízjárását. Kezdetben a vízrajzi megfigyelések a folyóvizek vízállásának követésére ezen belül is a szélsőséges vízjárások feljegyzésére szorítkoztak. Az árvizek pontos magasságát a Tiszán 1816 óta ismerjük. A vízállások rendszeres észlelése a Tiszán 1833-ban a szegedi vízmércén indult meg, amelyet követett a vízállások közlése az érdekeltek számára, vagyis a vízjelzés.” ( történelmi idézet (http/emvizig.hu/) Az 1800-a években az Alföld szinte teljesen árvizekkel sújtott területnek számított. A legfontosabb közlekedési eszköz a csónak, a tutaj és a dereglye volt – fogalmaz vendégcikkének felvezetőjében Ádám György ny. okl. közlekedésmérnök, okl. szakmérnök. Folytatás alább.

A hajózás is megindult, Vásárhelyi Pált nevezték ki a hajózás felügyelőjévé 1841-ben. Vásárhelyi a század közepén alkotta meg a Tisza szabályozási tervét, de a megvalósítását nem érhette meg, mert 1846-ban meghalt. A vízgazdálkodás alapvető feladata a különböző területhasználati igényeknek megfelelő vízgazdálkodási viszonyok megteremtése. Csökkenti a vízbőség káros hatásait, és mérsékli a szélsőséges vízhiány okozta károkat. A vízrendezésnek olyan műszaki beavatkozásokat nevezünk, amelyeknek célja a vizek kártétel nélküli elvezetése, a területeken a lehető legjobb kapcsolat kialakítása a természetes vizek és a felszíni, felszín alatti talajrétegek között, és nem utolsó sorban minden területen a káros vizek elleni védelem a megelőző műszaki beavatkozások révén.

A Tisza folyón és a Hernád mellékfolyóján már régen működnek duzzasztóművek és erőművek. A Hernádon az 1860-as években megépült a Hernád-szurdoki duzzasztómű és fenékgát. 1903. évben Gibárt községnél épült duzzasztómű és vízerőmű. 1906-ban a Felsődobszai duzzasztómű és vízerőmű létesült. Ezután a Bőcs-kesznyéteni duzzasztómű és vízerőmű készült el. A Tisza mellett több víztározó létesítése könnyíti az árvízi védekezést, amelyek főként az új Vásárhelyi terv felülvizsgálata nyomán készültek.

Jelen időszakokban is létesültek új víztározók, pl. 2022. év októberében adták át a Tisza-Túr tározó létesítményeit Milota községben.

A Tiszalöki vízlépcső

A Tiszalöki Vízlépcső a Keleti- és Nyugati Főcsatornával, valamint az ehhez csatlakozó öntözőfürtökkel együtt alkotja a Tiszalöki öntözőrendszert. A Vízlépcső a felette lévő folyószakaszban kb. 10 millió m3 víz mederduzzasztásával lehetőséget nyújt:

• 46 m3/sec vízhozam gravitációs kivezetésére az öntöző főcsatornákon,
• állandó hajóút biztosítására a Tisza 80 és a Bodrog 50 km hosszú folyószakaszán,
  évi átlagban 45 millió kWh villamos energia termelésére,
• 28 m3/sec vízátadásra a Körös-völgybe.

A vízlépcső Tiszalöktől nyugatra, a Tisza 518,2 fkm szelvényében a rázompusztai kanyarulat 2,9 km hosszú átvágásában létesült 1953-ban, amit az öntöző főcsatorna legmegfelelőbb kiindulási helye határozott meg. A vízlépcső a duzzasztóműből, a hajózsilipből, a vízerőtelepből és a mederelzáró keresztgátakból áll. A duzzasztóművet 1954 tavaszán, a hajózsilipet 1958-ban, a vízerőtelepet pedig 1959-ben helyezték üzembe. A műtárgy átvágásban való megépítése után a régi Tisza medret kettős mederelzáró gáttal a duzzasztási szint magasságáig elzárták. Az átvágásból kikerülő földből párhuzamos szigetet képeztek ki, ami ma üdülőtelep. Az árvizek levezetésére a megmaradó hullámtéri rész az átvágással együtt alkalmas. A vízlépcső vízszintszabályozó és vízkészlet gazdálkodást szolgáló műtárgy.

A duzzasztóműnek három, egyenként 37,0 m széles nyílása van. A bal parti pillérben van elhelyezve a hallépcső. A hajózsilip a duzzasztómű jobboldali pilléréhez csatlakozik. A zsilipkamra hasznos hossza 85, 0 m, szélessége 17,0 m. A méreteket úgy állapították meg, hogy a hajózsilipen 1200 tonnás uszályok, vagy két 700 tonnás uszály egyszerre, továbbá a tiszai kerekes hajók is átzsilipelhessenek. A zsilipkamra töltése, ürítése gravitációs úton történik a két oldalfalban végigfutó csatornán keresztül. „A vízerőtelep a vízlépcső bal parti részén található. A kiépítési vízhozam 300 m3/s, amelyet 3 db 100 m3/s víznyelésű, 4,8 m átmérőjű Kaplan-turbina hasznosít. A beépített generátorok együttes teljesítménye 14 MW, az évente termelt villamos energia mintegy 40-45 millió kWh.” (idézet az (http/emvizig.hu/ honlapjáról) Az átzsilipelés ideje maximum 30 perc. Tiszalöki vízlépcső és hajózsilip rekonstrukciója jelenleg folyamatban van, átadása 2023. tavaszára várható.

Kiskörei vízlépcső és erőmű

A Kiskörei duzzasztómű, víztározó (Tisza tó) és vízerőmű létesítését és üzemeltetését a közép Tisza térségében a KÖTIVIZIG végzi. A Kiskörei erőműben 4 db. egyenként 7 MW csőturbina üzemel, összesen 28 MW. kapacitással, amelyet 1974. évben helyeztek üzembe. Ellátja a Tiszaújvárosi üzemek vízigényét is, amely nagy jelentőségű a térségben. A mezőgazdaságban felhasznált vízmennyiséget részben a felszín alatti nyomócsöves rendszerrel, részben felszíni csatornákkal összekapcsolták a Keleti- és Nyugati- főcsatornákkal és a Hortobágy, Berettyó vízfolyásokkal, amelyek ma már inkább csatorna funkciót töltenek be a térségben. A Kiskörei térségben a Tisza folyásán 4 db. un. „víztest”, tó keletkezett, 127 km2 összterülettel, amely a Balaton területének 1/5-e. A tavakat részben üdülési célokra, horgászatra, sportolásra alakítottak ki. Ezen tavakon a téli időszakban csökkentett vízmennyiséget tartanak meg (üzemeltetés, jégzajlás stb.). A hallépcső utólag épült meg.

Távlati lehetőségek

A Tisza és a Duna részvízgyűjtőnek országosan is kiemelkedő problémája a Duna-Tisza közi hátság ma már teljes egészére kiterjedő általános érvényű vízhiánya. A hátságon az igen mély, tartósan, jelentősen csökkenő talajvízszintek, valamint a pótlódást meghaladó mértékű (túl-) használat jelei mutatkoznak. A felszín alatti víztől függő ökoszisztémák a beszivárgási területen ezáltal térségi mértékben veszélyeztetettek. A jelentős védett területeket is érintő probléma komplex megoldást igényel. A tartós éghajlati, területhasználati változások, valamint a tervezési egység egységen kialakult problémák (állóvizek elvezetése, vízfolyások ma már kedvezőtlen „szabályozása”, a jelentős illegális felszín alatti vízkivételek), nem teszik lehetővé a védett területek fenntarthatóságát. A meglévő eszközök alkalmazásán túl (vízfolyások és tavak üzemrendjének felülvizsgálata, engedélyek felülvizsgálata, meglévő készletek maximális visszatartása indokolt az egész térségre kiterjedő vízpótlási rendszer kialakítása. Mintaprojektként „Duna-Tisza közi közép-homokhátság” helyzetének javítása kínálkozik, melynek továbbfejlesztése jelenthetné a társdalami-gazdasági-környezeti érdekek egyidejű harmonizációját a hátságon.(http/kötivizig.hu/)

A hosszú távú elképzelésemet, javaslatomat az alábbiakban ismertetem:

A meglévő két duzzasztómű és vízerőmű mellett az eredeti 200 évvel ezelőtti elképzelés szerint az alábbi létesítmények megépítése is szükséges:

• Vásárosnamény alatti térségben,
• Csongrád és Szentes között,
• Szeged alatti térségben

A Duna és Tisza mellett a későbbiekben kialakítandó víztározókat feltételezve a Homokhátság magasabb pontjain felső víztározókat kell létesíteni. Az alsó víztározókból a felső víztározókba a vizet – amikor bőségesen van – nyomóvezetékekkel feltöltjük. A felső tározókból részben a meglévő, részben kiépítendő gravitációs árkokkal öntözőfürtöket alakítunk ki. Ahol szükséges a terepviszonyok miatt ott a Kiskörei vízelosztó hálózatnál alkalmazott nyomócsöves rendszert kell alkalmazni.

Az egyes térségekben létesítendő vízlépcsők és a erőművek hasznosságát az alábbi tényezők is indokolják:

• A szakaszonként megépített vízlépcsők a folyó árvizeit nagyrészt megszüntetik, szabályozási lehetőséget biztosítanak,
• az áram termelését az országos hálózatban kiegészítő, kiegyenlítő lehetőségként tudjuk felhasználni a Paksi erőmű, a szélturbinák és a napelem parkok energia termelése mellett,
• a hajózás a folyó Magyarországi szakaszának teljes hosszában lehetővé válik zsilipelés mellett,
•  lehetővé válik a megemelt vízszint miatt a közvetlen csatlakozó csatornák révén a terület élővízzel való ellátása, és az öntözés lehetősége adott,
• a felhagyott Tisza meder árapasztó hatása jelentős, de további ökológiai kiegészítő munkát igényel,
• a környező területek talajvízszintje megemelkedik, amelyet a két megépült létesítmény hatása igazol.

A gazdaságossági számításokat a konkrét tervek elkészülte után lehet megállapítani, kiszámolni, de figyelembe lehet venni a biztosítási, állami kárpótlási költségeket, termés kiesés költségeit, elvégzett de kárként elszámolható költségeket stb. A fent vázolt elképzelés nem kiforrott minden tekintetben, ezért – amennyiben egyetértésre talál – javaslom a szakemberekkel, és az érdekelt lakossággal széleskörű egyeztetés lefolytatását.

(Kiemelt kép: Wikipedia)