Sós Gyurka, a felső-tiszaháti parasztbetyár egyszer gondolt egy nagyot, hogy ellop egy csődört a gróf Károlyiak tiszta vérű angol méneséből. Az első próbálkozása nem sikerült, viszont elkantározott egy pompás, esztendős forma csikót, ahogy arrafelé mondták, egy lófiót.
Amint kocogott hazafelé, két pandúr állta útját, a híres betyár sajnálta otthagyni a csikót, így menekülőre fogta az állattal, és betért egy közeli mocsárba. A pandúrok egyre közelebb kerültek hozzá, végül a betyár azt gondolta, lesz, ahogy lesz, bevárja az üldözőit. A szóbeszéd szerint terjedő személyleírás alapján a pandúrok megsejtik, hogy a híres betyár akadt az útjukba, rá is kérdeznek, amire Sós Gyurka mosolyogva csak annyit válaszol: minek tagadnám?
Ekkor az egyik pandúr odaintett a kalapja karimájához, és szintén bemutatkozott: – Én vagyok az Erzsi ura. A betyár összekapott szemöldökkel mustrálja végig. Az Erzsi az ő nénjének a lánya, majd így szól vissza: Te vagy ecsém?… Be csúnya mesterséged van. – Hát mit csináljak? – pironkodott a pandúr, majd másra terelték a szót. Miközben kedélyesen elbeszélgettek, a másik pandúr spekulálni kezdett, mint zsidó az üres boltban. Ő most már mit csináljon, ha a társa sógorságban van a betyárral. Csak nem cudarkodik velük? Úgy se lenne haszon és istenáldás az ilyen pénzen, amit ezért kapna. Meg aztán lehet meg se kapná. Aztán, ha megkapná, azt is elinná, azzal meg a zsidó járna jól. Majd intett a pajtásának, hogy ideje továbbindulni. Ezután a két pandúr megdicsérte a lopott csikót, majd elköszönt a rablótól.
Móricz Zsigmond Lófió című novellája a klasszikus urambátyám világot mutatja be,
a velejéig romlott magyar valóságot, azt amikor az igazságot mindig felülírja valami, a rokonság, a komaság, vagy az, hogy valaki az ismerősnek az ismerőse.
Móricz máig aktuális mondanivalója pedig tökéletesen ráillik a magyarországi kulturális élet elmúlt 13 évére, arra az időszakra, ami nemzeti keresztény konzervatív kurzusként él sok millió ember képzeletében. Mert kétségtelen,
nemzeti színű maskarában rohannak Gyurcsány és emberei után a fideszes pandúrok, viszont amikor utolérik őket, amikor el lehetne látni a bajukat, amikor vissza lehetne szerezni a lopott pénzt, soha nem történik semmi, mert mindig kiderül valami sógorság, atyafiság, valaki valakinek az ismerőse, vagy az ismerős ismerősének az ismerőse, amit számon kell tartani.
Így aztán minden megy tovább. Hiszen valójában eredményt nem vár el senki. A tömegeknek elég, ha beszélnek az üldözésről, a rablók meg saját híveiknek az igazságtalan üldöztetésről. Mindenki jól él ebből már 13 éve, a rablók és a pandúrok is.
A rabló-pandúr játszma legújabb fejezete a kétmilliárdból forgatott Hadik című film plakátján köszönt vissza a napokban. Huszár dolmányában ott virít rajta Molnár Áron, azaz a NoÁr művésznéven akciózó szélsőbaloldali anarchista,
LMBTQ propagandista, a Fidesz kitenyésztett politikai kullancsa. És ott van a feddhetetlen erkölcsű Szabó Győző, akinek drogos életéről közel 400 millióból filmet is csináltatott a magyar nemzeti keresztény kormány kulturális mecenatúrája, természetesen Molnár Áron főszereplésével.
És ott vannak a Hadik plakáton a pandúrok ismerőseinek ismerősei. Természetesen mindannyian a fene nagy tehetségük alapján lettek kiválasztva.
Ezek bármit csinálhatnak, mert ahogy A tanúban hallhattuk a börtönőrtől, ezek a gombócot is megzabálták, a bort is megitták, ki se végzik őket, dohányt is kapnak, azaz egy brancs maguk, ne is tagadják…
És nemcsak dohányt kapnak, hanem dolmányt is. Meg magyar bajuszt és szép magyar parókát. A szemünk előtt testesül meg a dolmánybaloldal valósága. Sorostól dollárt, a Fidesztől forintot és dolmányt kapnak, hiszen a színjátéknak folytatódnia kell!
Szakács Árpád
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
