Mi a titka az Újszínház töretlen sikereinek? Milyen hangszereken játszik Dörner György? Mi a véleménye a mai filmes alkotásokról? Nagyinterjúnkból kiderül.
Magyar Jelen – Harmadik ciklusát kezdte igazgatóként. Emellett rendez is, játszik is, a három szerep hogy fér meg egymással?
Dörner György – Aránylag könnyen, mert keveset játszom és keveset rendezek. Elsősorban igazgató vagyok.
– Nem hiányzik a színpad?
– De igen, de igazgatni kell, nincs mese. Valami valaminek a rovására megy, én ezt választottam.
– A legtöbben arról ismerhetik az Újszínházat, hogy kizárólag magyar darabokat játszanak. Tartják ezt az irányt?
– Eddig is tartottuk, ez után is fogjuk. Ez nem különleges, ez természetes.
– Ezek szerint töretlen a nézők érdeklődése, a televízió, számtalan videós tartalom nem csökkenti a népszerűséget.
– Szeretik a nézők a színházat. A színházat soha semmi nem fogja tudni elvenni, legfeljebb egy járvány, más nem. Másik művészet, nem hiszem, hogy a színház ellenére van.
– Ha már szóba került a vírus: hogyan élték meg azt a közel két – korlátozásokkal teli – évet?
– Nehéz volt. Nagy munkát adott a színháznak is, meg szenvedéseket és gyászokat is.
– Sok színház online előadásokra állt át, amiket a nézők az otthonukban tekinthettek meg. Az Újszínházban is volt ilyenre lehetőség?
– Amiket olyan minőségben tudtunk felvenni, azokat mi is leadtuk így, de nem lehet a színházat pótolni online, mint ahogy például a szerelmet sem.
– A nézőszám visszatért a Covid előtti szintre?
– Teljes mértékben vissza, sőt!
– A Covid után pedig most nyakunkon a rezsiemelés. Hogy látja, az emberek elkezdtek spórolni a kultúrán?
– Ugyanolyan az érdeklődés, a statisztika is ezt mutatja. De hozzátartozik, hogy enyhe telünk van, a nézők ki mernek menni az utcára, el mernek jönni, mi pedig tesszük a dolgunkat, mint eddig.
– A rezsikérdést Önök hogy bírják?
– Egyelőre bírjuk, aztán majd meglátjuk, hová jutunk.
Az élet kapuja című előadás az Újszínházban
– Ha kicsit személyesebb vizekre evezhetünk: úgy tudjuk, több hangszernek is művelője. Mik ezek?
– Van sok: gitár, szájharmonika, bendzsó, mandolin, charango, cuatro, de ma már csak gitározom.
– Fellépései szoktak lenni?
– Szoktunk fellépni – a Hungaro formációval járjuk az országot és fellépünk. A szövegeit Bogár László közgazdaságtudományi előadásai ihlették. A zenekart Borhi Miklós vezeti és ő írja a szövegeket, amik igazából versek, mert versként is megállják a helyüket. Ki is adták egy kötetben, én is így ismertem meg őket. Nagyon szellemes és tartalmas.
– Színdarab lesz a versekből?
– A párbeszédes műfaj egészen más, az drámaírót igényel.
Dörner György, az Újszínház igazgatója
– A szinkron-adatbázis szerint 611 filmet szinkronizált. Michael Douglast és Buzz Lightyeart a Toy Storyból biztosan összeköti mindenki Önnel. Mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás?
– Együtt létezik a színészet és szinkronszínészet, mert, ha valaki alkalmas szinkronizálni, azt elkezdik hívni. Nagy koncentráció kell hozzá, de lehet rosszul is csinálni – bár néha az is működik, mert megveszik a bóvlit is. A míves szinkronizálás nagy munka, és nagy beleérző képesség kell hozzá. Vannak hál’ Istennek rengetegen, akik alkalmasak a színészek közül.
– Aki jó színész, az jó szinkronszínész is?
– Egyáltalán nem. A színpadi jelenlét és a stúdióbeli koncentráció nem ugyanaz. A bemutatóra hat hétig készül az ember. Ott lendkerekesnek lehet lenni, a szinkronban viszont tűpontos mikrochipnek kell lenni és ez nem mindenkinek megy.
– Hogyan kell elképzelni tulajdonképpen a szinkronizálást? Egy hangszigetelt szobában, fejhallgatóval a fején áll az ember és ott egy monitor, amin megy a film?
– Mostanában már igen, de régen nem így ment. Általában egy szereplőt felvesznek, mert annyi hangsáv van már, amennyit akarunk. Régen rengeteg színész állt egy szobában, fejhallgató nélkül nézte a vásznat és celluliodról vetítették a filmet. Mindig volt valamiféle kapcsolat a színészek között. Ideális állapota volt ez a színészi közéletnek, mert ott olyan kollégákkal találkozott az ember, akikkel a színpadon nem és mostanában ez már máshogy van. Sufni méretű szobában áll egy-egy ember, bevackolja magát, megy előtte a monitoron a film, és egyedül, mindenféle kapcsolat nélkül csinálja – persze a rendező, hangmérnök ott van üvegfal másik oldalán, de mással nincs semmi.
– Személy szerint inkább szinkron vagy inkább színpad?
– Nem választanám külön. Magyarországon ez speciálisan alakult: minden színész mindenhez ért. A képzés és a munkakínálat olyan, hogy mindenhez kell érteni. Aki elvégzi a főiskolát, az filmezni is tud, szinkronizál is, színházban is játszik és a szájával vacsorázik.
– Más országokban ez mind-mind külön szakma.
– Ez így van. Jó régen olvastam egy cikket Liv Ullmann norvég színésznőről, ami arról szólt, hogy milyen óriási esemény volt, amikor színpadon fellépett, mert ő addig kizárólag filmekben játszott.
– Színház és film között érzékelhető egy szakmai különbség: színdarabból rengeteg jó van nálunk, filmből viszont kevésbé. Mi okozhatja ezt a különbözőséget?
– Az emberek, akik csinálják. Ha valaki nem elég jó rendező vagy operatőr vagy színész, akkor olyan filmek kerekednek, amik szintén nem elég jók. De azért az író, a dramaturg is nagyon fontos. Régen írók írták a forgatókönyveket, és később lett külön forgatókönyvíró szakma, de a dramaturgiai munkát, a lektori munkát írók végezték el, és értettek hozzá: ami rossz, azt kijavították. Nem tudom, manapság hogy megy, de régen például Karinthy Ferenc is írt forgatókönyvet, Csurka István is.
– Pedig a XX. században legendásan jó magyar filmek készültek.
– A filmezés Kelet-Európában úgy indult, hogy óriási volt az 1920-’40-es években. Fantasztikusan jó filmgyártás volt Európában mindenhol. Ha csak a Patyomkin páncélosra gondolok, vagy Buñuel-filmekre, de ott vannak a magyar vígjátékok a ’30-’40-es évekből. Ez a kommunizmus alatt megváltozott. Ott a tematika adja a művészet alapját. Ha le van korlátozva a tematika, akkor már nem lehet teljes sem a filmművészet, sem a produktum. De itt kialakult Kelet-Európában egy olyan módszer, hogy a zsarnokság ellen különböző – de nem megfogható módon – alkossanak, és ettől volt sikeres. Mint film, minőségileg nem is volt olyan jó, de a benne lévő tartalom bőven pótolta a látvány hiányosságait, meg a körülményekét. Volt a lengyeleknél, cseheknél is, magyaroknál is, sőt az oroszoknál, jugoszlávoknál is sok jó film, de nem olyan mérvű, mint nyugaton. Amíg itt kommunizmus volt, addig Európában nyugaton is felszálló ágban volt a filmezés, viszont, ahogy Amerika átvette a teljes irányítást, azóta nincs Európában filmgyártás. Olasz, francia, német, angol filmet rég nem láttam. Minden leszűkült a monitorra, a vászon összement, a mennyiség a vásznon pedig nőtt: a sorozatok tobzódnak és a nagy formátumú filmek Amerikából érkeznek. Amerikával technikában, pénzben, időben, felkészültségben, beletett munkában nem tudjuk felvenni a versenyt. A látvány bekerülési költsége Amerikában nem akadály, itt talán igen – Kelet-Európában főleg. Szegényebb ország, szegényesebb filmet tud készíteni.
– Vissza a színházhoz: Jókai Mór és társai sok mindent tettek le az asztalra, de milyen az utánpótlás?
– Nagyszerű! Kocsis István ontja a drámákat, a Fazekas István-darabok is zseniálisak, van utánpótlás bőven és egyik jobb, mint a másik.
– Ha valakinél van a fiókban egy dráma megírva, akkor mondjuk Önt meg tudja keresni és ha átmegy a rostán, akkor elkezdik színpadra vinni?
– Ez működik, hogyne! A színházban ez működik, aztán vannak saját házi szerzőink. Ha valakivel jó a kapcsolat, az rendszeres lesz, mint például ahogy Kocsis Istvánnal és Fazekas Istvánnal vagyunk, hogy rendszeresen írnak. A meglévőket is játsszuk és a leendőket is.
– Lehet tanulni a drámaírást vagy inkább a tehetség a fontos?
– Persze, főiskolán lehet tanulni, de ahhoz, hogy valaki míves drámát írjon, tehetség kell, és a világra való megfelelő kitekintés, ami nem mindenkinek adatik meg. Például Csurka István túl azon, hogy esszéket, regényeket, drámákat írt, olyan tájékozott volt a világ dolgaiban, mint csak kevesen.
– Tehát, akkor meg van írva a dráma. Amikor színpadra viszik, mennyi a felkészülési idő?
– A bevett gyakorlat az olvasópróbától a bemutatóig hat hét. Ennyi idő alatt meg kell tudni csinálni készre.
– És meddig játsszák?
– Ez az érdeklődéstől függ. A legnépszerűbbekkel bőven 100 előadás felett vagyunk. Például a Minden egér szereti a sajtot című gyerekeknek szóló darabnak most volt a bemutatója, de 10-20 előadás körül állunk már, mert nagy az érdeklődés. A gyerekeknek is meg kell adni azt, ami a kívánságuk, és ez pont azt célozza meg, hogy a gyerekek is érdeklődjenek. Ilyenek A palacsintás király, A királylány bajusza, a Minden egér szereti a sajtot – ezek ifjúságvonzó előadások.
Pillanatkép a Minden egér szereti a sajtot című előadásból
– Az ifjúsági előadások az Újszínház Bubik István Stúdiószínpadán mennek?
– Alapvetően igen, de, ami nagyon jó, azt lehozzuk a nagy színpadra. Ilyen volt A palacsintás király, amire akkora érdeklődés volt, hogy muszáj volt lehozni és így is megtöltik a nézők a termet.
– Az Önök nevéhez fűződik a Keresztény Színházi Fesztivál is. Mi hívta életre a most már hagyománynak tekinthető kezdeményezést?
– Annyi fesztivál van itt Budapesten, ez szerintem nem különlegesség, hiszen az európai színjátszás alapja a misztériumjáték, ez pedig a kereszténységből táplálkozik. Nem lehet kikerülni a misztériumot, mert minden valamire való dráma hordoz valami szakralitást. Egy katartikus állapotot eredményez, mint a görögöknél a királydráma, tragédia és szatírjáték. Igyekszünk mi is így válogatni. Vírusilag is maradt el fesztivál, pénztelenség miatt is, bizakodva várjuk a jövőt, hogy ilyen okok miatt ne maradjon el, mert ez olyan hiátus – nem csak a magyar színjátszásban és nem csak a keresztény tematikában, hanem – minden olyasmiben, ami megtisztítja a lelket.
– Egy korábbi interjúban úgy fogalmazott, hogy a színház szakrális műfaj.
– A szakralitás elkerülhetetlen a színházban. Istenhez való közeledés legalább egy vagy több lépéssel, ami nagyon fontos, különösen most, amikor körülöttünk ölik a keresztényeket. Ha Európa erre nem ad választ, akkor a saját sírját ássa meg. Nekem az a dolgom, hogy megőrizzem azt, amit a kereszténység a világnak és Európának adott.
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
