Olyan könnyedén mondjuk ki, hogy a karácsony a szeretet ünnepe, miközben annak mélységének nem is vagyunk a tudatában.
A teremtő Isten úgy szerette a hasonlatosságára megalkotott teremtényét, az embert, hogy amikor az szembefordult alkotójával, és a bűn útjára lépett, a mammon, a sátán szolgájává szegődött, akkor úgy döntött, hogy a fia emberré válásával példát mutat az emberiségnek, hogy van megoldás, van megváltás.
Jézus megszületésével és életével, az evangéliumi tanítás által már itt a földön, ha nem is teszünk mást, mint Jézus Krisztus természetének, emberi tartásának a követőjeként próbálunk élni, már akkor reményünk lehet a megváltásra. Jézus, Atya iránti szeretete, az emberek iránti szeretetben teljesedett ki. Nem önmaga dicsőségére vállalta a kereszthalált, hanem értünk földi emberekért, akikben ott van az Isten lelke, mert a szeretet, a jónak és a rossznak a felismerésének a képessége ott van mindenkiben.
Sajnos az e világ szelleme – függetlenül attól, hogy melyik kor történelmét vizsgáljuk – azon munkálkodott és munkálkodik, hogy az evangélium tanításait kiszorítsa a mindennapjainkból, Jézus személyét kalodában tartsa.
Az Evangélium legfontosabb üzenete a szeretet, az a szeretet, ami összeköt bennünket Jézussal és az Atyával a Szentlélek által. A szeretetnek van forrása, van irányultsága és célja, ami lehet személy, élőlény, egy hely, akár egy eszköz is. A valódi szeretet hierarchikusan kapcsolódik a forráshoz, az Atyához, az Atya elvárásaihoz. A szeretetnek célja van, nem vész el az éterben, hanem a szeretet cselekvő, épít és inspirál, alkotóvá tesz, védelmez és megerősít. A Szeretet annyit tesz, mint felelősséggel cselekedni. Az önérdekű szeretet nem az Úrtól van, hanem az Őt elárulótól, az Őt megtagadótól, a Sátántól van.
Ha a minket körülvevő világunkban körülnézünk, akkor látnunk kell, hogy a Sátán, a mammon szelleme egyre nagyobb befolyással bír életünkre. Olyan evidens értékeket és természeti törvényeket kérdőjelez meg, mint a család, a nemiségünket, a hazához való kötődésünket. Relatívizálni kívánja az erkölcs és az igazság fontosságát. A sátán megoszt, átértelmezi fogalmainkat, kételyt teremt és elvet minden olyan értéket, ami a keresztény embert megerősít.
Nem véletlenül születünk akkor és oda, annak és olyannak, mert az Úrnak célja van velünk. Elhívása van a számunkra, okkal és feladatra születtünk erre a világra.
Legyünk őszinték magunkkal szemben és tegyük fel azt az egyszerű kérdést: Mire is vagyunk e világon?
Fiatalemberként, amikor még csak próbálgattam filozofálni, hogy „miért is vagyok én”, hogy „mi a legfőbb érték bennem és az emberekben”, akkor sok töprengés után egy prédikátor – a nevét nem tudom, de talán nem is érdes, mert a szentlélek ihletése alatt szólt – adta meg a választ számomra. Evangelizációját ezzel a mondattal kezdte: ISTEN MAGA A SZERETET! Ez az egyszerű mondat tette helyre a fejemben lévő káoszt. Kérdéseimre megkaptam a választ. Az emberben lévő cselekvő szeretet a legfőbb érték.
De a szeretet nem nélkülözheti a bölcsességet. Hajlamosak vagyunk a szélsőségekre, mert a leuraló szeretet kisajátító és önző, a bugyuta szeretet kontrollálatlanul osztja szeretetét és csak kihasználják és felhasználják. Ne feledjük; nem test és vér ellen van tusakodásunk, hanem szellemi hatalmasságok ellen. Ezért mondja a Biblia; ne az embert ítéld el, hanem az általa képviselt bűnt. Persze vannak velejéig romlott emberek, akik a jót rossznak, a rosszat jónak mondják. Nos, ők azok, akik az Úr és az emberiség legfőbb ellenségei. Ők azok, akik a Mammon szolgáiként osztják az „észt”, ítélkeznek, megbélyegeznek. Felettünk állónak képzelik magukat, mikor csak a káoszt, az abnormalitást gerjesztik. Az ellenük való küzdelem a kötelességünk, de nem az általuk alkalmazott gyűlölködéssel, hanem a bölcsesség, a józan ész és az erkölcs eszközével, őket nem gyűlölni kell, hanem sajnálni.
Nekünk, kik szeretjük hazánkat, védjük a család szentségét, és vagyunk olyan bátrak, hogy tanúbizonyságot teszünk hitünk mellett, hitbéli kötelezettségünk szóban és írásban kiállnunk Jézus és az evangélium mellett. Ez a küzdelem hétköznapjaink csataterén folyik.
Ha az ember, írásra szánja el magát, akkor sok mindenről ír, jól vagy rosszul, de azt a kulcsmondatot mindenképpen felismeri, amit ihletés alatt vetett papírra.
Az én ihletett mondatom: Csak a szeretet épít otthont és hazát!
Ajánlom mindenki figyelmébe Pál apostol I. Korinthus 13. levelét.
2019. szenteste
Takács András
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!I. Korinthus 13 – A szeretet
1 Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengőcimbalom.
2 És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok.
3 És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból.
4 A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.
5 Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat.
6 Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal.
7 Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.
8 A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken való szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni.
9 Mert töredékes az ismeretünk, és töredékes a prófétálásunk.
10 Amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a töredékes.
11 Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy éreztem, mint gyermek, úgy gondolkoztam, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat.
12 Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten.
13 Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.
