Nagyszabású passiójátékot szerettek volna az Arénában – erről még most sem mondtak le, – ami passiójáték-szervező képzéssé változott, azzal a céllal, hogy minél több magyar templomban legyen 2023-ban ilyen előadás. Interjú Meskó Zsolt íróval, rendezővel, a kezdeményezés ötletgazdájával.
A passiójáték színi előadás. Nem furcsa templom és színjátszás együttese?
A keresztény vallás szerint, mivel Isten – Jézus által – emberré lett, ezért ábrázolható. Megjeleníthető akár képeken, festményeken, de el is lehet játszani az ő életét. A templomi színjátszás gondolata 1223-ban indult el, amikor egy olasz kisvárosban Assisi Szent Ferenc a helyi parasztemberekkel egy barlangban megjelenítette, eljátszotta a betlehemben történteket. Később Jézusnak már nem csak a megszületését, de a kereszthalálát is előadták, ebből születtek meg a passiójátékok. Tulajdonképpen a passiójátékokból alakultak ki azok a Golgoták, keresztutak melyek egy-egy állomása a Jézus halála előtti fontosabb pillanatokat rögzíti.
Egyháztörténelmi tény, hogy 1948 előtt – mielőtt a kommunista berendezkedés átvette a hatalmat – szinte minden magyar templomnak volt színjátszó köre. Ez ma már feledésbe ment, pedig ezek a körök – a helyi közösség felnőtt és gyerek tagjai vegyesen – sokféle egyházi vonatkozású témát eljátszottak. Ezek helyszínei pedig azok a színháztermek voltak, melyeket kifejezetten erre a célra építettek a templomok mellé, érdekesség, hogy a legnagyobb ilyen színházi előadásokra alkalmas terem – a jezsuita rendé a Horánszky utcában – kétszáz néző befogadására volt alkalmas. Sőt olyan hetilap is megjelent a II. világháború előtt, amely lehozta, hogy melyik templomban, milyen bemutatót tartanak, egyszóval a templomi színjátszás hagyománya, s egykori virágzása nagyon is létező dolog volt.
Manapság a karácsonyi betlehemes játékokat ismerik sokan.
Igen, ezeket a pásztorjátékokat, betlehemeseket gyerekek adják elő napjainkban, s hogy miért ők, ennek is külön története van. A kommunista tiltások eredményeként 1948-ban végleg feloszlatták a templomi színjátszást – mint a klerikális reakció melegágyát – viszont egyedüliként engedélyezték a karácsonyi pásztorjátékokat, de csak gyerek szereplőkkel.
Mi a pasaréti ferences templomban 8 évvel ezelőtt alapítottunk egy amatőr színjátszó kört, ahol én is – mint színházi világban dolgozó – szerettem volna a saját tudásomat a plébániai közösség javára fordítani.
Célunk megőrizni a hagyományt, és feléleszteni az egykori felnőtt színjátszást is, mely egyrészt remek szórakozás résztvevőnek nézőnek egyaránt, emellett csapatépítésnek, közösségformálásnak is kiváló módszer.
Ha jól tudom, Budapesten mi vagyunk az egyetlen olyan állandó társulat mely évente több bemutatót is tart különböző vallási témákat feldolgozva, az első passiójátékot 5 éve mutattuk be. A rendszerváltás után az országban ismét megjelentek – bár csak néhol – a szabadtéri passiók, de Budapesten mi vagyunk az egyedüliek, akik ezt templomban adjuk elő.
Ez a bemutató megváltoztatott valamit?
Igen, hiszen évről évre egyre többen jöttek el megnézni az előadásainkat, utoljára már négy alakalommal is eljátszottuk, de még így is volt, aki nem fért be a templomba nézőként.
Arra gondoltunk, ha mindenféle meghirdetés nélkül sikerült a templomunkba vonzani 2500 embert, akkor, ha valami nagyobb helyen tudnánk előadni, akár tízezer embernek is eljátszhatnánk a darabot.
Innen jött ötletként az Aréna, mint helyszín, aminek a küzdőtere lett volna Jeruzsálem városa. Néhány tapasztalt fellépőt és 2422 önkéntest összeszerveztünk, hogy – zsidókat, római katonákat, főpapokat stb. alakítva – játszanak a darabban, a nézők pedig körben ültek volna a nézőtéri széksorokban.
Minden készen állt az előadásra, amikor a pandémia miatt az előadás 2020-ban – sőt az azt követő két évben is – elmaradt. Idénre is terveztünk bemutatót, most viszont a gazdasági nehézségek ezt nem teszik lehetővé, így találtuk ki, hogy legalább egy passiójáték szervező képzést tartsunk, mert azt képesek vagyunk megvalósítani.
De természetesen nem mondtunk le eredeti tervünkről 2024-ben már mindenképpen szeretnénk, hogy nagyközönség elé vigyük az önkéntesek – s néhány pasaréti fellépőnk – által előadott passiónkat.
Meskó Zsolt. Fotó: Cavalli Mátyás/Magyar Jelen
Mi is ez a képzés tulajdonképpen, kik vehetnek részt rajta, milyen feltételekkel?
Az oktatásra azokat várjuk, akik kedvet és elhívatottságot éreznek a saját közegükben, templomukban egy helyi amatőr előadás lebonyolításához, de kell nekik az a segítség, amit eddig még nem kaptak meg.
Segítséget nyújtunk több vonatkozásban is. Egyrészt a raktárunkban álló, már legyártott több ezer jelmezből szükség szerint ingyenesen kölcsönzünk nekik, ezáltal az anyagi kiadások nagy része megoldódik a számukra.
De talán még ennél is fontosabb az a szellemi támogatás, amit egynapos képzéseinken – ez két alkalommal lesz, február 5 és 12 – adunk át nekik. Aki eljön, a Pasaréti közösségi házba az megtudja, hogyan kell belekezdeni a szervezésbe, hogyan állítsák össze a csapatot, hogyan kell levezetni egy próbát, milyen nehézségek várnak rájuk, míg megszületik egy előadás, s azokat hogyan tudják leküzdeni. A képzés után is tartjuk a kapcsolatot konzultációs jelleggel, sőt még a helyszínre is ellátogatunk, ha igény lenne rá.
Ezek mellett még szövegkönyveket is biztosítunk a passióhoz, ami mintegy alapul szolgál, de igény, tetszés szerint változtatható.
Hangsúlyozom, hogy minden segítő szolgáltatásunk ingyenes, sőt a képzésünkön résztvevők nálunk még egy ebédet is kapnak. Eddig kilencvenhatan jelentkeztek, 73 – 42 vidéki és 31 budapesti – templomból. Úgy terveztük, hogy 50-50 főt tudunk fogadni alkalmanként, így elmondhatom, hogy gyakorlatilag telt házzal vagyunk.
Kik tartják ezt a képzést?
Egyrészt mi, pasarétiek – köztük jómagam és Gábor Mónika, aki segítette a rendezést és a darab megvalósulását – adjuk át a saját tapasztalatainkat, Lengyel Donát ferences szerzetes a passió lelki értelmezéseiről tart majd előadást, Tordai Teri színművésznő pedig a színészi mozgás és beszéd gyakorlatait tartja majd. Galambos Tamás a fény és hangtechnika szerepéről és alkalmazásáról fog beszélni, tehát igyekszünk minden részletét áttekinteni a leendő előadásnak.
Mit gondol, mit éreznek majd azok, akik résztvevői lesznek a helyi passiójátékoknak?
Úgy gondolom, a színjátszás kielégíti azt a meglévő óriási igényt, hogy a közösség valamit együtt hozzon létre, ráadásul úgy, hogy ez alulról jövő módon szerveződik, és mindenki önszántából vesz részt benne. Egy ilyen születő darabban, nem csak a rendező akarata fog érvényesülni, hanem mindenki hozzá teheti az elképzeléseit, felvetheti az ötleteit, amit aztán a többség vagy elfogad, vagy elvet, de a végén mindenképpen egy közösség hozza létre a produkciót.
A darabban játszók megtanulják, mit jelent fellépni, mozogni egy közönség előtt a színpadon, akinek pedig még szövege is van, az megtanul hangosan, érthetően beszélni. Az itt szerzett tapasztalatokat mindenki majd a való életben is tudja kamatoztatni, amikor úgy hozza sorsa, hiszen akkor már lesz némi tapasztalata ezen a téren.
Mindenki képes erre a fellépésre?
Bizonyos fokig igen. Sokan félnek az amatőr előadásoktól, de jó rendezéssel mederbe lehet tartani és helyes irányba terelni a színjátszó képességet. Úgy gondolom ez a képességünk ugyanúgy az isteni teremtettségünk része, mint az, hogy járunk, beszélünk, énekelünk, stb. csak ezt a képességünket a legtöbbünk nem használja. De ha elkezdjük ezt felszínre hozni – mondjuk egy közösségekben – akkor mindenkiből előjön ez a mélyen szunnyadó adottsága.
Ha egy közösség passiót játszik ott van élet, a közös siker érdekében félreteszik, megszüntetik az ellentéteket, közel kerülnek egymáshoz a színrevitel folyamatában. S ebbe a folyamatba akár olyanok is bekapcsolódhatnak, akik nem hívők, csak hasznos tagjaivá akarnak válni – s ezt már tekinthetjük evangelizációnak is – egy közösségnek.
Hihető, hogy önerőből megvalósulhat majd az az álom, amit elképzeltek?
Nagyon sok olyan kezdeményezés van, ami felülről próbálja az embereket rávenni valamire, de az igazi nagy dolgok, azok mindig alulról –általában egy kisebb közösség ötletéből – indultak és lettek sikeresek. Nem kell erre jobb példa, mint a kereszténység, hiszen Jézusnak és apostolainak, akkori gondolatai kétezer év óta alapvetései a világnak.
Tölgyesi Tibor
Kiemelt képünkön Meskó Zsolt. Fotó: Cavalli Mátyás/Magyar Jelen
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
