Lenintől Jámborig.
Mikor a jelenben valaki szervezet alapításra adja a fejét, előszeretettel nyúl vissza hasonló gondolkodású elődeinek múltban használt intézményeihez, ezzel is hangsúlyozva a történelmi kapcsolatot. A kitörés napját megelőzően Budapesten történt antifa támadások remek indítóokul szolgálnak egy ilyen, immár több mint száz éves szervezet és szó történetének bemutatására, három állomásban. A szó és a hozzá kapcsolt szervezetek története remekül képes megvilágítani mai használóinak valódi mivoltát, még ha számunkra, nemzeti gondolkodásúak számára eddig is nyilvánvaló volt, hogy kik is ezek.
Iszkra, avagy Szikra
1900 januárjában Lenin az inkább nyaralásnak, mint száműzetésnek tekinthető 3 éves szibériai kényszerpihenője után nyugatra emigrált, ahol csatlakozott elvtátsaihoz. Az ő körükben fogtak hozzá egy titkosan terjesztendő kommunista újság létrehozásához, amely
az Iszkra, vagyis magyarul a Szikra nevet kapta.
A lapot 1900 decemberétől kezdve több változó helyszínen nyomtatták Nyugat-Európában, majd a cári Oroszországba csempészve terjesztették demagóg írásaikat főként az „értelmiség” megnyerésére.
„Egy szikrából láng lobban”, szólt az újság mottója, amely valóban igaz lett, hiszen a kommunizmus sikeresen lángba borította a világ felét, eddig 100 millió ember életét követelve hol közvetlen, hol közvetett módon.
Bár a lap csupán 5 évig létezett, illetve Lenin csak 1903-ig dolgozott benne, mégis a bolsevikok történetének egy kritikus, illetve kultikus pontja, hiszen a lap szerkesztői összetételéről való szavazás volt az az alkalom, amely a kibontakozó pártszakadáshoz vezető úton megteremtette a Bolsevik (többség) és a Mensevik (kisebbség) csoportokat, amely ellentmondás egészen 1917-ig fennált, hiszen addig a mensevikek voltak a többség.
„Olyan embereket kell nevelnünk, akik nemcsak szabad estéiket, hanem egész életüket a forradalomnak szentelik.(…) Ha erős, szervezett pártunk van, az egyes sztrájkok politikai tüntetésekbe, a kormányon aratott politikai győzelembe csaphatnak át. Ha erős, szervezett pártunk van, az egyes helyi felkelések győzelmes forradalommá terebélyesedhetnek”
– részlet a Szikra első számának Lenin által írt vezércikkéből.
Mint látható, Lenin már a Szikra lapjain lefektette a cári állam megdöntéséhez vezető program alapjait, a 8000 példányszámban terjesztett lap rövid fennállása alatt pedig aktívan hozzájárult a kommunizmus megszerveződéséhez.
Érdemes még megemlíteni, hogy a Pravda nevű bolsevik propagandaújság büszkén hangoztatta a kontinuitást önmaga és a Szikra között.
Szovjet tankokon jött könyvkiadó: Szikra
Nemcsak elvtársakat hoztak a szovjet tankok, de a Moszkvában tanult módszereket sem felejtették otthon. A kommunisták már akkor jól tudták, amit egyes jobboldaliak a mai napig képtelenek felfogni:
a politikai hatalomhoz vezető út a kulturális hatalom megszerzésén keresztül visz.
A kommunisták ennek a tudásnak birtokában, miközben a harcok még bőven folytak Magyarország területén, Szegeden 1944 novemberében a Magyar(országi) Kommunista Párt égisze alatt megalapították első könyvkiadójukat: az első komoly kommunista újság tiszteletére Szikra névre keresztelt Könyvkiadót. A kiadó Budapestre költözvén nyomdákat foglalt le magának és megkezdte nagyüzemben olyan, a magyarság szempontjából életbevágó könyvek kiadását, mint például A kommunista párt történetét és Sztálin életrajzát. A kommunizmus üdvöskéi is mind náluk adták ki egy normális helyzetben senkit nem érdeklő könyveiket, mint Lukács György vagy Gerő Ernő. Szintén a Szikra adta ki a marxizmus-leninizmus „klasszikusait”.
A Szikra végül 1956-57-ben felvette a Kossuth Kiadó és a Gondolat Kiadó nevet.
Szikra Mozgalom
Elérkeztünk a jelenbe, ahol ismét egy kicsiny szikra szeretne vörös lángokat gyújtani Magyarországon. A Szikra Mozgalom és elődje a (Fel)Szabad(ult?) Budapest belevágva a közepébe, a 2019-es önkormányzati választáson olyan, az ügyüknek hasznos idiótákat támogattak, mint a főpolgármesterként napjainkra totálisan leszereplő Karácsony Gergelyt. Magukról mint „egy rendszerkritikus baloldali, szociális és zöld ügyeket képviselő politikai szervezet” beszélnek, ám érdemes ismét visszanyúlni elődeikhez, ugyanis mindig fedőszerveket használtak, hiszen amíg az államok erélyesen védekeztek a kommunizmus ellen, addig ezen szervezetek csupán a munkások érdekképviseletére és a jótékonykodás álcája mögé bújtatott hálózatszervezésre hagyatkoztak.
„Működésünk sarokköve a tagságunk felkészítése közpolitikai, mozgalom stratégiai és elméleti kérdésekben, illetve szervezői és gyakorlati tudások elsajátítása és átadása, felkészülve a cselekvésre lehetőséget adó politikai helyzetekre”
– írják magukról.
Értsd ezalatt a külföldi, destabilizációt leíró könyvek (pl. Alinsky) tanulmányozását, külföldi elvtársaik folyamatos informálását, országunk lejáratását a nyugati sajtóban, tudatlan fiatalok behálózását és teljes agymosását olyan időkre készülve, amikor felfedhetik valódi szándékukat.
Lássuk be, nem tétlenek, bő két héttel ezelőtt a külföldi elvtársaik például azzal foglalatoskodtak, hogy randalírozzanak Budapest utcáin, orvul hátbatámadva embereket verjenek szét csak azért, mert az ő zavaros fejükben mindenki náci, mindenki fasiszta, aki az ő véleményüktől egy kicsit is eltérően vélekedik. Ebben nem sokat különböznek Lenin apjuktól, aki szintúgy nem tűrt semmilyen ellentmondást elvont nézetei kifejtése közben.
Álljanak itt ismét Lenin szavai, akinek módszerét az utána jövők mára tökélyre fejlesztették:
„A forradalmi tevékenység egyes funkciói végtelenül sokoldalúak: szükség van legális agitátorokra, akik tudnak a munkások között úgy beszélni, hogy ne lehessen őket ezért bíróság elé állítani, akik tudnak csak a-t mondani, másokra bízva, hogy kimondják a bé-t meg a cé-t…”
Mára annyi változott, hogy a pártot felváltotta a civilnek álcázott mozgalom, és az isteni szintre emelt munkást felváltották (mivel a munkások is rájöttek a kommunizmus hazugságára) a mesterségesen létrehozott szexuális kisebbségek, más kontinensekről bevándoroltatott, könnyen manipulálható migránsok. Most épp ők az „emberi jogok” várományosai, ők azok, akiknek a nevében el lehet követni minden pusztítást és erőszakot az elkövetkezendő proletárállam érdekében.
Látjuk, már megvannak a szerepek. Megvan, ki mondja az „a-t”, ki a „bé-t” és ki a „cé-t”.
