„Horthy méltatására is jut idő a Parlamentben a NATO-s témák és a költségvetés mellett” – címmel jelent meg egy, az eseményt szemmel láthatólag igencsak sérelmező cikk a HVG-n. Már ebből az egy mondatból is visszaköszön az a jellegzetes proli mentalitás, miszerint „ez a legfontosabb dolog most”? Mintha egy 199 fős testület, vagy egy országos lefedettségű párt egyszerre csak egy dologgal tudna foglalkozni…
De azért megválaszolom a kérdést: nem, nem ez a legfontosabb dolog, de attól függetlenül mégis egy olyan valami, amivel érdemes foglalkozni. Sőt, foglalkozni kell. Mert a múlt ismerete nélkül csak tengődünk a jelenben, jövőnk pedig nincs is. Csak nézzünk végig jelenkorunk társadalmain, úgy talán érthetővé válik, miről beszélek.
Az időzítés pedig kifejezetten aktuális, hiszen
103 éve, március elsején lett formálisan is kormányzó az addig csak fővezér Horthy Miklósból.
A HVG mégis sérelmezi, hogy a három(!) napos ülésszak egyik témája a Novák Előd által javasolt „Horthy méltatás” lehet, mikor épp arról kellene dönteni, támogassuk-e Svédország és Finnország NATO-csatlakozását. Ebből mondjuk nem tudom, milyen vita lesz, mikor a Fidesz-kormány (mint lényegi kérdésekben általában) óriási egyetértésben van a balliberális-globalista koalícióval, és – amerikai elvárásoknak megfelelően – meg fogja szavazni a két északi ország csatlakozását. Egyedül a Mi Hazánk ellenzi az orosz határ mentél történő NATO-bővítést.
Lehet, Kohn Bélának vagy Matuska Szilveszternek jobban örülnének
Persze, érthető a HVG részéről, hogy megütötte az erre mindig érzékeny munkatársaik ingerküszöbét Horthy Miklós emlékének ápolása, hiszen portáljuknál vérmesebb Antifa-támogató talán csak a nyíltan szélsőbaloldali Mérce. S, noha a külföldi antifasiszta terroristák mosdatásából a teljes balliberális-globalista média kivette a részét, mégiscsak a HVG Blogján jelentek meg olyan írások, amik nem csak a megtámadottak ártatlanságát vitatták el, de valamilyen szinten még a „nácik elleni erőszakot” is legitimálták. (Ehhez képest, ha nézeteik miatt kapnának egy atyai pofont, ők lennének, akik a leghangosabban visítanak. De ezt már megszoktuk az ilyenektől.)
Ismerve a HVG beállítottságát, valamiért azt gondolom, ha Kohn Bélának, Matuska Szilveszternek, vagy bármelyik másik anarchista felforgatónak a „méltatása” vetődne fel a parlamentben, arra legfeljebb elégedetten bólintanának, esetleg egy hosszabb írásban fejtenék ki, miért is nagyszerű gondolat ez.
Horthy azonban fájó pont számukra, mivel a ’20-as, ’30-as években a hozzájuk hasonló kommunista, antifasiszta, szélsőbalos felforgatókat nem igazán szerették, s mint később kiderült, teljes joggal. Hiszen
a ’40-es években ezen felforgató elemek már tevékeny részt játszottak hazánk háborús erőfeszítéseinek szabotálásában, majd minden eszközzel Magyarország szovjet megszállását segítették.
Mivel sikerrel jártak, az árulókból hősök, a kivégzett felforgatókból pedig mártírok lettek. Az pedig a rendszerváltás elsikkasztásának ékes példája, hogy ezen hazaárulóknak a mai napig szobrai lehetnek Magyarországon, utcák, közterek viselik a nevüket, szellemi örököseik pedig milliós elérésű lapokat működtethetnek.
Irányi Dániel
Kiemelt képünk illusztráció
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
