A nő érezni szeretné, hogy abból a törődésből, figyelemből, időből, melyet a másikra szentel, abból ő is részesül. Ha egy nő lelki biztonságra, őszinteségre és megértésre talál, akkor haza talált. Haza, abba a varázslatos és védelmező mesevilágba, ahonnan útnak indult. Tudnia kell, a legbiztosabban tudni, hogy az élet feladatai, a mindennapok pörgése, a rohanó világ gondjai, terhei mellett a számára is van egy kis békés sziget, melyet kedvese ölelő karjában talál, s innen elindulva az újabb nap 24 órás kihívásait ragyogva, sugárzó mosollyal teljesíti.
A világ dinamikus fejlődésével a nők szerepe is jelentős átalakuláson ment keresztül és egyre szerteágazóbb elvárásokat támaszt feléjük a társadalom. A nő képviseli az emberiség azon felét, aki bájt, kedvességet, intelligenciát sugároz, ugyanakkor törékeny, érzelemgazdag, aki féltő gondoskodást igényel.
Mint feleség és édesanya biztosítja a családi béke nyugalmát és megteremti a szeretetet árasztó otthon bizalmas légkörét, ahová megpihenni térnek haza a család tagjai, a munkában megfáradt családapa és a tanulásban kimerült gyermekek. A nők napjainkban már a munkahelyeken is sokesetben rendkívül komoly hivatásokban állnak helyt, miközben precíz szervezőkészségüknek köszönhetően a család apró tagjainak mindig elérhető sziklaszilárd bástyái maradnak, akik vezetik gyermekeiket az élet megannyi állomására: az óvodai könnyes reggeli búcsúk lelki terhén túl, az iskolai éveken keresztül, a sok ügyeleten, vagy épp kórházi széken átvirrasztott éjjeleken át kísérik tovább az élet iskolájába, aggódó, féltő gondoskodásukkal a nap 24 órás szolgálatát biztosítva attól a perctől kezdve, mikor abban a csodálatos pillanatban életet adtak neki így a nő anyává érett, beteljesítve női mivoltának biológiai küldetését. Az évekig tartó önfeláldozó gyermeknevelő, aggódó, sérüléseket gyógyító, lázat csillapító, a leckeírásban segítő helytállása a kamaszkor már anyához bújást, „anyaszagot” mellőző feleselő válaszreakcióiban újabb típusú erőfeszítést kíván a nőtől. Miközben a háztartást gondosan vezető és mindig csinos, kedves, mosolygós feleségként illik viselkednie, aki fejben tartja a családtagok programjait, azt, hogy kinek melyik holmija hol van, a 3 napos szendvics miért van a táska mélyén, hogy hol van az az átkozott szemüveg és slusszkulcs, – mert apa indulna munkába – és meg van-e a tornazsák, az innivaló és bekerült-e a tízórai a táskába. Mindemellett egyéb munkahelyi szerepkörökben is jól kell teljesíteniük a nőknek.
Mégis napjaink női-férfi szerepekben is teljes egyenlőséget hirdető tagjai egyre gyakrabban teszik fel a kérdést, hogy miért van jelentősége a nőnap megünneplésének? A nemekről való megemlékezés a mai világunkban még sokkal nagyobb jelentőséggel bír, mint néhány tíz éve, hiszen a női és férfi szerepek mára sokesetben megfakultak, jelentőségük veszített értékéből, de sokak számára el is tűnt a két nem közti határ, gondoljunk csak a gender propagandára. Míg a nemzeti ünnepeink által a történelmünkről való megemlékezés a hazafiságunkat erősíti, addig a nőnap, az anyák napja, a még újnak számító férfinap mind az identitástudatunkat hivatott erősíteni, megtanítva gyermekeinket a másik nem különböző szerepeinek elismerésére.
Néhányan feleslegesnek tartják, a „virágboltosok gazdagításának” vélik. Mások arra hivatkozva nem szánnak rá időt, hogy a nőket mindennap meg kell becsülni, nem csak ezen az egy napon. „Nem csak a nőket, a férfiakat is”, hangzik már sok olvasó fejében az egyenrangúság szellemében a válaszreakció. Mind tudjuk, nem is vitatott. De ma nőnap van. Fontos, hogy legyen legalább egy nap, amikor megtisztelik a férfiak és fiúk a lányokat, nőket a családjukban, ismerőseik közt és a munkahelyen. Amikor akár csak egy pillanatra elgondolkodnak a női szerepeken, melyek észrevétlenül varázsolnak kényelmet, nyújtanak megbízható biztos pontot, odaadást, törődést, egy mosolyt, biztosítják a főtt ételt, a rendet, a tisztaságot. Valóban nem a virágról kell, hogy szóljon ez a nap, nem is az ajándékról, hanem arról az odafigyelésről és gondoskodásról, mellyel megtisztelik a férfiak a nőket. Ez lehet egy lefőzött tea, egy üzenet reggel az asztalon, vagy akár egy fogkefére előkészített fogkrém, megspórolva a nőnek néhány másodpercet a reggeli rohanásban és így csalva mosolyt az arcára. Ha erre az odafigyelésre megtanítják az apák a fiaikat biztosítva lesz, hogy a valaha nőket elnyomó idők ne térhessenek vissza.
Mitől is lesz nőies a nő? Természetesen nagyon sokféle nőtípus létezik. Mégis egyértelmű, hogy a nőnek elsősorban viselkedése és megjelenése az, amely határozottan el kell, hogy különítse őt a férfitől (természetesen a biológiai elsődleges nemi jellegeket követően). A nőiességre, csinosságra való igényét a gyerekkori pörgős szoknya, a kopogós cipő, a copfba font haj és benne az elegáns masni alapozta meg, melyet csak anya tudott olyan szépre megkötni. Szükség van azokra a drága nagymamákra és édesanyákra, akiktől főzni, sütni, varrni, befőzni, kertet gondozni tanult a kislány, miközben szenzoraival óhatatlanul viselkedésmintákat érzékelt és rögzített. Kell az a sütemény, melyet csak a mama tudott ilyen finomra készíteni, kell az a ráncos kéz a kicsi felett, mely vezette a sodrófát a kelt tészta fölött. Kell a virrasztó édesanya ágyunk melletti aggódása, azok a lázcsillapításra használt textilzsepik, a mama kötötte vastag téli zokni, a jelmezbálra készített hercegnő ruha és kell hozzá apa büszkén csilló szemei alól érkező édes bók, s az a homlokpuszi. Kell a sírós baba és az a „hosszú, fésülős-hajú”, hiszen a gyermekkori szerepjátékoknak nagy jelentősége van a felnőtt női nemi szerepek kialakításában. De mindennél fontosabb a szeretve, ügyesnek, okosnak lenni csodálatos érzése, melyet a családja és közvetlen rokonai alakítanak ki a kislányokban. Elmaradhatatlan az édesapa szigorú, de féltő és határozott támasza, ölelésének megnyugtató melege, melynek kellemes érzését keresi majd aztán kedvese karjaiban a kamaszlány és akihez méri, hasonlítja őt.
A nőnek – mikor már rendelkezik minden tudással, melynek birtokában felnőtt életét élheti – mégis mindig tudnia kell, hogy fontos valakinek, valaki számára a legfontosabb, és ebben a sorban csupán közös gyermekük kerülhet majd mellé, elé. A nő érezni szeretné, hogy abból a törődésből, figyelemből, időből, melyet a másikra szentel, abból ő is részesül. A problémájával törődnek, a véleménye számít. Sokkal nagyobb szüksége van megértésre pont attól az ellenkező nemtől, amely számára néha nehezen érthető. Pedig, ha egy nő lelki biztonságra, őszinteségre és megértésre talál, akkor haza talált. Haza, abba a varázslatos és védelmező mesevilágba, ahonnan útnak indult. Tudnia kell, a legbiztosabban tudni, hogy az élet feladatai, a mindennapok pörgése, a rohanó világ gondjai, terhei mellett a számára is van egy kis békés sziget, melyet kedvese ölelő karjában talál, s innen elindulva az újabb nap 24 órás kihívásait ragyogva, sugárzó mosollyal teljesíti. Megállíthatatlan, céltudatos, áldozatkész és bátor lesz. Ekkor a nő a kapcsolatból családot, a házból otthont, a problémákból megoldást varázsol. Egy megbízható, biztonságot nyújtó támasz mellett a nő tud adni türelmet, szeretetet, kedvességet, a teljes lényét.
Ezért úgy gondolom, továbbra is van létjogosultsága és fontos szánni egy napot arra, hogy mindezeket átgondolva megkülönböztetett figyelemmel forduljon a férfi a lányok, a nők és asszonyok felé.
Gulyás Anita
(nyitókép:stock)
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
