Az elmúlt 10 év legsúlyosabb titkosszolgálati botrányaként beszél az amerikai és angol sajtó a fokozottan minősített katonai dokumentumok kiszivárogtatása kapcsán – derül ki az Economist cikkéből. A lap szerint nem csak a hadszíntéren, de a politikai fronton is „súlyos következmények várhatóak”. A Pentagon arról beszélt, ki fogják vizsgálni, ki áll a szivárogtatások mögött.
A Demokrata hatalomátvétel után az Egyesült Államok hadserege a legnagyobb energiákat abba fektette, hogy eltávolítsa a nemzeti érzelmű fehéreket, mivel ők „szélsőséges extremisták”, „potenciális veszélyforrások”, és helyüket a „sokszínűség” jegyében négerekkel és feministákkal töltse fel. A patrióta képzések helyett azóta a transzvesztita showk és az LGBT-érzékenyítések vannak napirenden. Ez – a jelek szerint – nem csak az állomány minőségét rombolta drasztikusan, de megbízhatósága is jelentősen romlott.
Már megint „szövetségeseiket” figyelték meg
Európai szempontból azonban nem az a fontos, hogy az újabb „Rosenberg-házaspárt” megtalálják-e az amerikai szolgálatok vagy sem. Sokkal érdekesebb, hogy a kiszivárgott adatokból kiderül, az amerikaiak ismét lehallgatták „szövetségeseiket”.
A Nyugat-barát narratíva szerint az Egyesült Államoknak nem csatlósai és bábállamai, hanem egyenrangú szövetségesei vannak, akikkel lehetnek „vitáik” és akár ellent is mondhatnak egymásnak. Szövetségesek között azonban meglehetősen ritka, hogy az egyik fél lehallgatja és megfigyeli a másikat, ha az valamiben nem ért vele egyet. A megszállt Németországgal pedig pont ez történt. A WikiLeaks által közzétett dokumentumok szerint ugyanis az amerikai szolgálatok éveken keresztül lehallgatták Gerhard Schröderét, Németország egykori kancellárját, mivel az ellenezte Irak megszállását és szétbombázását.
Később, hiába vette át helyét Angela Merkel, a lehallgatások folytatódtak. Aztán újabb dokumentumokból az is kiderült, Európa számos másik vezetőjét, köztük a francia köztársasági elnököt is lehallgatták. Mindezt a bizalom és kölcsönös partnerség jegyében, igaz? S noha annak idején a sajtó pár cikkben beszámolt a jelenségről, a felelősségre vonás és a diplomáciai botrány elmaradt, azt éreztetve, a két fél között sokkal inkább alá-fölé rendeltségről beszélhetünk, semmint kölcsönös partnerségről. (Ezt igazolja Ursula von der Leyen viselkedése is, aki először vizsgálatot és felelősségre vonást követelt az Északi Áramlat felrobbantása miatt. Aztán egyre több bizonyíték mutatott afelé, az amerikaiak robbantottak, mire von der Leyen számára már nem is volt annyira fontos az eset kivizsgálása, a problémát szépen a szőnyeg alá söpörték.)
Ezek után aligha meglepő, hogy az amerikaiak gond nélkül folytatják „szövetségeseik” megfigyelését. A legújabb dokumentumok szerint ezúttal ukrán tábornokok mellett magyar és dél-koreai, de ami még érdekesebb, izraeli személyeket is megfigyeltek.
De még az Atomenergia Ügynökség több tisztségviselőjét is.
Az elismert brit lap szerint az amerikaiak ezúttal is telefonokat hallgattak le, illetve titokban rögzített beszélgetéseket elemeztek.
Aggódhatnak az ukránok
A dokumentumok orosz szemszögből is igen érdekesek, hiszen azokban részletes beszámoló található az ukrán dandárok állapotáról és fegyverzetéről, de azt is leírták benne, naponta hány rakétát lőnek ki a harcoló erők. Külön érdekesség, hogy ezen információkat és elemzéseket Washington egyáltalán nem akarta megosztani „partnereivel”. Tőlük csak engedelmességet vár el, semmi többet.
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
