A Netflix legújabb történelemhamisításában „modernizált” sorozatában III. György király feleségét kellett feketére festeni, hogy az alkotás „megfelelővé” váljon a XXI. századi közönség számára.
Az egyiptomiakkal ellentétben az európai kultúrkörben már nincs meg az az immunválasz, amivel fellépheznének saját történelmük meghamisítása ellen, így csupán csendes belenyugvással figyelik a folyamatokat. Ennek köszönhetően a Kleopátrával ellentétben a Bridgerton sorozatát nem kísérte sem felháborodás, sem tiltakozáshullám.
Sőt, mivel egy „fehérek által uralt”, „színeseket elnyomó” világban élünk, ezért a Bridgerton sorozat „sztárja”, a félvér India Amarteifio kiállhatott a kamerák elé, és azt nyilatkozhatta,
nagyon örül a változásnak, korábban ugyanis sohasem nézett középkori drámákat, mivel azokban túlnyomórészt fehérek szerepeltek.
Igen, a mai „toleráns”, „antirasszista” világban következmények nélkül ki lehet mondani, ha valakit azért nem érdekel egy alkotás, mert abban „túl sok fehér” játszik. Amarteifio a „limitált reprezentáció” miatt nem érezte magáénak ezen sorozatokat. Most képzeljük el, ha egy színész esetleg azt mondaná, nem érdekli egy film, mert túl sok néger van benne. Vajon hány percnek kellene eltelnie, miért teljesen kinyírják a karrierjét?
Az alig 21 éves színésznő máris inkább politikai aktivista, mint színész, aki már most abban bízik, azáltal, hogy ő kapta meg a szerepet, utat nyit a „diverzitás” és „sokszínűség” előtt, és még több színest castingolnak eredetileg fehér szerepekre. (Kifejezetten úgy fogalmazott az interjúban, hogy több lehetőség jut a „nem fehér tehetségeknek” – a szerk.)
A Netflix, mint ahogy az tőle elvárható, valóban mindent megtesz annak érdekében, hogy lecseréljen annyi fehér karaktert, amennyit csak lehetséges. A Bridgerton novellában például a filmvászonra vitt szerelmi szál főszereplője egy bizonyos Katherine Sheffield volt. A történetet adaptálták, ám az angol lányból Kathani Sharma lett, indiai felmenőkkel. Ezen felül rengeteg nemest négerre cseréltek, és a történetben kiemelt hangsúlyt kap a „tolerancia” és a „sokszínűség”, amit maga a király is elősegít azzal, hogy néger feleséget választott magának. Ezt így szó szerint a néző szájába is rágja egy fekete karakter, aki belemondja a kamerába:
Két külön társadalom voltunk, elválasztva a színünk által, míg a király bele nem szeretett egy fekete nőbe.
Most már azonban minden megoldódott, hiszen az egyetlen különbség az európaiak és afrikaiak között – nyilván – a bőrszín, és semmi más.
(Telegraph nyomán – Fotó: Liam Daniel/Netflix)
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
