Hantz Péter erdélyi tudományos kutató szeretné elérni, hogy a román hatóságok végre érdemi lépéseket tegyenek a folyók szennyezése ellen – különösen annak fényében, hogy a víz egyre értékesebb kinccsé válik, gondoljunk csak a kiszáradó dél-európai folyókra. Az eldobált műanyaghulladék, illetve a bányákból szivárgó, nehézfémekkel szennyezett víz számos folyó ökológiai állapotát rontja, ami esetenként olyan mértékű, hogy teljesen kiöli a faunát több tíz kilométeres szakaszokon. A kutató, miután méréseinek eredményeit az illetékes román, magyar és európai hatóságok figyelmébe ajánlotta, meghívást kapott, hogy tartson egy bemutatót az Európai Parlament Petíciós Bizottsága előtt – összegezte a kutató tevékenységét a Transtelex, melynek apropóján interjút készítettek vele Babos Krisztina.
A kutatóval készült beszélgetésből kiderül, a magyarországi Ökológiai Kutatóközpont kérte fel, hogy végezzen jelentősebb alapkutatásokat az erdélyi tavakban és folyókban, illetve derítse ki, honnan származik az a mérhetetlen szenny, amit a (jelenleg) Romániához tartozó Erdélyből zúdítanak rá a románok a Tiszára.
Hantz Péter ezt követően kezdte el felderíteni a zömében bezárt bányákból érkező szennyezés eredetét, valamint információkat gyűjtött a műanyagszennyezésről is. A kutató számos érdekességet és mikrobiális ökoszisztémát fedezett fel, melyhez már nemzetközi kutatócsoportoktól is kapott segítséget.
Ekkor azonban érdekes fordulat állt be a történetbe. Szathmáry Eörs akadémikust eltávolították a főigazgatói pozíciójából a Kutatóközpontból, helyét Garamszegi László Zsolt vette át – aki ki tudja milyen politikai megfontolásból – megkezdte Hantz munkájának ellehetetlenítését. Hosszas huzavona után Garamszegi sikerrel járt, és az erdélyi kutatónak távoznia kellett.
Az új főigazgató valószínűleg megijedt a téma esetleges következményeitől, de akkor sem így kellett volna ezt kezelnie
– magyarázta a lapnak Hantz. Hozzátette, a Magyar Tudományos Akadémia Fenntartható Fejlődés Elnöki Bizottsága is csupán addig támogatta, míg ki nem alakult egy összképünk a folyók szennyezéséről.
Mi került a vízbe?
A Szamos hordalékában Szatmár fölött a megengedett értéket hétszeresen meghaladó kadmium koncentrációt mértem (a kadmium az egyik legtoxikusabb elem, fejlődési rendellenességeket, csont- és veseproblémákat, valamint más megbetegedéseket is okoz). A szennyezés előbb-utóbb a táplálékláncba is belekerül, már készültek is olyan tanulmányok a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen, melyek kimutatták, hogy egyes máramarosi zöldségekben határérték fölötti a toxikus fémek koncentrációja
– sorolja eredményeit Hantz.
A kutató rámutatott továbbá, hogy számos hegyi folyó szintén óriási mennyiségű műanyag kosszal van tele. A Szigethegységben, az Aranyos és Abrud völgyben példának okáért olyan mértékű a szennyeződés, hogy a folyó partján és szigetecskéin minden bokor és fa „úgy néz ki, mint egy bizarr módon feldíszített májusfa, vagy egy rémálombeli karácsonyfa”.
Ezek a műanyagok fragmentálódnak, szétesnek: mikro- és nanoműanyag formájában úszik jó részük egyre lejjebb. Tánczos Barna környezetvédelmi miniszter palackfogókat rakatott a Körösökre, hogy a nagyobb koszdarabok ne sodródjanak még lejjebb. Hantz szerint „ez nagyon jó is, csak az a gond, hogy a műanyag jó része már mikro- és nanoműanyag formájában úszik le”, ahogy azt egy remek szegedi kutatócsoport is megállapította. Ráadásul ezeknek a biológiai hatásáról egyelőre keveset tudunk, de ez a kevés is elég ijesztő. Ezek egyhamar nem is bomlanak el, hacsak nem produkál az evolúció hatékony, műanyagokat lebontó baktériumokat. Ilyenek kialakulására utaló jelek már vannak.
A cigánytelepek is problémásak
A beszélgetésből kiderül, a hegyvidéki területeken ingyenes szemétszállítást kellene biztosítani, hogy megelőzzék, hogy a helyiek a patakokba dobálják a hulladékaikat. Különösen a cigánytelepeken kellene „sok éves felvilágosító munkát” végezni, hogy megértessék az ott élőkkel, miért nem jó, ha élhetetlenné teszik a környezetüket. (Ez egyébként más országokban sem sikerült, így viszonylag kevés esély mutatkozik arra, hogy pont Romániában érnek majd el eredményeket – a szerk.)
Most a helyi kultúra része, hogy a szemetet a patakba dobják. Például pár napja, amikor az Abrud és az Aranyos folyók összefolyásánál található fogadóban csapatommal a mintavételre készültünk és átöltöztem, szóba elegyedtem a szomszéd asztalnál ülő úrral. Ő egy ferme auberge jellegű vendéglátóipari egység megnyitásán gondolkodott, de a mérhetetlen koszt látva letett a tervéről. Sokkal szigorúbban kellene ellenőrizni és büntetni azt, ha valaki a folyóba dobja a szemetét
– panaszkodik Hantz.
Sajnálják a pénzt a szennyezés megoldására a románok
A kutató eredményeit elküldte az illetékes román szerveknek, akiktől a legkülönfélébb válaszokat kapta. A Hargita és Bihar megyei vízügyi szervek például nyitottak a kérdés megoldására, ellentétben Fehér megyével és a bezárt bányákért felelős Gazdasági Minisztériummal. Ez utóbbi többek között pénzhiányra panaszkodott.
Hantz elbeszéléséből egyértelműen kiderül, hogy ahogyan a magyar kormány, úgy a román vezetés is alázatos kiszolgálója a multinacionális cégeknek, melyen élen járnak a környezetszennyezésben. Más magyarázat aligha van arra, a román kormány miért nem kényszeríti lépésre a Szigethegységben több tíz millió eurós profitot termelő Cuprumin Abrud-ot.
Ha majd a Gyilkos-tó környékén garázdálkodó maffia perét lerázom magamról, ennek részleteit is elmondom, de egy per egyszerre elég nekem
– tette hozzá.
A magyar kormányt nem érdekli
A magyar kormánytól ismét ékes bizonyítékát láthatjuk annak, hogy a Fideszt a határon túli magyarság ügye kizárólag addig érdekli, míg szavazatszerzésre használhatja. A hivatalok a kutató megkeresésére még csak nem is válaszoltak. A vízügyi szervek (az Országos Vízügyi Főfelügyeletre meg a Tiszai Vízügyi Igazgatóság) sem hajlandóak érdemi kezdeményezéseket tenni a helyzet javítása érdekében, a TIVIZIG vezetősége lényegében szóba sem hajlandó állni a kutatókkal, csak közölték, hogy együttműködnek a román társszervekkel.
Úgy tűnt nekem, mintha a magyar vízügyi hivatalok nagyon félnének valamitől, és ez teljesen lebénítja őket
– magyarázza.
Az EU-s gittegyletet sem segített
Érdekes módon, mikor az afrikai illegális migránsok vagy az LGBT-lobbi érdekében kell fellépni, az európai szervek nagyon határozottak és agresszívek. Ez az erélyesség azonban feltűnően hiányzik belőlük, mikor valódi problémákkal kellene foglalkozniuk. A szavak szintjén a környezetvédelemre oly érzékes bürokraták Hantz megkeresésére csak a vállukat vonogatták. Előbb utasítgatták, majd megkezdték a felelősségük elhárítását, mondván, ez nem az ő dolguk.
Románia azt mondta, minden rendben van, nekik pedig ezt el kell hinniük. Illetve hogy Románia kapott derogációt egy-egy folyóra, és azt is el kell higgyék, hogy ott is minden kezd rendben lenni
– meséli európai uniós tapasztalatait az erdélyi kutató.
Az RMDSZ kormányon van, mégse mennek vele túl sokra
Az állítólag az erdélyi magyarság érdekeit képviselő RMDSZ noha kormányon van, ráadásul övék a környezetvédelmi minisztérium, érdemi segítséget mégsem tudtak nyújtani, csupán elpanaszolták, mennyire érzékenyen érinti őket a költségvetési elvonás. Hantz Péter szerint
érthetetlen a nagy profittal rendelkező, szászvinci rézbánya ügyének kezelése. Szép Róbert államtitkár például írt nekem egyszer egy levelet ezzel kapcsolatban, és kifejtette, hogy figyelemmel követik a rendelkezések betartását. Ott olyan szinten van minden „rendben”, hogy nincs is tisztítóállomás, hanem a pH növelése céljából csak behányják vagy bevezetik a meszet itt-ott a vízbe, ezért a toxikus csapadék egy része a Sesely patakban rakódik le, onnan pedig az Aranyosba sodródik.
Mind beszámolt róla, hol tesznek meszet a vízbe, hol nem. „Amikor tesznek meszet a vízbe, a pH 10-11 körüli, erősen maró, lúgos lesz, mint egy régi mosodában, egy ilyen környezet pedig mindent megöl. Ha pedig nem tesznek meszet, akkor a pH értéke igen savas, 3 körül van. Ez utóbbi esetben végeztünk egy úgynevezett daphnia-tesztet, és kiderült, hogy a kísérleti vízibolhák fele a patak vizének 42-szeres hígításában is elpusztul egy nap alatt. Egyébként a bányavállalat alkalmazottai elmondták nekem, hogy ha éppen jönnek Gyulafehérvárról ellenőrzésre, vízmintát venni, előtte egy nappal szólnak nekik, és „a kenyér meg van vajazva”. Ilyenkor gyorsan meszet szórnak a patakba, ettől pedig a folyadékfázisból eltűnik a szennyezés nagy része, a szilárd fázist, azaz az üledéket pedig nem vizsgálják, és a probléma le van tudva” – sorolja a legjellemzőbb trükközéseket.
Megoldható lenne, csak a szándék hiányzik
Pedig lenne megoldás a kutatós szerint. Tisztítóállomásokat kellene működtetni, mindenhol ahol erre szükség van. Az elhagyott bányákat el lehet fojtani, de a talajvíz megóvására akkor is erőforrásokat kellene fordítani. A probléma itt főleg a költségekkel van, hiszen meglehetősen sok ilyen állomást kellene létesíteni.
Mint kifejtette,
a Szamos térségében a turci bányáknál jól működtetik az állomást, csak az egyik bányából oda vezető csöveket lopták el,
itt lényegében javítási munkálatra lenne szükség. Ilobánál is van tisztító, de ez a bányavizeknek csak egy töredékét fogja be. Láposbányán van tisztítóállomás, de anyagi okokból csak meszet lapátolnak a patakba. Nagybányán nem működik a tisztító, Borsabányán és Erzsébetbányán nincs is tisztító.
A Fekete-Körös forrásánál levő uránbányát remediálni kéne, szerencse, hogy itt a kőzet kevéssé mállik. A Fehér-Köröst szennyező Gura Braza telep mellé szintén tisztítóállomás kéne.
Szerinte mindez nem a helyi mérnökök, és nem a REMIN (egykori bányavállalat, most a bezárt máramarosi bányák felelőse) hibája, ők mindent megtesznek amit csekély forrásaikból lehetséges. Máramarosban egyedül a Tiszát elpusztító vállalat utódjánál tapasztalt rosszindulatot, és súlyos fizikai konfliktusba csak Borsán keveredett.
A legnagyobb akadály tehát, hogy a tisztítóállomások megépítése százezres-milliós költség, üzemeltetésük pedig nagyjából tízezer eurót emésztene fel havonta.
„A bezárt bányákkal kapcsolatos munkálatokra Európai Uniós forrásokat kellene lehívni, akkor minden sokkal könnyebben menne. A működő szászvinci rézbányának az éves profitja viszont több tízmillió euró, ennek töredékéből megoldhatnák a szennyvizük tisztítását, mégsem teszik, csak a flotációs iszapot tároló Horrortó gátját emelik nyakló nélkül, és az alapok erősítése nélkül, amíg egy szép napon át nem szakad” – mutat rá Hantz.
Lesz-e érdemi áttörés az EU-ban?
Hantz kitartó harcának köszönhetően munkájáról beszámolhatott az Európai Parlament petíciós bizottsága előtt. A kutató azt szeretné elérni, hogy a bizottság kiszálljon Romániába és érdemi vizsgálatokat kezdjen. Ezzel kapcsolatban írt a környezetvédelmi bizottságban üldögélő EP-képviselőknek is – ám egyetlen asszisztens kivételével – még csak válaszra sem méltatták.
Mint mondta, nem adja fel, a napokban mindegyiknek írni fog, mert véleménye szerint katasztrofális következményekkel járna, ha ebből az ügyből pártpolitikai csatározás lenne.
Előadásában kitért a katasztrofális romániai folyószennyezésre. Elmondta, hogy két nagy bányavidék van, és az említett Cuprumin bányát leszámítva lényegében nem folyik kitermelés, a szennyezés viszont továbbra is fennáll. Egyikük Erdély északi részén Nagybánya környéke, az innen érkező patakok, folyók vizét a Szamos gyűjti össze. A másik bányavidék Erdély déli részén van, innen a patakok az Aranyosba, a Marosba, és kisebb mértékben a Fekete- és Fehér-Körösbe hordják a szennyeződést. Minden a Tiszába kerül végül.
Szóba hozta az állandó szennyezésen túl a katasztrófákat is, melyeket többnyire esőzéseket követő úgynevezett inverz szonda problémák, bányaáradások és gátszakadások idéztek elő. És megemlítette a 2000-es ciánszennyezést is, aminek következtében elpusztult a Tisza élővilága. A nehézfémszennyezés kapcsán kiemelte, a Szamos üledékében Szatmár felett a kadmium esetén a megengedett maximális érték hétszeresét, a cink esetén pedig az ötszörösét mértem. És beszélte a műanyagszennyezésről is, amelyik legalább olyan súlyos probléma, mint a toxikusfém szennyezés.
Ezt követően beszámolt arról, milyen érdektelenség fogadta a román, magyar, illetve az EU-s szervek részéről, majd meghívta a bizottság tagjait Romániába „terepszemlére”. Kifejtette, mennyivel határozottabb fellépésre lenne szükség uniós szinten a környezetvédelem tekintetében. Mint kifejtette:
Azt sem rejtettem véka alá, hogy milyen személyes problémáim adódtak abból, hogy környezetvédelmi kutatásokat végeztem, például hogy elvesztettem kutatói állásomat Magyarországon, bepereltek Romániában, illetve a kolozsvári cégem vegzálása is feltehetően a személyemnek szólt.
A teljes beszélgetés ITT olvasható.
Fotó: Hantz Péter
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
