Az első Giro d’Italia kerékpárverseny 1909-ben vette kezdetét, és nem túlzás azt állítani, hogy ez a verseny mérföldkőnek számított Olaszország sport- és politikatörténetében. A Giro d’Italia alapítása nemcsak a kerékpársport, hanem az olasz politika szempontjából is jelentős változásokat hozott. A La Gazzetta dello Sport újság által szervezett esemény célja az volt, hogy elősegítse az olasz nemzet összetartozását és összefogását – ezáltal befolyásolva a politikai térképet.
A bevezetés már itt pontosításra szorul, hiszen az 1871-es olasz egységesítés óta permanens kihívás a csizma politikája, közigazgatása előtt, hogy maga a térkép, tehát az ország egységes legyen és az olaszok millióinak fejében egy országként jelenjen meg. Ez a kérdés hol nagyon, hol kisebb intenzitással, de azóta folyton jelen van az olasz politikában, emlékezzünk csak a 15 évvel ezelőtt sikert sikerre halmozó Beppe Grillo-ra és szeparatista, a tartományi önállóságot hirdető mozgalmaira, vagy éppen a most kormányban lévő Salvini Lega Nord (Északi Liga) pártjára.
Mussolini előtt- a 20. század elejének főbb eseményei és szereplői
Az olasz politika a 20. század elején olyan viharos és bonyolult időszakot élt meg, amely mély nyomokat hagyott az ország történelmében. Ebben a korszakban az olasz társadalom ellentmondásos reformokkal, forradalmi törekvésekkel és politikai viszályokkal nézett szembe, amelyek különböző mértékben befolyásolták a korabeli eseményeket.
Az egyik legmeghatározóbb politikai esemény a század elején az ún. „Giolitti korszak” volt, amely Giovanni Giolitti miniszterelnöksége alatt zajlott. Giolitti öt alkalommal töltötte be a miniszterelnöki posztot, és számos olyan intézkedést hozott, amelyek átalakították az olasz társadalmat és gazdaságot. Ilyen volt például a szükség szerinti nyugdíjrendszer bevezetése, a mezőgazdaság fejlesztése és a munkások jogainak védelme. Azonban Giolitti reformjai nem mentesülhettek a kritikáktól sem. A miniszterelnök több esetben is kénytelen volt kompromisszumokra, hogy megtarthassa hatalmát, ami nem minden esetben aratott osztatlan sikert.
A másik fontos politikai fordulat a 20. század elején az 1911-1912-es líbiai háború volt. Az olasz politika a századfordulón gyarmati terjeszkedésre törekedett, hogy felzárkózzon a többi európai nagyhatalomhoz. Az olasz csapatok győzelme az Oszmán Birodalom felett új területeket nyitott meg Olaszország számára, ugyanakkor az olasz politikai vezetés és a társadalom egy része egyre erőteljesebben bírálta a háborús terjeszkedést és az ezzel járó költségeket.
A harmadik kulcsfontosságú esemény a korabeli olasz politikában a szocialista és kommunista mozgalmak térnyerése volt. Az 1920-as évek elején a munkásmozgalmak erősödése és a megalakult munkástanácsok jelentettek feladatot az olasz politikai rendszer számára. Az erőszakos összecsapások és a turbulens politikai törekvések a fasizmus születéséhez vezettek, amely végül 1922-ben Benito Mussolini hatalomra jutásával kapta meg a lehetőséget a kibontakozásra.
A verseny megszületése idején Olaszország még mindig politikailag megosztott és gazdaságilag stabilizálatlan volt. Az ország egyesülését követő évtizedekben jelentős nézeteltérések alakultak ki az északi és a déli területek között. Az első Giro d’Italia hozzájárult ebben a helyzetben ahhoz, hogy közös cél érdekében összehozza az ország különböző régióit és társadalmi osztályait.
A Giro d’Italia versenyek révén Olaszország különböző régiói közötti kapcsolat javult és előtérbe került az ország egységesülése. A versenyen résztvevő sportolók és szurkolók egyaránt összetartozásra és nemzeti büszkeségre vágytak, amelyet a Giro d’Italia keretein belül érezhettek.
Nem kell nagy megfejtésre, vagy doktori disszertációra, akadémiai székfoglalóra gondolni. Józan paraszti ésszel beérhető, hogy 20. század első éveiben a digitalizáció sehol nem járt, így önmagában az, hogy van egy olyan ügy, ami a szónak a legszorosabb értelmében érinti az egész országot, máris kuriózumnak számított.
Persze, magának a sportágnak sem jött ez rosszul, a Giro d’Italia népszerűsége miatt a politikai elitnek is foglalkoznia kellett a kerékpársporttal és annak támogatásával.
Ideológiák, pártkezdemények a legelső körversenyek idején
Az olasz politikai térkép ekkoriban igen szerteágazó volt, és több rivális tábor is jelen volt a Giro d’Italia kapcsán. Az első komolyabb konfliktus a verseny alapítója, La Gazzetta dello Sport újság és az olasz kerékpáros szövetség között alakult ki. Az újság a verseny megszervezését eredetileg azért vállalta fel, hogy növelje saját népszerűségét az olasz közvélemény előtt. Azonban a szövetség aggályai miatt politikai hatalmi küzdelem bontakozott ki a verseny körül.
A versengő táborok között voltak olyanok, amelyek a versenyt inkább a nacionalista, nemzeti eszmék népszerűsítésére használták. A Giro d’Italia ekkoriban több várost érintett, amelyek politikai és ideológiai szempontból fontosak voltak az ország számára. A nemzeti ébredést felgyorsítani kívánó táborok körök arra törekedtek, hogy a Giro d’Italia a nemzeti büszkeség és az olasz kultúra szimbólumává váljon.
Ezzel szemben az internacionalista és baloldali táborok eltérő nézeteket képviseltek. Ők a versenyt globális eseményként és egyfajta békés találkozási pontként tekintették, ahol különböző nemzetek képviselői megmérettethetik magukat egymással, és közben közelebb kerülhetnek egymáshoz. Ők egy korai globális fesztiválként gondolkoztak a rendezvényről.
Érdekesség, hogy ez a két nézőpont a mai napig megjelenik a május első három hetében zajló körversenyen. A történelmi viták ott tükröződnek vissza, hogy végül egy hallgatólagos megállapodás született, amelynek értelmében minden második évben valamelyik külföldi országban rendezik a Giro első néhány szakaszait, köztük a Grande Partenzát. 2022-ben így indulhatott Magyarországról a küzdelem. A reálisabb magyarázat inkább az, hogy a rendezők olyan országokban is szeretnének jogdíjakhoz, profithoz jutni, amelyekben nem az országúti kerékpár a legnépszerűbb sport. A közelmúltból így nyer értelmet a Magyarországról, Lengyelországról, Izraelből, Írországból, vagy épp Brazíliából rajtoló Giro d’Italia.
Az idei háromhetes versenyen a mezőny csak alig néhány óra erejéig fogja elhagyni az ország területét. A május 6-28-ig tartó viadal alkalmával csaknem 3500 kilométert tesznek meg a csapatok, a mezőnyben pedig Fetter Erik személyében megint van magyar sportoló.
(fotográfia: AFP, Getty Images, Rai)
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
