Korábban különböző közösségi oldalakon azt propagálták bizonyos felhasználók, hogy még a németek is szovjet zászlóval ünnepelték „a győzelem napját”, ami nem is állhatna távolabb a valóságtól. A német kormány ugyanis egyenesen megtiltotta május 8-án és 9-én az orosz és szovjet jelképek (egyenruhák, zászlók stb.) viselését és használatát – derül ki az Euronews cikkéből.
Minden jóérzésű ember erre csak annyit mondhatna: éppen ideje volt. Egy ország se ünnepelje saját meggyalázását, népének lemészárlását, nők millióinak megerőszakolását, férfiai millióinak deportálását.
Sajnos azonban nem arról van szó, hogy a németek végre felébredtek a szendergésükből, és észhez tértek. Természetesen nem az öngyűlölő német ifjúságnak nyílt fel a szeme. Nem, őket továbbra sem az zavarja, hogy mit tettek nagyapáikkal és nagyanyáikkal a beözönlő szovjetek (és szövetségesek, ha már itt tartunk), hanem az, hogy szerintük (vagy a média által a fejükbe plántált propaganda szerint) mit tesznek ma az oroszok Ukrajnában!
A kormányuk is azért tiltotta meg a szovjet-orosz parádékat, mert az az ukránokat érzékenyen érintené.
A hatóságok részéről történt egy erőtlen kísérlet az ukrán zászló betiltására is e két jeles napra, ám azt a bíróság végül felülbírálta, miután „aktivisták” nyomást gyakoroltak rájuk.
Az oroszok egyébként minden évben megünneplik győzelmüket Berlinben a Szovjet Emlékezés Terén. Korábban ezt önkényuralmi jelképeikkel tehették, idén azonban még a szovjet indulókat sem nézték jó szemmel a hatóságok.
S, noha a sarló-kalapácsos zászlót sikerrel száműzték az ünnepségről, az egybegyűltek közül több ünneplő szovjet egyenruhában jelent meg, akik ellen – a tiltás ellenére – sem léptek fel a hatóságok.
Az eseményt sikerült egy kiadós képzavarral is megspékelni, mikor az elől menetelő szovjet katonák nyomát ortodox papok áldották meg. (Képzeljük csak el Lenin vagy Trockij arcát ezt látva.)
Az ünnepségről távozók felé aztán egy nő odakiáltott: „az oroszok terroristák. Az oroszok gyermeket ölnek.”
Természetesen derék liberálisunk még véletlenül sem az 1939-45 között lezajló tömeges gyilkosságokra és nemierőszakokra utalt, az nem üti meg az ingerküszöbét. Ő is a jelenlegi ukrán – orosz háborúra célzott. Neki a megemlékezők közül valaki csak annyit mondott: „A háború az háború.”
Sokat elmond a németek mentális állapotáról, hogy az egész esemény ellen túlnyomórészt nem ők, hanem a háború elől elmenekült ukránok demonstráltak, de ők sem a szovjet megszállás vonatkozásában, hanem kizárólag modern értelemben.
Hogy még teljesebb legyen a képzavar, május 8-án Berlinben az ukránok felvonultak és megünnepelték a „győzelem napját”. Azt az eseményt, melynek köszönhetően évtizedekre elveszett bármiféle remény akár egy részben független, félautonóm ukrán állam létrehozására, hiszen a németek kiszorítása után a Szovjetunió megszállta a térséget, és Ukrajna ismét Sztálin uralma alá került. Ez ugyanaz a Sztálin, akinek gazdasági reformjai nyomán a ’30-as években több tízmillió ukrán halt éhen. De azért csak megünnepelték a szovjet győzelmet az ukránok, miközben elítélték a mostani Oroszországot, mely a háború alatt sem okozott akkora pusztítást Ukrajnában, mint a Szovjetunió békeidőben.
Kiemelt képünk illusztráció, forrás: shutterstock
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
