Hosszú ideje megfigyelhető már, hogyan reagál a társadalom egy-egy bűnügyi hírre, mikor értelmetlen, brutális és kegyetlen gyilkosságról hall. Megrökönyödik, felháborodik, családi körben elmondja véleményét, hogy ő maga milyen példás szigorral büntetné meg a gyilkost.
De aztán eltelik 2 nap, egy hét, elfelejti, mígnem jön az újabb rettenetes hír. Aztán újra a fenti metódos szerint történik minden. De valamiképpen mégis – ez lélektanilag persze érthető – úgy értelmezik, hogy ezek elszigetelt esetek. Nyilván a különösen nagy médiavisszhangot elérő történetek évekig benne maradnak a kollektív emlékezetben.
Pedig nem csak ezekről kellene beszélni.
Hogy mennyire nem esetleges és időszaki, hogy Magyarországon különös kegyetlenséggel, aljas indokból elkövetett gyilkosságok történnek, elég csak tételesen felsorolnunk néhányat a közelmúltból.
Megölte élettársát egy zalaegerszegi férfi, majd saját maga ment be a rendőrségre szombaton, hogy bejelentse – olvasható a rendőrség honlapján. A helyszínre vonuló rendőrök a lakásban holtan találtak egy 55 éves nőt, akinek halálát az orvosi vélemény szerint idegenkezűség okozta. –
Ez meglehetősen friss hír, de nézzük tovább:
Megölte, majd rágyújtotta a házát a testvérére, fél nap alatt elfogták. Teljes terjedelmében égett egy körülbelül hetven négyzetméter alapterületű családi ház szombaton Mórahalmon, a Cinke dűlőben. Az oltás után a katasztrófavédelem munkatársai egy holttestet találtak a helyszínen. Az elsődleges orvosi vélemény szerint a férfi halálát gyilkosság okozta. A nyomozók a bejelentéstől számított 12 órán belül azonosították, elfogták, előállították, majd őrizetbe vették a bűncselekmény feltételezett elkövetőjét. A megalapozott gyanú szerint a húszéves férfi egy vitát követően leszúrta a testvérét, majd rágyújtotta a házat. Kihallgatása során a gyanúsított beismerő vallomást tett, ellene emberölés bűntettének megalapozott gyanúja miatt indult eljárás. –
Bizony, ez sem évekkel ezelőtti, ugyanis a napokban történt, ahogyan a következő is :
A Komárom-Esztergom Megyei Rendőr-főkapitányság Tevékenységirányítási Központjába 2019. december 31-én 8 óra 30 perckor érkezett bejelentés arról, hogy egy oroszlányi lakásban egy női holttestet találtak. A helyszínen megállapították, hogy a nő halálát idegenkezűség okozta. –
De szintén mostani az is, mikor a próbaidejét töltő férfi gyilkolt:
Már büntetett előéletű volt a december 30-án a kőbányai Harmat utcában egy nőt meggyilkoló 22 éves férfi. Az emberölést azóta elismerő K. Dániel ugyanis a Fővárosi Törvényszék tájékoztatása szerint tettét egy szintén erőszakos bűncselekmény miatt rá jogerősen kiszabott felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt követte el.
Ugye, mennyire más így és döbbenetesebb látni, mint kósza hírként olvasni, hallani róluk? És higgyük el, nem csak ezek történtek. A felsorolás csupán kis töredékeit képezik a magyar valóságnak.
Mert bár természetesen, a tisztességesen dolgozó állampolgárok békében szeretnének élni, de mégsem tudják még ők maguk sem lelkükben a szőnyeg alá söpörni ezeket az eseteket, és főleg azt nem, hogy a társadalom egészének igazságérzeten évről-évre, évtizedről-évtizedre folyamatosan sérül.
Mert ha van közös ezekben a gyilkosságokban a társadalomra gyakorolt hatásait illetően, akkor az az, hogy mindnél elmaradt vagy vélhetően el fog maradni a példás büntetés!
Az a társadalom nem élhet egészséges életet, ahol naponta hallják a felháborítóbbnál felháborítóbb erőszakos haláleseteket, majd azt, nevetséges büntetési tételeket szabnak ki közveszélyes gyilkosoknak. Pedofilokat és hozzájuk hasonló aljas gonosztevőket helyeznek feltételesen szabadlábra, hivatkozva „jó magaviseletükre”. Ez hosszú távon oda vezet, ahová lényegében vezetett is. Az állampolgárok döntő többsége nem képes tovább megbízni az államban, az igazságszolgáltatásban, mert rendre azt látja, az elsősorban a bűnözők „jogait” helyezi előtérbe, és másodsorban az áldozatokét.
Vajon nem volna már éppen itt az ideje, mielőtt a társadalom egyes tagjai önbíráskodás keretén belül próbálnának meg revánsot venni az őket ért igazságtalanság miatt, hogy az állam végre felelősségteljesen tegye azt, ami a dolga? Szolgáltasson igazságot, kellő arányban büntesse meg a gyilkosokat és védje meg a társadalmat. Mert ez a feladata.
Adódik tehát a kérdés;
ha az elmúlt 30 év gyakorlata csődöt mondott, márpedig ez kétségtelen, nem kellene visszatérnünk egy régi, de annál jobban bevált módszerhez? A magyar társadalom akarja-e a halálbüntetés visszaállítását?
Megkérdezte őket erről már valaki?
Nem? Akkor éppen itt az ideje!
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
