Suhajda Szilárd rengeteg támadást kapott az utóbbi napokban, amelyek nem feltétlenül voltak jogosak, a hegymászó teljesítményét viszont mindenképp el kell ismerni. Horváth Tamás írása.
Az elmúlt napokban rengetegen kritizálták Suhajda Szilárdot. Elsősorban azt vetették a szemére, hogy úgy vágott bele egy rendkívül kockázatos expedícióba, hogy – felesége mellett – ötéves gyermeke várta haza.
Nem mondom, hogy ebben az érvelésben nincs valami. Ugyanakkor azt se felejtsük el, hogy az európai civilizációt éppen az a fajta idealizmus és fanatizmus tette naggyá, amit Suhajda Szilárd is képviselt. Felfelé törni, legyőzni magunkat, feszegetni a határainkat, kilépni a komfortzónánkból, kellemetlen dolgokat szívesen tenni meg. Nem önös érdekből, hanem egy idea által vezérelve.
Suhajda Szilárd az egész életét arra tette fel, hogy sikeres hegymászó legyen, és első magyarként elérje a világ legmagasabb pontját (oxigénpalack nélkül) – büszkeséget hozva ezzel a magyarságnak.
Bármennyire is nehéz lesz a gyermekének apa nélkül felnőnie, az a tudat, hogy az édesapja nemzetének legkiválóbbjai közül való, erőt adhat neki az élet megpróbáltatásai közepette.
Nyugodj békében, Szilárd! Örökre beírtad magad a magyar nemzet történelemkönyvébe.
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
