Noha korábban Orbán Viktor és kézivezérlésű médiája kitörő lelkesedéssel fogadta a jobboldali pártszövetség győzelmét az olasz választásokon, Georgia Meloni kormánya akár még kellemetlenné is válhat a Fidesz számára, ha egyre több magyar ember realizálja, a nemzeti politizálás valójában nem kell, hogy kimerüljön kommunikációs lózungokban, hanem igenis lehet érdemi lépésekkel is védeni a nemzeti érdekeket. Nem kell mindig azt tenni, amit a világot irányító szűk elit elvár.
Ha így folytatja, az olasz jobboldal győzelme komoly problémává is válhat Orbán Viktor számára, hiszen így egyre szembetűnőbb lesz a kontraszt a valóban nemzeti érzelmű vezető és a szavakban nemzeti, ám tettekben vérbeli neoliberális globalista miniszterelnök között.
Orbán Viktor ugyanis egyértelműen az utóbbiak csoportjába tartozik, aki a temérdek sajtóorgánum, reklámfelület, közpénz, no meg a balliberális álellenzék és globalista média segítségével eredményesen állítja be magát úgy, mint egy igazi hazafi, aki akár az Unióval is hajlandó szembe menni, ha a nemzeti érdek azt kívánja. Békepárti, megállítja a migrációt, harcol a magyar élettérért, megvédi a kultúránkat, a gyermekeinket az egyre nyomuló lobbitól, a földünket, a vállalkozásainkat, és vigyázó szemei alatt csak úgy bővülnek a családok, három, négy, öt gyermekkel. A gazdaság dübörög, a GDP szárnyal, az infláció megfékezve, a szabadságot és jólétet pedig tőlünk irigylik a dekadenciába süllyedt nyugatiak.
Papíron ez csodálatosan hangzik, ám – mint a Fidesz esetében általában – a valóság ennek a szöges ellentéte. Hazánk mezőgazdasága, illetve a hozzá tartozó feldolgozóipar romokban, vagy külföldi tulajdonban. A jó minőségű termőföldjeinket vagy nyugati befektetők vásárolták fel, vagy a kormány játszotta át a kínaiaknak, hogy húzzanak fel rá egy súlyosan környezetszennyező akkumulátorgyárat. A helyi ipar és hazai cikkek termelése helyett nyugati és keleti összeszerelőüzemek rontják az összképet mindenfelé, ahol éhbérért robotolhat, aki még nem dobbantott külföldre. A kormány szemszögéből az a legjobb, ha lelépett, hiszen már bizonyították, szándékukban sem áll tisztességes fizetéseket kínálni a magyaroknak.
A jövőt nem velük, hanem harmadikvilágbeli munkásokkal képzelik el, Indiából, Pakisztánból, Kirgizisztánból, meg ki tudja, még honnan. Ez olyannyira igaz, hogy nem csak idehozzák őket, de még azt is elintézik, hogy jobban megérje a cégeknek ezeket alkalmazni a magyarok helyett. Mi ez, ha nem lakosságcsere?
Az elszálló infláció, és az azt megfékezni igyekvő kommunista intézkedések – minden, óriásplakátra elköltött milliárd ellenére – csak tovább mélyítették a válságot, így amelyik kisvállalkozás nem ment tönkre a Covid-őrület idején, azt majd kivégzi a „magyar” kormány a rezsimegszorításokkal és az árstoppal – ami lehet, hogy komplett szektorokat tesz tönkre, de jól kommunikálható, és sok szavazatot hoz. Más úgyse számít egy demokráciában.
A kultúránk megvédése Kis Grófoval és Győzikével zajlik, illetve erősítésként becsatlakozott a nemrég vitézzé avatott Varga Viktor is, ha még nem lett volna elég mélyen a színvonal már eddig is. Gyermekeinket továbbra is posztkommunisták és kulturmarxista liberálisok edukálják, mely a diáktüntetések összetételét látva tökéletesen visszatükröződik, a lobbi továbbra is ott van az iskolákban, sőt, a kormány jóvoltából adómentesen garázdálkodó közösségi médiában eredményesebben mérgezi a befolyásolható fiatalok elméjét, mint korábban bármikor. Ráadásul – csakúgy, mint a 2010 előtti idők terrorállamának fő felelősei – a törvénysértő lobbisták is mentesek bármiféle zaklatástól. Hova tovább, Pintér rendőrsége inkább az ellenük fellépő hazafiakat vegzálja. Ez ugyan az a „nemzeti” Fidesz, mely szerint a hazafiak veszélyt jelentenek az ország biztonságára, az antifasiszta embervadászokat tömörítő Antifa viszont nem terrorszervezet.
A Fidesz 13 évének igazi eredményeit nem az óriásplakátok, a meghamisított statisztikák, meg az üres lózungok szemléltetik a legjobban, hiszen a kormány kétharmadának biztosítéka 2-3 társadalmi réteg, ahová sikeresen bebetonozta magát. Az ő megszólításukkal hatalmuk garantált. És mi van a többiekkel? Ők – sajnos – a lábukkal szavaznak. A legutóbbi felmérések szerint ugyanis még csak nem is mérséklődött a magyarság fogyása a Kárpát-medencében, az elvándorlás pedig soha nem volt még ilyen mértékű, főleg Kelet-Magyarországról, kiváltkép Békés vármegyéből, amely 13 évnyi Fidesz-kormány következtében a harmadik legrosszabb megyéből a legrosszabb kilátásokat és jövőképet kínáló vármegye nem túl megtisztelő címének birtokosává vált.
Ez hát a Fidesz féle „nemzeti” kormányzás.
Szembetűnő különbség
Orbán Viktor és a kormánypárti sajtó tavaly ősszel kitörő lelkesedéssel fogadta Georgia Meloni pártszövetségének győzelmét az olasz választásokon. Akkor Melonit úgy állították be, mint a „konzervatív reménységet”, aki „Orbán útját követi”. Mintegy fél éves kormányzása alatt azonban éles kontraszt mutatkozik közte és Magyarország miniszterelnöke között.
Meloni szűk 6 hónap alatt olyan eredményeket ért el, amire 13 év fideszes kétharmad sem volt elég.
Miközben a Fidesz egyszerűen kiengedi a börtönökből az elfogott embercsempészeket, a határon lévő katonáknak és rendőröknek pedig az önvédelem jogát sem biztosítja a fegyveresen támadó inváziós erőkkel szemben, addig Meloni észak-afrikai országokkal tárgyal, hogyan lehetne helyben feltartóztatni az illegális migrációt, valamint próbálja azon országokra rásózni a migránsokat, amely ország állampolgárai részt vettek a mentési akciókban, és hajórapakolták az invazív egyedeket.
A normális családmodell érdekében pedig rendeletet hozott arról, hogy Olaszországban nem vehetnek születési nyilvántartásba olyan gyerekeket, akiknek azonos neműek a „szülei”. (Ezzel az intézkedéssel az olasz kormányfő a béranyaság intézményét szeretné visszaszorítani.)
A szélsőbalos „sötétzöldek” és valóságtagadó liberálisok részéről elinduló „rovarevő propaganda” ellen is Meloni lépett fel, nem Orbán. Míg a Fidesz pár nagyotmondás kíséretében engedélyezte a rovaralapú élelmiszerek felhasználását és árusítását, addig az olasz kormány a „tradícionalitás védelmében” rendeletet alkotott, mely megtiltotta a rovaralapú fehérje felhasználását a tésztákban. De kezdeményezték a laboratóriumban előállított húsok és a sejtalapú élelmiszer-termelés betiltását is. Eközben a magyar kormány semmit nem tett a GMO-s ukrán gabona beáramlása ellen egészen addig, míg a lengyelek, a szlovákok és a románok fel nem szólaltak ellene. Utolsóként végül a magyar állam is lépett, de csak a behozatalt tiltották meg. Ami már bejutott, azzal ki tudja, mi történt?
Meloni ráadásul a kultúra elcigányosítása helyett a hangsúlyt az olasz nyelv védelmére fekteti, minek jegyében a hivatalos intézményekben büntetné a külföldi, főleg angol kifejezések használatát. Az olasz nyelv védelmére és az „anglikanizáció” elleni harcra hivatkozva.
De, ami a legélesebb különbség: miközben az Orbán-kormány gyakorlatilag lefekszik kommunista Kínának, addig Olaszország aktívan fellép az ázsiai impériummal szemben. Friss hír, hogy az olasz kormány úgy döntött, a kínai Sinochem 37 százalékos részesedése ellenére sem jelölhet ki vezérigazgatót a Pirelli gumiabroncsgyártó élére. Az indoklásban az áll, féltik a vállalat menedzsmentjének autonómiáját. Georgia Meloni kormánya ugyanis igyekszik megvédeni az ország számára stratégiai jelentőségűnek ítélt erőforrásokat.
Tehát az olasz vezetés nem hogy az országát, még csak egy vállalatát sem hajlandó kiszolgáltatni Kínának, hiszen az afrikai példákból okulva tökéletesen tudják, hogy ahol kommunista Kína megjelenik, ott nem segíteni, hanem gyarmatosítani akar. Mert ez az ő nemzeti érdekük. Egy szuverén ország nemzeti érdeke pedig a végsőkig ellenállni ennek.
Így is lehet
Nyilván, lehetnek kritikáink az olasz kormánnyal szemben, és lehetnek olyan lépéseik, amelyeket magyar szemszögből nézve nem biztos, hogy helyeslünk, de ha mérleg másik serpenyőjén a Fidesz van, akkor Meloni koalíciós kormánya ékes bizonyítéka annak, hogy ha megvan a politikai akarat, akkor nem csak kommunikációs lózungok szintjén, de érdemben is fel lehet lépni a nemzeti érdekek védelmében. A Fideszre ez akkor jelenthet veszélyt, ha a magyar társadalom jelentős része is megérti ezt, és átlát végre a nemzetire mázolt álarcon, melyet a kormánypárt magára öltött. Mert minden liberális hisztéria ellenére, ezek kérem velejéig romlott vadkapitalisták, a globalizmus szolgálatában.
Gyebnár Dávid
Kiemelt kép forrása: Getty Images
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
