Minden idők egyik legsikeresebb magyar találmánya idén pontosan 25 éve, 1998-ban került forgalomba. A fermentált búzacsíra kivonat-alapú Avemar jelenleg több mint 30 országban egészíti ki a rákbetegek klinikai kezelését. A feltaláló, Prof. Dr. Hidvégi Máté adott interjút lapunknak a negyedszázados évforduló kapcsán.
– Milyen út vezetett oda, hogy rákellenes anyagok kutatásával foglalkozzon?
– Biológusmérnökként végeztem 1980-ban a Budapesti Műszaki Egyetemen. Diplomázás után a Gabona Trösztben dolgoztam, közben doktoráltam, majd tanársegédi kinevezést kaptam a híres gabonakémikus, a szerb származású és tíznél is több nyelvet tökéletesen tudó Lásztity Radomir professzor úr tanszékére, ahol nemcsak tanítottam, hanem kutattam is. Kanadai kormányösztöndíjjal, az 1980-as évek végén, családommal együtt két évet töltöttem Winnipegben, ahol a kanadai mezőgazdasági minisztérium gabonakutatási laboratóriumában dolgoztam. Az ottani prérin – ahol órákig lehetett autózni az egybefüggő búzatáblák mellett – egy életre elköteleződtem a búzakutatás mellett. Az Avemar kifejlesztéséhez a búza malmi feldolgozásakor visszamaradó csíra tanulmányozása vezetett. A búzaszem három fő anatómiai része közül – a külső héj- és búzakorpa frakció, a magbelső és az olajban gazdag csíra – a magbelsőt hasznosítjuk. Ebből készül emberi fogyasztásra a liszt, majd abból a kenyér, a búzakorpát és a csírát az állatok kapják takarmányként. Pedig gyógyszeripari-táplálkozástudományi szempontból az utóbbiak különösen izgalmasak.
– Úgy tudom, abban, hogy ön rákkutatóvá vált, az egyik nagyapja is fontos szerepet játszott.
– Anyai ágon dinasztikus erdélyi örmény gyógyszerészcsalád vagyunk, nagyapám – Dávid Lajos – a kolozsvári egyetem gyógyszerésztanára volt. A trianoni gyalázatos békediktátum után a kolozsvári egyetemet repatriálták, ekkor került a Ferenc József Tudományegyetem – későbbi nevén Horthy Miklós Tudományegyetem, napjainkban Szegedi Tudományegyetem – Szegedre. Gróf Klebelsberg Kuno kultuszminiszter felkérésére nagyapám 1921-ben családostul Szegedre költözött, és az egyetemi gyógyszerészképzés egyik megindítója, az egyetemi gyógyszertár és a gyógyszerészeti intézet megalapítója lett. Máig ő az egyetlen gyógyszerész, aki orvoskari dékáni kinevezést kapott. Bár én nem gyógyszerész lettem, mindig volt bennem egyfajta affinitás a gyógyszerkutatás iránt. Nagyapám és a világhírű Szent-Györgyi Albert nemcsak kollégák, hanem közeli barátok is voltak. Szent-Györgyinek volt egy kerek egész rákelmélete, ami magyarázta a betegség okát, keletkezését, és a gyógyíthatóságára is adott útmutatást. Ebben a gyógyítási elméletben kulcsszerepet kaptak olyan molekulák, amiknek az előanyagai a búzacsírában találhatók. Engem ez az elmélet inspirált, ezért Szent-Györgyi halála után folytattam a kutatásait Fodor Gábor Amerikában dolgozó kémiaprofesszor segítségével.
– Könnyű volt végigmenni ezen az úton?
– Nem igazán. Az 1990-es évek elején kezdtem el foglalkozni a témával, és eleinte semmiféle támogatást nem kaptam hozzá. Sőt, a Műegyetemen kifejezetten megtiltották, hogy foglalkozzam a kutatással, úgy vélték bolond az, aki ott akar bármit is elérni, ahol nagy egyetemek, kutatóintézetek sem tudnak eredményt felmutatni. Én azonban kitartó voltam, segítségül pedig Hermann Esterbauer – egy nagyszerű biokémikus, aki jóságos és önzetlen ember volt – odaadta az egyik laboratóriumát a grazi egyetemen. Hosszú évek munkájával – ami alatt együtt dolgoztunk tanítványommal, Tömösköziné Farkas Ritával – elkészült az az anyag, amit ma Avemernak hívunk. Ha egyszerűen akarnám megfogalmazni, hogy mi is ez, akkor azt mondanám, ez tulajdonképpen egy fermentált – ezzel az eljárással tudtam a búzacsírában lévő előanyagokat aktívvá tenni – búzacsíra kivonat.
– Megvolt tehát egy találmány, de bizonyítani kellett, hogy alkalmas gyógyításra is.
– Az Avemar kipróbálása érdekében megkerestem egykori katonabarátomat, Paku Sándort, aki a SOTE I. számú Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézetében dolgozott. Elvégeztünk néhány állatkísérletet, s az anyag olyan hatékony volt, hogy bevitt a főnökéhez, a legendás rákkutató orvos akadémikushoz, Lapis Károlyhoz. Ő azonban úgy vélte, az eredményeink bizonyára tévesek, mert túl jók ahhoz, hogy igazak legyenek. Ezért megismételte azokat, de azok a kísérletek is ugyanolyan jó eredménnyel zárultak. Ekkor Lapis professzor úr, Rásó Erzsébet, Szende Béla és több más neves magyar kutató bevonásával folytatódott a munkánk egy többéves állatkísérleti program keretében. A kísérletek alatt kiderült, hogy ez az anyag gátolja a daganatos áttétképződést a kísérleti állatokban. Ez azért nagyon fontos, mert egy daganatos betegség akkor válik súlyossá, ha áttétek képződnek – vagyis az elsődleges tumor mellett, a testben távoli helyeken is megjelennek a daganatok – s ezt gátolta, illetve akadályozta meg az Avemar. Ha pedig rákellenes gyógyszerekkel együtt adták be, akkor egyáltalán nem képződtek áttétek a kísérleti daganatokban szenvedő állatokban. Bár sikeresek voltak a kísérletek, kezdetben nem volt, aki szponzorálja őket, így gyakorlatilag a saját és családi megtakarításainkat áldoztam fel a folytatáshoz. Azonban lassan híre ment a jó eredményeknek, jöttek a befektetők – az elsők között Kupa Mihály és Rózsa András, majd pár év múlva Resetár Ákos – s lassan a folyamatos gyártás megszervezésén kellett gondolkodnunk. Az első ipari technológiai megvalósítás együttműködésben Magyarországon és Izraelben történt. Azért éppen Izraelben már ott volt hitelességem egy korábbi, sikeres koleszterincsökkentő találmányom révén. Az Avemar ipari gyártása tehát Kunfehértón indult és Haifa közelében, egy kis gyógyszerüzemben zárult. Az izraeli egyetemeken is elkezdték vizsgálni az Avemar hatását, az eredmények gyűltek, a tudományos érdeklődés is egyre nagyobb és szélesebb lett.
– Egy gyógyhatású készítményt törzskönyvezni is kell, ez is megtörtént?
– Az Avemar kezdetben, mint étrend-kiegészítő jelent meg a piacon. Erre viszont nem lehetett azt mondani, hogy a rák ellen ajánlott, mert az étrend-kiegészítőkről tilos bármiféle hatást közzétenni, ezt törvény tiltja. Viszont én szerettem volna legálisan elmondani, ismertté tenni a találmány hatását. Ahhoz azonban, hogy ezt alátámasztva, hitelesen állíthassam, embereken végzett klinikai vizsgálatokra volt szükség. Ennek érdekében az ETT regionális kutatásetikai bizottságai engedélyével elindítottunk egy klinikai vizsgálatsort több kórházban, klinikán, a kapott eredmények pedig nagyon jók voltak. Ezekkel elmentem az Egészségügyi Minisztériumba, s végül több intézmény – többek között az Országos Tiszti Főorvosi Hivatal és az Országos Tiszti Főgyógyszerészeti Hivatal – javaslatára az Avemart tápszerré lehetett átminősíteni. Azonban azt, hogy az Avemar daganatos betegek számára javasolt és előnyös, Magyarországon egyetlen intézmény volt hivatott kimondani, az Országos Onkológiai Intézet. Elmentem tehát ide, ahol a főigazgató, Kasler Miklós professzor úr fogadott és megkérte az előző főigazgató professzort – minden idők egyik legnagyobb magyar onkológusát, Eckhardt Sándor akadémikust –, hogy egy ad-hoc létrehozott bizottság élén értékelje az Avemarral elvégzett kutatások hivatalos dokumentációit. Ekkor már elkészültek a toxikológiai, biztonságossági vizsgálatok és készen voltak az Avemarral elvégzett gyógyszer kölcsönhatási vizsgálatok is, amelyek azt igazolták, hogy az Avemart nemcsak lehetséges együtt adni az onkológiában szokásosan alkalmazott gyógyszerekkel és kezelésekkel (kemoterápia, immunterápia, sugárkezelés stb.), hanem ezek a párosítások kifejezetten előnyösek. Kásler professzor úrék bekérették az összes kutatási és klinikai vizsgálat eredményeit, a klinikusok írásos véleményeivel együtt, és végül az Országos Onkológiai Intézet javasolta a szakhatóságnak, hogy az Avemart törzskönyvezzék mint daganatos betegek számára ajánlott tápszert. Ez a törzskönyvezés 2002-ben megtörtént és az Avemart hivatalosan is kihirdették az Egészségügyi Közlönyben.
– Miként hat az Avemar?
– Teljesen leegyszerűsítve, az Avemar kiéhezteti a ráksejteket, azok pedig nem fognak tudni osztódni és a daganat nem fog tudni növekedni és szétszóródni. A rákos sejtek rendkívül „édesszájúak”, a cukorfelhasználásuk sokszorosa az egészséges sejtekének. Boros László szakmai irányításával a kaliforniai és a barcelonai egyetemen bizonyították, hogy az Avemar csak a ráksejtek cukorfelvételét és cukoranyagcseréjét gátolja, az egészséges sejtekét nem, ezért érdemi mellékhatások nélkül lehet alkalmazni. Ez az Avemar legfontosabb, vagy inkább így mondom, legizgalmasabb hatása. Ezzel függ össze az is, hogy az Avemar helyreállítja a daganatsejtek hibás mitokondriumait. Így nevezzük azokat a sejtszervecskéket, amelyek a sejtjeink energiaközpontjai. Otto Warburg állítása szerint a mitokondriumok sérülése a rák eredendő oka. A DNS szerkezetének társfeltalálója, James D. Watson meghívására és vele közösen éveken át kutathattam Amerikában. Sikerült bizonyítanunk, hogy az Avemar megjavítja a daganatsejtek mitokondriumait, ezért az Avemarral történő kezelés után a daganatok mitokondriumai úgy kezdenek el működni, mintha egészséges sejtek mitokondriumai lennének.
A SOTE-n Szende Béla és Rásó Erzsébet, illetve Izraelben Yehuda Shoenfeld által elvégzett állatkísérletekben az Avemar kijavította a megsérült immunfunkciókat, tehát sejtszinten nézve, a daganatsejtekben az Avemar visszaállítja az egészséges sejtekre jellemző energiatermelő anyagcserét, a daganatos szervezet szintjén pedig újraaktivizálja a daganatellenes immunválaszt, és – még a csontvelő súlyos károsodása esetén is – képes visszaállítani az immunsejtek egészséges működését. Ennek a hatásmechanizmusnak ismeretében érthető, miért is olyan hatásos az Avemar a különféle emberi onkológiai betegségekben, mint amilyen a vastag- és végbélrák, az emlőrák, a tüdő daganatos betegségei, a melanoma, a fej-nyaki rákok, vagy az olyan rendszerbetegségek esetén, mint a leukémiák és a limfómák, és sorolhatnám tovább. Mindezeket a tapasztalatokat persze csak az orvosi szakma gyakorlói felé kommunikáljuk. A laikus betegeknek csak annyit mondok, hogy higgyék el nekem, az Avemar előnyösen befolyásolja a betegségük kimenetelét, enyhíti a terápiák mellékhatásait. Azt is tudni kell persze, hogy az Avemar nem alternatív készítmény, hanem egy igazi „csapatszereplő”. A csapat többi tagjai a kemoterápia, a célzott támadáspontú gyógyszeres kezelés, az immunterápia, a sugárkezelés, és egyéb beavatkozások, mindezek legvégén pedig ott van a legradikálisabb és a legfontosabb közbeavatkozás, a műtét.
– Folyik még a találmány továbbfejlesztése?
– Az Avemar fejlesztése befejeződött, készen van, lehet alkalmazni. Használják is itthon és a világban, főként onkológiai kórházakban, szakrendelőkben, magánorvosi praxisokban, és a kórházi kezelések befejeződése után a betegek otthon. Nemrégen az OGYÉI jóváhagyta az Avemar alkalmazását már két éves életkortól. (Korábban csak 14 évesnél idősebb daganatos betegek számára volt engedélyezve.) A készítmény hatósági címkeszövege részletes útmutatást ad: kinek, mikor, meddig és hogyan ajánlott az Avemart alkalmazni. A „kinek”-re egyszerű a válasz: minden daganatos betegnek javallott. A figyelmeztetések között viszont van egy olyan, amire itt is szeretném felhívni a figyelmet. A PET-CT vizsgálat során a betegnek jelzett szőlőcukrot adnak, és nézik, hogy az hol akkumulálódik, összpontosul, mert ott tumor lehet, hiszen láttuk, a daganatsejtek „édesszájúak”. Annak, aki Avemart szed, a PET-CT vizsgálat előtt legalább 5 nappal fel kell függeszteni az Avemar szedését. Azért van ez a tiltás, mert az Avemar szedése megakadályozza, hogy a daganatok hozzájussanak a számukra létfontosságú szőlőcukorhoz, emiatt az Avemar „elrontja” a PET-CT mérést. A vizsgálat megtörténte után természetesen folytatható az Avemar alkalmazása, akár rögtön, már aznap is.
– Béres Csepp és Avemar, össze lehet őket hasonlítani?
– Sokan tudják rólam, hogy igen nagyra tartom Béres Józsefet, aki nekem Béres Józsi bácsi marad, mert ismertem és szerettem, és aki engem is becsült és szeretett. A Béres Csepp mindenkinek ajánlott az általános egészséges immunitás fenntartásához és megőrzéséhez, viszont az Avemar kifejezetten daganatos betegek számára készült. Aki tehát már diagnosztizált beteg, annak egyértelműen kell az Avemar, de felmerül a kérdés, hogy megelőzésképpen is alkalmazható-e? Patkányokon végzett kísérletekkel – amikor mesterségesen idéztek elő rajtuk rákot – azt tapasztalták, hogy azokban az állatokban, amelyeknek eközben Avemart adtak, több mint 70 %-ban gátolódott a daganatok kialakulása. Egy másik kísérletben azt tapasztalták, hogy azokban az egerekben, amiknek genetikailag programozott emlőrákjuk lesz, Avemar adása mellett nem fejlődtek ki a rosszindulatú daganatok. Mivel embereken ilyen kísérletek nem végezhetők, humán eredményeink nincsenek. Arra a kérdésre tehát, hogy a preventív jelleggel szedett Avemarnak emberben van-e rákmegelőző hatása, tudományos bizonyítékon alapuló választ nem tudok adni, más választ meg nem adok, mert annak nem lenne értelme.
Tölgyesi Tibor
portréfotó: Juhász Bogi
