Az Afd jelöltje, Robert Sesselmann 52,8 százalékot szerzett CDU-s riválisával, Jürgen Köpperrel szemben. Ennek köszönhetően a politikus járási hivatali vezetőként irányíthatja tovább körzetét a türingiai Sonnebergben. Magabiztos győzelme nem csak azért történelmi jelentőségű, mivel az AfD eddig sohasem nyert járási hivatali választást, hanem azért is, mert korábban, ha az új Németországban bárkire rámondták, hogy „szélsőjobboldali” vagy „náci”, annak a karrierje gyakorlatilag véget ért. Most viszont elérkezhetett az a pont, amikor az emberek belefáradtak a Lügenpresse (hazug sajtó) rágalmaiba.
Nagykoalíció az AfD ellen
Noha hivatalosan a jobboldali ellenzéki párt a CDU jelöltjével mérkőzött meg, a valóságban a CDU-s politikust támogatta az SPD, az FDP és a Baloldal, vagyis az összes többi nagy párt. (Ennyire van érdemi különbség a pártok között szélsőbaltól szalonjobbig – a szerk.) Ám még a moslékkoalíció sem volt elég ahhoz, hogy megszerezze a szavazatok többségét az elit jelöltje.
Tényleg alternatíva Németországnak
Olybá tűnik, a régi, történelmi pártok Németországban (is) teljesen lejáratták magukat, és az ország szépen, lassan két részre szakad: vannak a teljesen menthetetlen öngyűlölők és suicid hajlamú, bűntudatra nevelt németek. Ők, kiegészülve a helyükre pályázó bevándorlókkal, olyan nyíltan fehérgyűlölő, németellenes pártokra szavaznak, mint pl. a Grünen (Zöldek). Velük szemben állnak azok a németek, akik kezdenek ráébredni, mi is folyik Európában, ám nem kérnek belőle. Nekik jelenleg az AfD tűnik az egyetlen járható útnak.
Így történhetett, hogy a Mi Hazánk Mozgalom első egyéni győzelme után tehát az AfD is történelmet írt.
Nem is mulasztja el a sajtó, hogy New Yorktól Budapestig ajvékoljon a „szélsőjobboldali” áttörés miatt, ami már önmagában is nevetséges. Most emelkedjünk felül azon, hogy az irányított média a „szélsőjobboldali” szót nem is ismeri; azt gondolja róla, ez valamiféle negatív bélyeg, ezért rámondja mindenkire, akivel nem ért egyet. Ez már önmagában röhejessé és hiteltelenné teszi őket a kérdésben. Főleg annak fényében, hogy az AfD minden, csak nem szélsőjobboldali – a szó politológiai értelmében. (Ha az lenne, a demokratikus diktatúra már rég betiltotta volna.) Programjukat és vízióikat tekintve egy normális országban ők valahol a jobboldali konzervatívok között helyezkednének el. Egy olyan országban azonban, ahol a „jobboldali” skálát lefedő pártok a szivárványos lobbit és a fehér lakosság lecserélését támogatják, ott nem nehéz jobbszélen találnia magát egy normális németnek. Úgy tűnik, napjainkban ezt kezdi megérteni a német lakosság egy része.
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
