Hunyadi Jánosban nem csak a magyarság, de az egész keresztény Európa megmentőjét látták. Életét végigkísérte a küzdelem, amelyet az Európát meghódítani szándékozó Oszmán Birodalom seregei ellen vívott. Ez a harc a nándorfehérvári győzelemben érte el csúcspontját 1456. július 22-én. Csarnai Márk történész írása.
A törökverő hadvezér
Hunyadi életét a török elleni harcnak és a Magyar Királyság védelmének szentelte. Az oszmán hadakkal erdélyi vajdaként került szembe, és több győztes ütközet is vívott ellenük. 1441-ben legyőzte Isza bég seregét Szendrő mellett, 1442-ben pedig az Erdélyre támadó Mezid bég felett aratott diadalt Szebennél.
Hunyadi János zászlaja
A passzív védelemmel szemben előbbre valónak tekintette az aktív támadást. Tisztán látta ugyanis, hogy az Oszmán Birodalom létében fenyegeti a Magyar Királyságot. Tudta, hogy az ország védelmét csak úgy lehet a legjobban biztosítani, ha a törökök kiszorulnak a Balkánról. Hunyadi mindenáron meg akarta előzni annak a lehetőségét, hogy az ellenséggel a saját határainkon kelljen megküzdeni.
1443-1444-ben I. Ulászlóval hadjáratot vezetett a Balkánon. Hadmozdulata minden korábbinál mélyebbre hatolt a török területekre, amely során felszabadította Szerbia és Bulgária jelentős részét. 1443. november 3-án a Morava folyó völgyében aratott győzelmet a ruméliai beglerbég, Kászim pasa többszörös túlerőben lévő seregei fölött. Bár Drinápolyt bevenni- és a törököket kiszorítani Európából nem sikerült, a hosszú hadjárat így is a magyar hadtörténelem sikertörténete volt, amely komoly veszteséget okozott a szultánnak.
Őrködik a kormányzó
Ezer év alatt háromszor is akadt példa arra, hogy király nélkül kormányzók biztosították a Szent Korona hatalmát, a történelmi magyar alkotmány tovább élését. Erre első alkalommal 1446-ban került sor.
Albert király halála után zavaros időszak következett, amelyet Révay Péter koronaőr ekképpen jegyzett le 1613-ban írt emlékirataiban:
„Ugyanis Albert király és császár korai halállal meghalván, az özvegy Erzsébet egyetértésével Lengyelországból behívták UIászlót, akinek megérkezése előtt Erzsébet megszülte az Utószülöttnek nevezett Lászlót, majd e szülés után előbbi elhatározását megbánván, az alig négyhónapos, bölcsőjében sivalkodó csecsemőt az ellopott Koronával megkoronáztatta. Akarata szerint végbemenvén szülötte koronázása, újabb cselt vetett a Szent Koronának. Mégpedig az előkelőkkel Visegrád várához menvén, az igazi Korona helyébe ügyes szemfényvesztéssel egy hamisítványt tett a szekrénybe, és a valódit fiával együtt Harmadik Frigyes császárnak adta át.”
A Felvidéken rabló cseh zsoldosok garázdálkodtak. Nyugatról a német-római császár tépte az országot, britokában az elrabolt Szent Koronával. Ulászló és László hívei között belháború dúlt. A Balkán felől pedig egyre nőtt a török fenyegetés. II. Murád szultán 1440-ben ugyan sikertelenül ostromolta meg Nándorfehérvárt, azonban a török portyák ennek ellenére sem szűntek meg. A rendek által választott I. Ulászló elesett a várnai csatában. A nemzetnek nem volt erőskezű vezetője, akitől rendet és óvó kart remélhetett. A magyar rendek ezért László nagykorúvá válásáig és távollétéig Hunyadi János személyében kormányzót választottak. Tisztségét 1453-ig látta el.
Kormányzósága bizonyította, hogy Magyarországon a főhatalmat a Szent Korona testesíti meg. Legfőbb eredménye a zűrzavar megfékezése és a közigazgatás működésének a helyreállítása volt.
Rigómezőnél 1448-ban ugyan csatát veszített a török túlerővel szemben, mégis ő volt az első európai hadvezér, aki korábbi győzelmeivel példát mutatott a keresztény világnak, hogy a törökök sem legyőzhetetlenek, bebizonyítva, hogy a Magyar Királyság Európa védőbástyája.
Hunyadi János a várnai csatában (Marastoni József, Weber Henrik eredeti rajza után)
Világraszóló győzelem Nándorfehérvánál
Konstantinápoly elfoglalásával már csak idő kérdése volt, hogy II. Mehmed szultán mikor vonul Európa elfoglalására. 1456 májusában azonban az országba is eljutottak a hírek: a szultáni had elindult Nándorfehérvár ellen.
Mindeközben az országban széthúzás uralkodott, és az Európát korábban összetartó keresztény szellemiség is meglazult. A muszlim előrenyomulás veszélyét Európa nem vette komolyan. A tét azonban hatalmas volt: ha Nándorfehérvárt beveszik a törökök, akkor megnyílik előttük az út Buda irányába, onnan pedig Bécs felé.
A segítség jobbára csak ígéret maradt, így egyedüli megoldásként a magyar virtus és Hunyadi szervezőkészsége maradt. A főkapitány hivatali és magánbirtokai erőforrásait felhasználva kezdett hozzá a toborzáshoz, mert számára az ország védelme becsületbeli ügy volt.
A szultán 70 ezres serege 1456. július 4-én vette ostrom alá Nándorfehérvár várát, amelyet Szilágyi Mihály kapitány 7 ezer fős magyar-szerb keresztény serege védett hősiesen. Hogy a felmentő had bejutását a szultán megakadályozza, a vártól északra hajókkal zárta el a Dunát és a Szávát. A hajózárat azonban Hunyadi naszádjai és dereglyéi július 14-én sikeresen áttörték, és így sikerült az ostromlott várba utánpótlást és erősítést juttatni. Ettől kezdve a törökök voltak lépéshátrányban, miközben Kapisztrán Szent János ferences szerzetes keresztes felkelői is megjelentek a Száva túlpartján.
Kapszitrán Konstantinápoly elfoglalása után azon munkálkodott, hogy egy európai keresztény összefogást hozzon létre az Oszmán Birodalom megállítására. Ez ugyan nem sikerült, ám az általa toborzott tízezres keresztes sereg fontos szerepet játszott a győzelem kivívásában.
A keresztesek átkelve a Száván, a törökre rontottak. Elszánt rohamuk hatalmas zavart okozott a szultán seregében. Hunyadi nem tétlenkedett. A várból kitörve lovasrohamot vezényelt, és a meglepett ellenséget felmorzsolta.
A hagyomány szerint a vár védelme során történt, hogy Dugovics Titusz végvári vitéz feláldozta életét, amikor magával rántotta a törököt, aki ki akarta tűzni a félholdas zászlót.
Dugovics személyéről, hogy valóban létezett-e, több vélemény is napvilágot látott, amely heves publicisztikai vitákat szült. E sorok szerzője azonban nem azt tartja mérvadónak, hogy valóban létezett-e, hanem azt a nagyon is valós jelenséget, hogy magyar vitézek az életüket is készek voltak feláldozni a hazáért. Az a heroizmus, amit Dugovics Titusz jelképez, kitörölhetetlen része a magyar identitásnak, mert mindazokat a hősöket szimbolizálja, akik becsülettel estek el a harcban, és ők ezért váltak példaképpé. Dugovics Titusz valódi hős, mert egy megtörtént korszakot és valódi élethelyzetet testesít meg: a magyar haza és a kereszténység védelmét az Oszmán Birodalom hódító szándékával szemben.
Dugovics Titusz önfeláldozása Wagner Sándor festményén
Az 1456. július 22-ei győzelmet és a muszlim terjeszkedést megakasztó Hunyadit az egész kontinens ünnepelte.
A nándorfehérvári diadal a magyar történelem legfényesebb győzelme volt. Nem csupán azért, mert ezt az akkor urlakodó belpolitikai széthúzás ellenére – Hunyadi, Szilágyi és Kapisztrán bátorságának, heroikus helytállásának köszönhetően – sikerült kivívni, hanem azért is, mert az Oszmán Birodalomnak akkora traumát okozott, hogy 1521-ig nem indított komolyabb hadjáratot a Magyar Királyság ellen.
1456-ban a magyarok és szerbek közösen védelmezték a Magyar Királyságot és vele együtt a keresztény Európát, egy idegen inváziótól.
A várból kitörő Hunyadi és Kapisztrán – ismeretlen festő munkája
A diadal után felmerült a keresztes hadjárat gondolata. Ez azonban már nem valósulhatott meg, mert a kardforgatásban és a kormányzóság súlya alatt megfáradt Hunyadit ledöntötte a pestis járvány, és 1456. augusztus 11-én Zimony várában visszaadta lelkét Teremtőjének.
Hunyadi János úgy halt meg, ahogyan élt: nemes módon.
Csarnai Márk
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
