A szabad(?) és független(?) Németországi Szövetségi Köztársaságban már a szövetségesek által brutálisan lemészárolt civil áldozatokról sem szabad megemlékezni. Ez ugyanis árnyalná azt a képet, melyet dogmaként vertek bele a háború után felnövő generációkba, miszerint a második világháború a „jó és a rossz” harca volt, melyben a „mindörökké bűnös német népet” a szövetségesek „felszabadították”.
Ezen narratívának mutat görbe tükröt Drezdában a város terrorbombázásának emlékére készült felirat, mely régóta szúrja az öngyűlöletben felnevelt, propaganda által meghasonlott németországi Antifa szemét. Minden évben, mikor a hazafiak megemlékeznek a brutális mészárlásról, a hatalom hasznos idiótái, az antifasiszták is megjelennek, hogy hálát adjanak mind az amerikaiaknak, mind Churchillnek, de legfőképp Arthur „Bomber” Harrisnek, amiért élő pokollá változtatta a német nagyvárosokat.
Feministák és antifasiszták együtt ünneplik nők és gyermekek élve elégetését
A hatalom mellett harcolva a rendszer ellen?
Az, hogy az Antifasiszta Mozgalom gyűlöli saját nemzetét (és egyébként önmagát is), nem jelent túl sok újdonságot. Az viszont nem akármilyen csőlátásról árulkodik, hogy még akkor is azt hiszik magukról, hogy a rendszer ellen harcolnak, mikor éppen a hatalom oldalára állva, annak narratíváját visszhangozzák.
A Nacionalista Zóna számolt be róla Telegram-oldalán, hogy nem csak az antifasiszták, de a drezdai városvezetés szemét is szúrja a városban állított emlékmű, ezért sunyi módon eltávolították az Altmarkra kihelyezett emlékfeliratokat. Ez a tisztességes németek egy jelentős részét olyan szinten felháborította, hogy mintegy ezren közülük kimentek tüntetni a polgármester ellen, új emléktáblát helyeztek el, valamint mécseseket gyújtottak. A demonstrálók követelték, a város építsen egy igazi emlékművet, ahol tisztességgel megemlékezhetnek az angolszász légiterrorisiták áldozataira.
Miután már egy hazafi se maradt a téren, színre lépett a „bátor” Antifa.
A „rendszerellenes mozgalom” igazán szerencsés napot fogott ki, hiszen mikor megjelentek, a téren valahogy egyetlen rendőr sem maradt, így a hatalom hasznos hülyéi szerepében tetszelegve eltávolíthatták a kihelyezett emléktáblát, kukába dobálhatták az élve elégetett nők, gyermekek és öregek tiszteletére kihelyezett mécseseket, a polgármester pedig moshatja kezeit, mondván, „neki semmi köze az egészhez, az antifasiszták voltak, nem ő”.
Íme az Antifasiszta Mozgalom: a hatalommal összhangban emlékművet rongálnak, védtelen áldozataikra támadnak, hátulról, felfegyverkezve, tízszeres túlerőben, kisgyermekes anyákat fenyegetnek, minden megmozdulásukkal Európa és saját nemzetük halálát kívánják. Igazán büszke lehet magára mindenki, aki ezekkel vállal közösséget.
Gyebnár Dávid
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
