Hosszú hét van az országgyűlési dolgozók mögött, a képviselők jelen sorok írásakor még mindig vitatkoznak, több nem megerősített forrásból úgy tudjuk, hogy a baloldal obstrukcióra készül. A zárómérleget tehát még nem lehet megvonni, de az biztos, hogy néhány nappal ezelőtt a kormány engedett a Mi Hazánk nyomásának és megfogadva az ellenzéki párt javaslatát visszavonta a fúrt kutak regisztrációjáról/megadóztatásáról szóló törvény tervezetét.
Stábunk ott volt és interjút készített azzal a politikussal, aki a tervezet elleni tiltakozás egyik fő, helyi elindítója volt. A Mi Hazánk alpolgármesterével készült beszélgetést IDE kattintva lehet megnézni.
Kié az érdem?
Unortodox módon
a Fidesz szándékának visszavonását a Fidesz képviselői a Fidesz sikerének könyvelték el,
erre egyértelműen lehet következtetni a szavazást követő bejegyzéseik alapján. Aki nem tudja, hogy éppen (13 éve) ki az, aki kétharmaddal vezeti az országot, törvényeket hoz, ítélkezik és végrehajt (Magyarországon nem mindig különül el e három) az könnyen hiheti, hogy a Fidesz ellenzékben van.
Zsigó Róbert (Baja) sikerkommunikációja egészen visszafogottnak mondható.
Nem úgy mint a Szeged környéki tanyavilág, köztük maga Ásotthalom fideszes országgyűlési képviselője, aki úgy állította be, mintha eddig eleve is kötelező lett volna a regisztráció, de a bölcs, bátor kormány ezt most eltörölte.
A kalocsai körzet győztese egyenesen azt érzékelteti bejegyzésével, hogy a gyaur magyarok mennyi-mennyi kutat átalkodtak meg engedély nélkül fúrni, de a jóságos, kegyelmes kormány most a keresztényi megbocsájtás jegyében szemet huny a vétkesek bűne felett.
A kecskeméti képviselők sem reklámozták, hogy a javaslat ellenzéki párttól érkezett.
„Elfogadtuk a fúrt kutak legalizálására vonatkozó törvényt!” – lelkendezik egy győzelmi szelfivel Salacz László.
A sort bizonyára lehetne még folytatni jónéhány kormánypárti országgyűlési képviselővel. Érdekes kérdésekből nincs hiány. Vajon akkor is így szavaztak volna, ha a kormány nem hátrál meg? Mertek volna szembe menni és a saját meggyőződésüket, választóik érdekeit képviselve szavazni? A másik lehetőség az, hogy igazából ezt nem is gondolják sikernek, csak a szavazatvesztéstől félve voksoltak.
Akárhogyan van, a magát konzervatívnak nevező kormánypárt gyerekes viselkedéséről egy sok évvel ezelőtti szerzeményt ajánlunk az olvasó figyelmébe.
Petőfi Sándor: A KONZERVATÍVOK
Mentünk előre bátran,
Ti ott hátul kullogtatok
Az előhad nyomában,
Seregünk lomha testetek,
Nagy volt az út, nagy a meleg,
Az árnyék persze jól esett.
Kiálltunk a csatára,
Ruhánkba kapaszkodtatok
És rángattatok hátra,
És óbégattatok rutul:
„Ne lőjjetek, ne lőjjetek,
Félünk a puskaporszagtul!
Forduljunk vissza szépen,
Jobb otthon, sokkal jobb leszen
Kemence közelében;
Mint kezeinkbe kardokat,
Jertek haza, a kancsuka
Csak sebesít, de öl a kard.”
Dudáltatok mögöttünk,
De isten segedelmivel
Mi megütköztünk s győztünk,
Kibujtok most hátunk mögűl,
És ordítoztok diadalt,
Hűhóztok istentelenűl.
És hátrább, hallják kendtek!
Jobban becsüljük kendteket,
Ha nem szemtelenkednek.
Bolondokká, ha vélitek,
Hogy e Judásörömmel itt
Minket bolonddá tettetek.
