1566 augusztusában a szultáni sereg ostrom alá vette Szigetvár erősségét, a Dunántúl legfontosabb végvárát. Elfoglalásának célja a felvonulási út biztosítása volt. Zrínyi Miklós és a vár védői azonban egy hónapon át kitartottak a túlerővel szemben.
A szigetvári erődöt már 1556-ban ostrom alá vette Hamed Ali budai pasa, ám Horváth Stancsics Márk kapitány vezetésével a vár 1.800 főnyi védője szembeszállt a 25 ezres török sereggel. Miután a budai pasa tízezer katonája odaveszett a sikertelen ostromban, Hamed Ali vesztes félként vonult el Szigetvár alól. A védők felhasználták az ostrom során szerzett tapasztalatokat, és még tovább erősítették a várat. A munkálatok a korábban több sikeres török elleni haditettéről elhíresült, már életében is legendás Zrínyi Miklós 1561-es várkapitányi kinevezése után tovább folytatódtak.
A kereszténység pajzsa, a Magyar Királyság védelmezője: Hunyadi János
Zrínyi Szigetvár 1566-os ostroma előtt többször is szembeszállt a környező oszmán erőkkel. Az év júniusában megtámadta és szétverte a Siklós alatt táborozó Mohamed pasa csapatait. Szulejmán 1566 tavaszán indult el utolsó hadjáratára és serege augusztus 6-án vette ostrom alá Szigetvár erősségét. Zrínyi 2.300 – 2.500 magyar és horvát végvári vitézei hatalmas túlerővel nézett farkasszemet, amelynek következtében nem volt kétséges az ostrom végkimenetele. Zrínyi azonban mégis megeskette katonáit, hogy a végsőkig kitartanak. Istvánffy Miklós elbeszélése szerint így szólt az egybegyűltekhez:
„A világ azt követeli, hogy készüljünk fel, s rettenthetetlen lélekkel, magunk és az egész keresztény világ nevében az ellenséget készen várjuk.”
Az ottománok látva a védők állhatatosságát, a 72 esztendős Szulejmán ígéretekkel próbálta lekenyerezni Zrínyit, hogy adja fel a várat. Zrínyi azonban nemet mondott. Az ostromlók ezután éjjel-nappal lőtték az erősséget és aláaknázták a sáncokat, ám a védőket még így sem voltak képesek megtörni, pedig ekkorra már hatalmas emberveszteséget szenvedtek el.
Az óváros elleni harmadik sikertelen támadás után a szultán elvesztette türelmét és fővesztést helyezett kilátásba parancsnokainak.
A védők kitartása csak lassítani tudta a túlerőben lévő ostromlókat. Augusztus harmadik hetében a város az ottománok kézre került. Zrínyi és megmaradt néhány száz katonája a belső várba szorult. Itt még két héten át kitartottak, azonban amikor szeptember 5-én az ostromlók megsemmisítették a magyar ágyúállásokat és berobbantották a falak egy részét, a védők is tudták, hogy nincs tovább. 1566. szeptember 7-én Zrínyi Miklós még egyszer utoljára felemelte zászlaját és beszédet intézett a megmaradt védőkhöz:
„Én valamennyiünk között az első akarok lenni, és előttetek fogok járni, ahogyan én fogok tenni, ti is úgy cselekedjetek.”
A lángoló szigetvári várban, amely egy hónapon keresztül állta az ostromot, néhány száz védő a hősi halált választotta a megadás helyett.
Zrínyi kinyittatta a vár kapuját, majd parancsot adott, hogy lőjék ki az utolsó ágyút a kapu előtt tolongó törökökre. A kitörő magyarok és horvátok kivont karddal aprították a törököket, mígnem a távolabb álló janicsárok puskatüzet zúdítottak rájuk. Zrínyi karddal a kezében harc közben esett el. A küzdelem az utolsó emberig tartott, majd a lőportoronyban tárolt puskapor tüzet fogott, a torony pedig felrobbant, amely ottománok további ezreivel végzett. Az ostrom végét Szulejmán már nem élhette meg. 1566. szeptember 6-án a falak alatt lelte halálát, amelyet vezérei ekkor még eltitkoltak, tartva a sereg demoralizálódásától.
A Szigetvárt oroszlánként védő Zrínyi emlékműve a város főterén – Gerendai István alkotása 1878-ban épült, Szigetvár és térségének adakozásából
Szigetvárnál nagyobb volt a tét, mint egy vár bevétele. Ott volt ugyanis maga a szultán és a teljes oszmán haderő, amelynek negyede odaveszett. Ez több mint tízszerese volt a védők létszámának. Ilyen veszteségek és Szulejmán elhalálozása után a törökök is belátták, hogy nem vonulhatnak tovább, így Bécs ismét – akárcsak 1532-ben, Kőszeg ellenállása miatt – megmenekült.
Zrínyi Miklós és Szigetvár védői hősies kitartásukkal és életük feláldozásával a történelem legszebb lapjai közé írták be magukat. Példájuk nem volt egyedülálló a magyar történelemben.
Csarnai Márk
Pandóra szelencéjét nyitnánk ki, ha a transznemű sportolók külön mezőnyben indulnának
