Rendhagyó beszélgetés a Magyar Jelenen Pongrátz András ’56-os veteránnal. A híres Corvin közi szabadságharcos lapunknak beszélt többek között a Sztálin-szobor ledöntéséről; Wittner Máriához fűződő kapcsolatáról; a Jobbik pálfordulásáról; a Mi Hazánk erősödéséről; az orosz-ukrán háborúról; valamint arról, hogy a mai magyar fiatalok hogyan állnak 1956-hoz. Horváth Tamás interjúja.
– Az 1956-os forradalom harcaiban Önnel együtt hat Pongrátz fiú vett részt, Gergely bátyja ráadásul a Corvin köziek parancsnoka volt. Miben más a Pongrátz család, mint egy átlagos magyar família?
– Nem tudom, más családoknál ez hogy ment, de nálunk, amikor kitört az ’56-os forradalom, teljesen természetes, már-már magától értetődő volt, hogy valamit tennünk kell. Ez a fajta elszántság talán az örmény eredetünknek is köszönhető, de elsősorban a nemzeti gondolkodásnak, amit a szüleinktől megkaptunk.
Édesapám a második világháború végén a Magyar Honvédség parancsnoka volt Kolozsvár külvárosában, Apahidán. Amikor a háború végén nyilvánvalóvá vált, hogy Erdély ismét Romániáé lesz, eldöntötte, nem küszködik többet a románokkal, amint csak lehet, Magyarországra viszi a családot. Így kerültünk Soroksárra, ahol később az 1956-os forradalom is ért minket.
– Benne volt a levegőben október 23-a előtt, hogy történni fog valami rendkívüli?
– Én személy szerint az ég világon semmiről nem tudtam. Fogalmam sem volt róla, hogy valami készülődik. Amikor október 23-a reggel 17 éves fiatal srácként elindultam otthonról, elképzelni nem tudtam, hogy aznap este ledöntjük a Sztálin-szobrot. A lábát ráadásul én vágtam el lángvágóval, így hosszú küszködés után végül sikerült lehúzni.
A reformkommunisták persze azt mondják, hogy ők csinálták a forradalmat, mert meg akarták javítani a kommunizmust. Ez nem igaz. Mi, pesti srácok voltunk azok, akik miatt bármi is történt, és mi, pesti srácok vertük meg az oroszokat. A forradalom győzött, örömmámorban ölelgettük egymást az utcán.
– Mi történt november 4-e után a Pongrátz fiúkkal?
– November közepén már nem tudtunk hazamenni, mert kerestek az ÁVÓ-sok. Tulajdonképpen én voltam az első a családban, aki elhatározta, hogy elmegy. Tudtam, hogy mi következne, és úgy voltam vele, hogy ezeknek én nem fogom odaadni az életemet.
A bátyáim eleinte még mondták, hogy valahogy majd csak kimagyarázzuk a dolgokat, de én nem akartam tovább várni. Az egyik bátyámmal és két barátommal gyalog indultunk el Ausztria felé. Három nap, három éjjel sétáltunk, mire megérkeztünk a határhoz. Ausztriából Angliába mentünk, majd onnan egy év után Amerikába. Itt újra egyesült a család, az összes testvérem az USA-ban kötött ki.
– Nemrég volt Wittner Mária temetése, amin Ön is részt vett. Milyen volt a viszonyuk? Már 1956-ban megismerkedtek egymással?
– Nem, ’56-ban nem ismertem Máriát. A rendszerváltást követően, az Antall-kormány alatt találkoztam vele először, amikor Bánkúti Géza barátom több forradalmárt és országgyűlési képviselőt kihozott Amerikába. Wittner Mária a vendégem volt, a házamban fogadtam. Ezt követően évente találkoztam vele, amikor Magyarországon jártam. Nagyon jó barátság alakult ki kettőnk között.
– Sok ismerős volt a temetésen?
– Igen, jó volt látni, hogy milyen sokan lerótták a kegyeletüket Mária sírjánál. Mások mellett Orbán Viktorral is váltottam néhány szót, már többször találkoztam vele, ismerjük egymást.
– Miről beszélgettek?
– Általános dolgokról. A politika és 1956 nem került szóba. Utólag ezt kicsit bánom, mert lett volna miről beszélni: Gergely bátyám kiskunmajsai múzeuma nagyon el van hanyagolva, pedig 2005-ben a temetésén Áder János megígérte, ha a Fidesz kormányra kerül, rendbe teszik.
2010 óta Fidesz-kormány van, de az égvilágon semmit sem csináltak, a mai napig nagyon rossz állapotban van a múzeum, ahogy a kápolna is, amiben Gergely és Ödön bátyáim el vannak temetve, illetve az ifjúsági tábor is, amit Gergely azért építtetett, hogy a magyar ifjúság használhassa és tematikus előadásokon, beszélgetéseken hallja az igazságot ’56-ról. Jelenleg nem is fogadhat gyerekeket, annyira rossz kondícióban van.
Ha a kormánynak valóban fontos 1956, jó lenne, ha méltóképpen ápolnák Gergely emlékét. Valamint az is jó lenne, ha a miniszterelnök nem mondana olyanokat, mint a Kossuth rádióban múlt hét pénteken, mi nem a tűzszünetért és a béketárgyalásért, hanem a magyar szabadságért harcoltunk 1956-ban! (Erről bővebben itt.)
– Az emlékezetpolitikának az is része, hogy milyen filmek készülnek egy adott történelmi eseményről. Ha valakik, a Corvin köziek megérdemelnék, hogy egy igazságon alapuló, hiteles film mutassa be a történetüket. Ha jól tudom, van erre törekvés, sőt a forgatókönyv már el is készült. Lesz film?
– Nem tudom, hogy lesz-e. Novák Előd már évekkel ezelőtt bevitte a Krasznai András által írt forgatókönyvet a Parlamentbe, de sajnos a Fidesz nem foglalkozott vele. Pedig nagyon jó és hiteles alkotásról van szó.
Most megpróbálok beszélni Bayer Zsolttal. Gergely temetésén gyönyörű és megható beszédet mondott, szóval remélhetőleg valóban fontos neki ’56, valamint az, hogy be tudjuk mutatni az igazságot a Corvin köziekről. Nem engedhetjük, hogy a reformkommunisták megmásítsák a történelmet!
– A Mi Hazánk szervezésében országjáráson vesz részt, élő történelemórákon meséli el a saját élményeit iskolásoknak. Mik a tapasztalatok, a mai fiatalokat érdekli, hogy mi volt 1956-ban?
– Igen, nagyon is érdekli őket. Ahol eddig voltam iskolákban, mindenhol szívesen láttak és én is szívesen mentem. Már jóval korábban el kellett volna kezdenem ezt, de talán sosem késő. Köszönöm a szervezést a Mi Hazánknak, nem kell azon gondolkodnom, hogy hova, mikor és hogyan megyek, a párt intéz mindent.
A fiatalokkal elsősorban azt próbálom érzékeltetni, hogy miért volt 1956, miért tört ki a forradalom. Hogy milyen életünk volt nekünk 1956 előtt, milyen elnyomó rendszerben kellett megmaradnunk.
– A Mi Hazánkról már esett szó, a nemzeti párt október 23-i rendezvényén Ön is felszólal a Corvin közben. No, de mi a helyzet Jobbikkal? Hogyan értékeli a pálfordulásukat? Főleg annak tükrében, hogy korábban Pongrátz Gergely és Ön is támogatta a pártot.
– Gazemberek. Szégyen és gyalázat, amit csináltak. A Jobbik ma már egy csőcselék párt, amely be sem jutott volna a Parlamentbe, ha nem áll össze a többi csőcselék párttal.
Szegény Gergely bátyám forog a sírjában, mert ő is benne volt a Jobbik indulásában. Egy lyukas zászlót is átadott nekik, hogy vigyék tovább ’56 szellemiségét.
Borzasztó, hogy mi lett velük. Semmi hazafiasság nincs bennük, csak a pénz érdekli őket.
Annak viszont örülök, hogy a Mi Hazánk bekerült a Parlamentbe, és tudja a Fideszt befolyásolni, hogy nemzeti kérdésekben úgy viselkedjen, ahogy kell. Nagyon jól politizál a Mi Hazánk, biztos vagyok benne, hogy már közel 20 százalékon állnak. Meg kell, hogy erősödjön a nemzeti vonal, mert bár a Fidesz is nemzeti bizonyos szempontból, még mindig nagyon erős a volt kommunisták befolyása a pártban. Jelenleg az egyetlen igazi nemzeti, jobboldali párt Magyarországon a Mi Hazánk. Ezt ki kell jelenteni.
– Beszéltünk belpolitikáról, viszont nem lehet megkerülni azt a külpolitikai eseményt sem, amit úgy hívunk, hogy orosz-ukrán háború. ’56-os forradalmárként Önnek közvetlen tapasztalatai vannak az orosz hadseregről. Hogy látja a mostani konfliktust?
– Meg kell valljam, nagyon is az oroszok pártján állok. Sőt, mostanában hallok több és több tényt, hogy azok a katonák, akik a háború után megerőszakolták ezerszámra a magyar nőket, javarészt nem is oroszok voltak.
Az oroszok úgy jártak, mint mi Trianonnal, ősi orosz területeket vettek el tőlük, hogy létrehozzák Ukrajnát.
Az pedig, hogy Európa mit csinál, számomra teljesen érthetetlen. A szankciókkal gyakorlatilag saját magát lehetetleníti el. Már most is kevés gáz van, mi lesz itt télen?
Mindeközben az USA röhög a markába, ha valakinek, neki érdeke ez a háború.
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
