Vitéz Kulcsár Pál Kristóf, addiktológus konzultánssal beszélgettünk a magyarországi szenvedélybetegségekről.
– Laikusabb olvasóink számára, kik nem szakavatottjai a szakmának, néhány mondatban el tudja mondani, pontosan mivel foglalkozik egy addiktológiai konzultáns?
Az egészségügyi szakdolgozói végzettséggel rendelkező, rehabilitációs szakmacsoportba sorolt addiktológiai konzultáns a hozzá forduló kliensek szer- vagy viselkedési függőségből történő felépülését segíti egyéni és csoportos konzultációs folyamat keretében. A klienssel közösen meghatározza annak személyes céljait, támogatja a kliensváltozást célzó józanságmunkáját. Diagnózist nem állít fel, és nem feladata a kliens gyógyszerelése sem, szükség esetén más szakemberhez delegálja a beteget. A pszichoaktív szerhasználat és a viselkedés függőségek felismerésében jelző funkciót lát el. Feladata a társadalmi – mentális – egészségügyi problémák mérséklése a kliens életében. További feladata a szenvedélybeteg és az ellátó intézmények (elsősorban egészségügyi, szociális, oktatási, igazságszolgáltatási) közötti compliance javítása a felépülési folyamat alatt.
Hivatásunk kiterjed a családi, közösségi rendszerekre, annak érdekében, hogy a klienseink felelős személyként vegyenek részt problémáik megoldásában. Egyéni vagy multiprofesszionális team, esetkezelő csoport tagjaként segítséget nyújtunk a kliensnek szenvedélyállapottal és- betegséggel összefüggő döntéseinek meghozatalában (pl: kezelésvállalás), illetve holding teret nyújtunk a terápiája folyamatában, supportálunk segítői beszélgetés, konzultáció formájában. Felkészültségünk munkahelyi és közösségi megelőző és intervenciós programok szervezését is lehetővé teszi, illetve az érintett állapotának felmérését követően, orvosi és pszichológusi beavatkozást nem igénylő esetekben krízismenedzsmentet, veszteség-feldolgozást és végzünk. Tagjaink között számos saját élménnyel rendelkező, tapasztalati szakértő van.
Természetesen a szakmai fogyatékosságáról is szólni kell. Ez az egész az Egyesült Államokból érkezett Európába, Substance Abuse Counselor néven. Bár szakmailag színvonalas, figyelmen kívül hagyja az amerikaiak, és a Kárpát-medence népei között uralkodó áthidalhatatlan pszichológiai és pneumatológiai különbségeket. Azon kevesek, akik erre képesek lennének akár különleges hátterük miatt, azokat a szakma távol tartja magától.
– Magyarországon hogyan lehet csoportosítani a szenvedélybetegeket? Mi jelenti a legnagyobb veszélyt?
Nagyon röviden én itt még egyelőre megállnék a klasszikus alkohol, drog és játékszenvedélyeknél. (Természetesen a nem uralt dohányzás is kifejezetten súlyos függőség!) Az alkohol továbbra is a vezető, de a heroin és az ún. designér-drogok használata megnövekedett, és növekszik. Mivel e tekintetben szintén az USA a vezető hatalom, figyelemre méltó, hogy nagyon erősen visszajöttek az ópiát tartalmú gyógyszerek, a heroin, és a legújabb, a fentanyl. Ezek átgyűrűzése éppen folyamatban van. Muszáj megemlíteni, hogy itt egy megfordíthatatlan, spirituális válság az igazi ok, nem pedig a biofű. A legnagyobb veszélyt a materialista-ateista, felbomlott, vagy éppen felbomlóban lévő családok, a nemi szerepek teljes és tudatos összezavarása jelenti a különösen sérülékeny kamaszkor átvészelésére, nem feltétlenül a már említett biofű.
– Ha jól értjük, akkor Ön lát itt egyfajta világnézeti vonulatot is? Azt mondja, ezek sokszor már
csak tünetek?
Igen, pontosan. Ezek már igazából tünetek, egy olyan súlyos válság tünetei, amit már nem lehet megállítani. A szakmából idézhetnék irodalmat, ami természetesen összeollózás, semmi egyéb 250 ezer lábjegyzetből. Garantálom, hogy pl. a mi egyetlen Hamvas Bélánk műveinek az olvasásából többet fogunk megérteni a dolgok jelenlegi állásából.
– És hány éve dolgozik? Mit tapasztal, milyen sikerrel sikerül jobb útra terelnie a szenvedélybetegeket?
Hajléktalan ügyfeleimmel hazánkban 12 éve dolgozom, rendkívül kevés, és rövid ideig tartó eredménnyel. Ezen a szinten azonban már elsősorban csak az ártalomcsökkentés egy esetleges lehetőség, elirányítás, figyelés, meghallgatás, azonban kivételek itt is előfordulnak. Ezeket a kivételeket lovagolja meg például a két elcsapott szabadkőműves által alapított Névtelen Alkoholisták csoportja is. Viszont, hiába vannak számomra is fenntartásaim, az önsegítő közösségekkel, azonban még mindig az egyetlen olyan – sok esetben – adekvát segítséget nyújtó csoportok, melyek hazánkban és a világban, bárkinek, szinte bárhol ingyenesen elérhető. És itt van a lényeg, teljesen ingyenes és hozzáférhető! Ugyanakkor nem vitatom a kivételek meglétét, hiszen ezek csak a szabályt erősítik. Ne feledjük, hogy a legjobbak legjobbakéinak is óriási megküzdést jelent a kivezető út megtalálása. Nem kifejezetten egy sikerszakma.
– Ön szerint milyen a mindenkori kormányzat viszonya a problémához? Kellenek-e törvénymódosítások ahhoz, hogy javuljon a helyzet?
Vannak jó szándékú elképzelések és kezdeményezések. Törvénymódosítások is hozhatnak részeredményeket. A megoldás kezdete mindenképpen a liberalizmus felszámolásában lenne, mert ez a szörnyeteg azonnal nivellál mindent a saját sátáni mélységébe. Elképesztően aggasztó a néhány évre vetíthető prognózis.
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
