Nyugtalan a világ, nyugtalan Európa. Az elmúlt évtizedek békéje, avagy számunkra tétlensége a végéhez közeledni látszik. A társadalmi, politikai, gazdasági változások mára olyan mértékig fejtik ki hatásukat a világra, hogy elmondhatjuk, valami új következik – vezeti fel mondanivalóját Dér Dániel.
Félreértés ne essék. Itt sem katasztrófáról, sem világvégéről nincs szó, hanem arról az újjászülető organikus folyamatról, amely nem tűrheti, hogy a történelmet befejezett ténynek tekintsék. Amerika a hidegháború végeztével önmagát hirdette a történelem győztesének, mely legyőzött minden vele szemben álló rendszert, így felhatalmazva érezte magát arra, hogy kihirdesse a történelem végét, az örökké tartó liberális hegemónia korát. Amerika tévedett. Amíg a minket megelőző generáció tagjai még csak kicsiny csoportjai prognosztizálhatták azt, hogy nem tarthat örökké az USA szuperhatalmi státusza, addig mára már nyilvánvalóvá vált, hogy valami radikálisan más rend van születőben.
Nyugodtan kijelenthetjük, a gyorsuló ütemben változó világgal beléptünk a nyugtalanság korába.
Ez a nyugtalanság nem megfogható, de tapasztalható. Ott van életünk minden szegletében. Egyes csoportok cselekvésükkel váltják ki a nyugtalanságot, mint az európai országok egyre növekvő migráns hátterű lakossága teszi, akik erőszakkal, fosztogatásaikkal és gyilkosságaikkal az események fő katalizátoraivá válnak sok helyütt. Mikor már senki sincs biztonságban, mikor bárkiből áldozat válhat, akkor sokak lépnek ki komfortzónájukból, hogy elszenvedők helyett a történések alakítói legyenek.
Nekünk is egyik fő feladatunk belekapaszkodni a nyugtalanság által felvert hullámokba. Hideg, kegyetlen objektivitással kell szemlélnünk és elemeznünk mindazt, ami ma a világban történik.
Túl kell látnunk egyéni problémáinkon, Magyarország aktuális politikai életén, és bár ezekből nem kivonva önmagunkat, mégis ideje, hogy energiát fordítsunk egy sokkal nagyobb léptékű, időben távolabb elhelyezkedő eseményre, az igazi változás bekövetkeztére.
Mi tehát a teendő?
Mint írtam, elsősorban a kegyetlen objektivitás mindazon dolgok irányába, melyek sokakat érzelmi alapon bár felriasztanak, egyben tétlenné is tesznek. Nekünk a feladatunk tudomásul venni, hogy mindaz ami ma történik, valójában egy nagyobb folyamat része, ám a részletekben nem ragadhatunk le. Olyan ez, mint mikor valaki elakad egy kirakós egyik sarkának kirakásával, és ahelyett, hogy másutt folytatná azt, minden erejét feleslegesen arra pazarolja, hogy azt az egy sarkot kirakja, miközben később sokkal hatékonyabban térhetne vissza oda, ha közben a többi részre koncentrál.
Felesleges szélmalomharcok helyett tehát foglalkozzunk azzal, amivel módunkban áll. Legelőször is módunkban áll önmagunkkal foglalkozni! Senkinek nem lehet kifogása arra, hogy önmaga szellemi, lelki és fizikai fejlődését negligálja csak azért, mert valójában egy harmadrendű dologgal, mivel az nem igényel nagyobb erőfeszítést, szívesebben foglalkozik, mint azzal, ami fontos.
Ha csak rövid távra tervezünk, közép- és hosszútávú feladatainkat halogatjuk, úgy valójában csupán a haladás illúziójával csapjuk be magunkat, ám a valóság kegyetlenül bosszút áll azokon, akik nem érzékelik az idők jeleit.
A nyugtalanság korát éljük, ám semmi sem kényszerít arra, hogy sodródjunk az árral. Míg más tehetetlenül várja valami ismeretlen bekövetkeztét, nekünk arra kell koncentrálnunk amit mi kívánunk elérni. Míg más otthon poshad, mi legyünk aktívak! Míg más egymagában szorong, mi építsünk közösségeket! Míg más bugyuta sorozatokkal szórakoztatja magát, mi merítsünk európai kultúránk legjobbjaitól. Míg más borúlátó, mi tervezzük azt a jövőt, amire mindig is vágytunk!
És ami a legfontosabb: míg más tétlenkedik, mi dolgozzunk!
Dér Dániel
A Twitter- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
