A San Francisco Pride, amely egykor az LGBTQ+ érdekképviselet hírhedt példája volt, most egy pénzügyi katasztrófa súlya alatt roskadozik. A fő támogatók – a Comcast, az Anheuser-Busch, a Diageo és a La Crema – váratlan távozása 300 000 dollárt vont ki az 1,2 millió dolláros költségvetésből, ezzel veszélybe sodorva a 2025-ös esemény jövőjét. A szervezők kapkodnak, de ez a bukás cseppet sem váratlan. A vállalati pénzekhez való görcsös ragaszkodás és az erkölcstelen eszmék iránti megszállottság tarthatatlanná és félrevezetetté teszi ezen rendezvényeket, amelyek nemcsak hogy nem szólítják meg a társadalom többségét, de gyakran gúnyt is űznek a többség értékrendjéből. A rendezvény válsága csak egy újabb jel, hogy az ilyen látványosságok ingoványos talajra épültek.
A költségvetés közel negyedének elvesztése leleplezi a mozgalom alapvető gyengeségét: egyedül nem képes talpon maradni. A nagyvállalatok kihátráltak, részben a Trump-kormányzat DEI (sokszínűség, egyenlőség és befogadás) -erőfeszítésekkel szembeni megvetése miatt. Emiatt a Pride nem csupán megtorpant, hanem össze is omlott. Ez nem apró botlás, hanem annak látványos bizonyítéka, hogy ezek a rendezvények a globalista érdekek kiszolgálói és kiszolgáltatottjai. Ha nincs külső pénz, elsorvadnak, és kiderül, hogy ez a mozgalom túl erőtlen ahhoz, hogy magától megálljon a lábán.
Általában az ilyen kiszolgáltatottság megbocsáthatatlan. Egy rendezvény, ha jövőjét profitszomjas cégek kénye-kedvére bízza, maga vonzza magára a bajt.
A Pride szervezőinek pénzügyi gondjai nem véletlenek: egy arrogáns stratégia következményei, amely a szponzorációk által keltett látszatba ringatja magát. Amikor a politikai széljárás megváltozott, a rendezvény kiüresedett és világosan megmutatta, hogy inkább vállalati reklámeszköz, mintsem közösségi ügy.
A Pride pénzügyi rendszere szégyenteljes, de maga a mozgalom is az, hiszen tagjaik soha nem törődtek senkivel, csak önmagukkal, mindig is kegyetlenül támadva azokat, akik a legkisebb kritikát is megfogalmazták velük szemben.
Értékrendjük elferdített és nem normatív, ami nyilvánvalóvá teszi, hogy vállalati szponzoráció nélkül nem tudnak fennmaradni. A 300 000 dolláros hiány nemcsak egy szám a papíron: ez egy figyelmeztetés, hogy a rendezvény impotens célkitűzései képmutatóak és meddőek.
Ezen rendezvények szeretik lázadó mivoltukat hangoztatni, de anyagi helyzetük mást mutat: rabszolgái azoknak a rendszereknek, amelyeket állítólag megvetnek. Amikor egy Anheuser-Busch kaliberű szponzor kiszáll, a színjáték lelepleződik és csak az üres felszín marad.
A DEI hamis zászlaja alatt született mozgalom olyannyira görcsösen ragaszkodik ezekhez az eltorzult elvekhez, hogy megosztó és egysíkú színpaddá vált, amely több embert riaszt el, mint amennyit megnyer. Nem véletlen, hogy sokan propagandának bélyegzik: ez nem a befogadásról szól, hanem arról, hogy egy hitvány és korlátolt látásmódot tukmáljanak mindenkire. Ironikus módon éppen az az ideológia, amely életre hívta, az taszítja el most a támogatókat, arra kényszerítve a mozgalmat, hogy alternatív források után kutasson. Ez a korlátoltság pedig nem marad következmények nélkül: a Pride nem egyesített, hanem megosztott, és most elnyeri érte méltó büntetését.
A San Francisco Pride pénzügyi összeomlása minden ilyen típusú rendezvényre nézve komoly figyelmeztetés. A globalista pénzhez és az erkölcstelen dogmákhoz való ragaszkodásuk kiszolgáltatottá és jelentéktelenné tette őket. Ez nem egy legyőzendő válság: ez a megérdemelt vég. Ha a mozgalom tovább akar sántikálni, el kell engednie a szponzorokat, felhagyni a szónoklással, és kitalálni, hogyan álljon meg a saját lábán. De valljuk be: egy ilyen bomlasztó tevékenység aligha érdemes a túlélésre. Bukása intő jel: ideje felhagyni a képmutatással, annak hangoztatásával, hogy ezek a mozgalmak komoly társadalmi támogatottsággal rendelkeznek.
Tormay László
(A The Guardian, USA Today, Turning Point USA, KTVU FOX 2, Forbes nyomán)
Kiemelt kép: AP Photo/Damian Dovarganes
Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
