Donald Trump 2025. március 20-án aláírt egy végrehajtási rendeletet, hogy megszüntesse az amerikai szövetségi oktatási minisztériumot (Department of Education), és az oktatás irányítását visszaadja az államok kezébe. Jóllehet ez a döntés vitákhoz vezetett, tökéletesen illeszkedik a hagyományos amerikai közfelfogáshoz, amely a helyi közösségek és a szülők bevonását tartja szem előtt az oktatásban, szemben a szövetségi szintű, felülről diktált rendeletekkel.
A minisztériumot 1979-ben alapították azzal a céllal, hogy növelje a diákok teljesítményét és egyenlő hozzáférést biztosítson az oktatáshoz. A konzervatívok azonban élesen bírálták ennek hatékonyságát, mondván, hogy az évtizedeken át tartó szövetségi beavatkozás – amely több mint 3 billió dollárba került – nem hozott számottevő javulást a tanulók eredményeiben.
Az intézmény támogatói viszont hangsúlyozzák, hogy a szövetségi rendszer fennmaradása nélkülözhetetlen az oktatás egységes alapjainak biztosításához, hiszen a túlzott helyi irányítás könnyen finanszírozási egyenlőtlenségekhez vezethet, veszélyeztetve ezzel a csekélyebb anyagi lehetőségekkel rendelkező régiók esélyeit. Emellett a Trump-rendelet jogszerűségét is vitatják: az elnök által végrehajtott átszervezés – amely a szövetségi támogatási mechanizmusok radikális módosításával egészült ki – kérdéseket vet fel mind a hatalmi ágak szétválasztásának elvével, mind pedig a végrehajtói hatalom korlátainak meghatározásával kapcsolatban.
A szövetségi minisztériumot azonban évtizedes pazarlás és korrupció sújtotta, amely súlyosan aláásta működését. A Kormányzati Számviteli Hivatal (GAO) 2023-as vizsgálata kimutatta, hogy a szövetségi támogatásokat rosszul kezelték, és az előző pénzügyi évben több mint 1 milliárd dollárnak nyoma veszett.
Emellett a minisztérium belső ellenőrzési hivatala sorozatosan leplezett le csalásokat a diákhitel-programokban, ahol vállalkozók milliókkal károsították meg az államot, az adófizetők pénzét értelmetlenül herdálva. A hatékonyság hiánya és a bürokratikus tékozlás megtépázta a közbizalmat, és rávilágított arra, hogy sürgősen átláthatóbb és felelősségteljesebb oktatási finanszírozásra van szükség.
Trump rendelete ennek kíván gátat szabni, lehetővé téve az államoknak, hogy maguk határozzák meg, miként oktassák gyermekeiket. Az állami irányítás rugalmasságot biztosít, míg a szövetségi előírások gyakran gúzsba kötik a kezdeményezéseket. Például Florida és Arizona olyan iskolákat vezetett be, amelyek nagyobb önállósággal működnek, és sok esetben jobb eredményeket érnek el, mint a hagyományos intézmények. Ez a helyi szintű szabadság lehetőséget teremt arra, hogy az oktatás a szakképzésre és a térség gazdasági igényeire szabott programokra összpontosítson, így gyakorlati hasznot hajtson. Ráadásul a helyi rendszerek gyorsabban és hatékonyabban kezelhetik az olyan gondokat, mint a teljesítménykülönbségek csökkentése vagy a tanárhiány enyhítése, szemben egy rugalmatlan szövetségi modellel.
Mindemellett az otthoni oktatás térnyerése Amerikában jól mutatja, mennyire fontos a szülők szerepe. A National Home Education Research Institute (Országos Otthonoktatási Kutatóintézet) adatai szerint ez a tanítási modell évente 2–8 százalékkal bővült az elmúlt tíz évben.
Az olyan államokban, mint Texas, ahol lazábbak a szabályok, a szülők szabadon alakíthatják gyermekeik tanrendjét, igazodva egyedi szükségleteikhez és értékeikhez, mindezt szövetségi beavatkozás nélkül. Kutatások szerint az otthon tanuló diákok sokszor legalább olyan jól, sőt gyakran jobban teljesítenek a teszteken, mint az állami iskolákba járó diákok. Ez megerősíti azt a megítélést, hogy az oktatás akkor működik a leghatékonyabban, ha az irányítás a családok kezében van, nem pedig a hivatalokéban.
Trump rendelete a szövetségi diákhiteleket a Small Business Administration (Az Egyesült Államok kormányának független ügynöksége, amely vállalkozóknak és kisvállalkozóknak nyújt támogatást – a szerk.) kezébe adta, míg a speciális oktatási és étkeztetési programokat az Egészségügyi és Humán Szolgáltatások Minisztériumához helyezte át. Ez a lépés a bürokrácia csökkentését és a források észszerűbb felhasználását célozza az államok számára. A kritikusok szerint ez veszélyeztetheti a rászoruló diákok ellátását, és kétséges, hogy az elnöknek joga van-e ilyen változtatásokat tenni a Kongresszus jóváhagyása nélkül. A támogatók azonban úgy vélik, hogy a szövetségi kötöttségektől megszabadulva az államok átláthatóbban és hatékonyabban kezelhetik ezeket a programokat, ami új ötleteket és felelősebb közösségi szerepvállalást eredményezhet.
Bár jogi akadályok és átmeneti bizonytalanságok még hátráltathatják a folyamatot, Trump döntése az amerikai oktatás megújulásának reményét hordozza. A helyi autonómiák révén az államok és a szülők olyan rendszereket alakíthatnak ki, amelyek hűebben tükrözik a helyi értékeket és szükségleteket, jobb eredményeket ígérve, mint amelyet a szövetségi modell valaha is elért.
Európa, amely évezredes kulturális, nyelvi és hagyománybeli sokszínűségére épít, tanulhat Amerika oktatási nehézségeiből. Az amerikai szövetségi rendszer – hasonlóan Brüsszel bürokratikus gépezetéhez – gyakran képtelen alkalmazkodni az államok eltérő igényeihez, ami szabványosított szemlélethez vezet, elfojtva az innovációt és a helyi felelősségvállalást.
Ha az Európai Unió ehhez hasonló centralizált oktatási rendszert erőltetne, azzal veszélybe sodorná tagállamai egyedi arculatát, hiszen mindegyik saját történelemmel, értékekkel és oktatási hagyományokkal rendelkezik.
Az Európai Unió oktatási szervezetrendszerei: mint a bolognai folyamat, az Európai Képesítési Keretrendszer (EQF) és az Erasmus+ program, központosított irányelvek felé terelik a tagállamokat, egységesítve az oktatási rendszereket és csökkentve a helyi közösségek autonómiáját. Magyarország számára ez azt jelenti, hogy a helyi értékek és igények figyelembevételének lehetősége egyre inkább háttérbe szorul, miközben a brüsszeli irányelvek érvényesülnek. A központi szabályozás erősödésével a magyar oktatási hagyományok és a regionális különbségek kevésbé érvényesülhetnek, miközben a helyi autonómia csökken.
Magyarország, amely joggal lehet büszke oktatási hagyományaira, egy olyan helyzettel szembesülhet, ahol oktatási rendszere brüsszeli hivatalok alá kerül, eltávolodva a közösségektől, amelyeket szolgál. Az amerikai példa intő jel: az oktatás központosítása nem biztosít sikert, hanem egyformaságot szül, visszavetve a kreativitást, és alig hagy teret azoknak a helyi megoldásoknak, amelyek Európa szellemi erejét adják.
Tormay László
(A Government Accountability Office (GAO) , Reuters, Forbes, The Guardian, National Education Association (NEA), Inside Higher Ed, The New York Times, CNN, CNBC, The Washington Post nyomán)
Kiemelt kép: Chip Somodevilla via Getty Images
Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
