Ahhoz már lassan kezdünk hozzászokni, átállítani agyunkat, hogy ha hírek, akkor koronavírus. Nem jó ez, de tenni ellene nemigen tudunk. Várhatóan még így is lesz egy darabig. Jelen helyzetben mindennél fontosabb a reális helyzetértékelés, azaz, ne vegyük félvállról, de ne is keltsünk feleslegesen pánikot.
Ez az elv azonban arra is vonatkozik, hogy indok nélkül ne dicsérjük agyon a társadalmat, mennyire patent és szabálykövető, ha az történetesen nem igaz. Persze, ha ilyet tapasztalunk, mint ahogy sok pozitív példa is létezik, akkor azt se hallgassuk el. Fotó: Népszava De történetesen most nem a pozitívumokról fogok írni. Mielőtt bárki fejemhez vágná, mi ez a sötét egyoldalúság, ígérem, fogok majd azokról is. Például nagyon szívesen elmélkednék arról, hogy az emberek döntő többsége colostok nélkül, csak úgy szemmértékre is képes lesz megsaccolni két métert.
Mivel, hogy azon túl, a csapból is az folyik, maradj otthon, ha teheted, azt is állandóan elmondják, ha mégis kimozdulsz, mert halaszthatatlan dolgod akad, például a vásárlás, akkor legyél szíves tartani két méter távolságot embertársaidtól.
Szerintem az összes kérés közül ez a legegyszerűbb.
Nem jár különösebb lemondással. Semmivel sem. Egyszerűen figyelsz arra, két méternél közelebb nem mész a boltban a másikhoz. Na, igen, lehet, hogy egy kicsit többet kell várnod, míg felszabadul a polc azon része, ahol a konzervek sorakoznak, és miután az előtted lévő összetapogatta anélkül, hogy kosarába tette volna végül, te is megteszed ezt.
De komolyra fordítva a szót, igazán nem bonyolult feladat, szükségeltetik hozzá néminemű türelem és intelligencia, és láss csodát, sikerülhet.
Tulajdonképpen, s itt személyes tapasztalataimat veszem alapul, minden másban látható hol kisebb, hol nagyobb változás, mérséklődött a forgalom, sok embert látok maszkban vagy kesztyűben, de e tekintetben az előrelépés a nullához konvergál – kivéve például postán és egyéb helyeken sorbaállásnál, mivel azok statikusabbak és megköveteltebb. De amúgy mindent ugyanúgy csinálnak, ahogy eddig. Persze, kivételt képez, hogy Karácsony Gergely a rá jellemző „zsenialitással” ritkította a fővárosi tömegközlekedés járatait, így bajosan volt megoldható a két méter. De ettől eltekintve éppúgy nem megy, akár egy hodály méretű bevásárlóközpontban sem.
Édesmindegy, ki írja le a fentieket, én annak örülnék a legjobban, ha rajtam kívül sok százan, ezren megtennék ugyanezt. Ha már annyi hatása volt ezen irománynak, hogy ezen felbuzdulva eszébe jut, igenis az egyik legfontosabb, egyik legalapvetőbb védekezési mechanizmus az, hogy kvázi „nem mászunk bele a másik szájába”, akkor már megérte.
Én őszintén bízom benne, hogy lesz ilyen.
Persze, az is lehet, akik olvassák soraimat, mind kivételek, és rájuk nem vonatkoznak, hiszen tartják a két métert, akkor pedig legyenek motiváltak abban, hogy azokat is noszogassák abba az irányba, akiknek viszont leküzdhetetlen akadályt jelentett eddig kimérni ezt a távot… Azért, hogy a címben foglalt teljesíthetetlen két méter teljesíthetővé váljék.
Persze, a legideálisabb megoldás az lenne, ha otthon maradnánk mindannyian.
Úgy legyen.
Lantos János
A Twitter- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
